Sapphire: Push!
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!
Életmentő Írás.
Ereje megtöri a női nemzedékek trauma-láncát.
Sors és tehetség egysége.
A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Addig nem ismert kendőzetlenséggel, nyers egyszerűséggel és szókimondással szólt egy fiatal lány küzdelmeiről, a női kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, a testiségről és mindenekelőtt az írás hatalmáról. Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot. A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.
Sapphire: Push - 6. rész
Kilép a liftből, meglát egy barnára sült, szemüveges, indián hajfonatú nőt egy fekete íróasztal mögött ülni egy fekete betűs ajtó mellett.
– Ez az alternatív? – kérdi Precious.
– A micsoda? – mondja a nő, és felhúzza szemöldökét, úgy néz Preciousre a szemüvege fölött.
– Ez az alternatív? – ismétli meg, valami dühöt érezve – az a picsa hallotta!
– Pontosan mit keres? – mondta a nő nyugtatólag.
– Hát ez itt micsoda?
– Ez az Alternatív Gimnázium / Mindenki Tanul.
– Én az alternatív iskolát keresem.
– Hát – a nő még egy kicsit bámulta – ez valóban egy alternatív iskola.
Precious még nem látott olyan embert, akinek a hajfonata ne lógott volna. Mért kéne összefogni, ha úgyis hiányzik a póthaj.
– Mi az alternatív? – Na gyerünk, megkérdezhetnéd, kitalálhatnád miféle suli ez.
– Nem vagyok biztos benne, hogy mi a kérdése.
– Alternatív; a hölgy a másik iskolámból azt mondta, jöjjek ide a Hotel Teresába, a tizenkilencedik emeletre, az egy alternatív iskola.
– Jó, jó – mondta a nő – a Mindenki Tanul egy alternatív iskola, és az alternatív az olyan, hogy van választási lehetőséged, hogy valamit másképp csinálj.
– Ja.
– Milyen iskolából jön?
– Az elemiből.
– Az egy felső tagozatos iskola, ugye?
– Tizenhat vagyok.
– Kell elbocsátási papír a régi iskolájából, hogy hivatalosan elengedik, vagy nem tudjuk bebocsátani a programba.
– Kirúgtak, mert terhes vagyok…
– Igen, igen, értem, de így is kell a hivatalos elbocsátó papír, vagy nem vehetjük be. Ez a törvény.
– Mrs Lichenstein nem beszélt ilyesmiről.
– Á, maga az, akinek az ügyében Mrs Lichenstein telefonált.
– Telefonált? – kérdezte Precious meglepetten.
– Igen, igen – motyogta – azt mondta, figyeljünk magára, lehet, hogy felbukkan. – Néhány papírt rakosgatott az asztalán. – Claireece Precious Jones?
– Az vagyok. – Precious elégedett volt. Még csak nem is emlékezett, hogy valaha is lett volna valaki, aki figyelt rá. Ja, volt, aki figyelt, de csak azért, hogy el ne lopjon valamit, nem azért, mert a jöttét várta. Jólesett neki.
– Nos, az elemi igazgatója már át is küldte az elbocsátási papírt és az anyagát.
– Milyen anyagot?
– A bizonyítványát… – a nő döbbenten állt meg látva a Precious arcán ülő kifejezést. – Jól van?
– Hát nem elküldték a kartotékom!? – Precious kiköpte a kartoték szót a szájából. – Nos, meg kellett kapnunk khm… bizonyos információkat, mielőtt fölvehettük volna a programba. A diákjainknak meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, mint a kereset, lakóhely és iskolai képzettség, mielőtt felvesszük őket. Az, hogy átküldték az eredményeit, csak meggyorsítja a maga számára a dolgokat.
Precious tanakodott, mit mondhat róla a kartoték. Tudta, hogy azt mondta, hogy szült egy gyereket. Mondta-e a kartoték, hogy ki az apja. Milyen a baba? Mondta-e a kartoték, hogy az oldalak nem sokat jelentenek neki, hogy milyen kövér, hányszor verekedett? Mit mond a kartoték? Nem tudta elolvasni a kartotékot, de tudta, mindig, amikor ki akartak baszni vele, vagy eldönteni az életét, előhozakodnak a kibaszott kartotékkal. Hát jó, megvan nekik a kartoték, tudnak minden kibaszott szarról. Na és, mi van abban, hadd szaporodjon.
– Kezdhetek ma? – kérdezi Precious, pontosabban követeli, ő követelőző (ezt már tudják).
– Hát persze, – mondja a Fonotthajú – mármint van egy felvételi procedúra, de végül is ennek már nagy részét elintézték magának. Az egyetlen dolog, amire még nagy szükségünk lenne, a jövedelemigazolás. Jelenleg folyósítanak magának segélyt?
– Nem.
Fonotthajú felhúzza a szemöldökét.
– Az anyám kapja a segélyt utánam és a lányom után.
– Á, volt magzatvízvizsgálaton? – kérdezte a nő, és a szemüvege fölött Precious pocakját vizslatta.
– He?
– Azt mondta, az édesanyja kapja a csekket magáért és a lányáért? – intett a fejével Precious pocakja felé.
– Nem ezért a gyerekért! Van egy másik is ez mellett, ami most jön.
– Ó, értem. Tehát az édesanyja gyámsága alatt van maga is és a lánya is. Más szóval maga az ő költségvetésének a része.
– Hhm, hhm. – Precious bólint. Ezt a picsát nem ejtették a fejére.
– Jó, tehát kérek egy másolatot az édesanyja költségvetéséről, és egy három hónapnál nem régebbi telefon- vagy közműszámlát, jó?
– Jó. – Precious erősen bámulja. – Ezt mind most kell megszereznem?
– Nem, nem, nyugi, kap majd néhány tesztet; felmérjük az olvasási és a matematikai szintjét, meglátjuk, hogy gimnáziumi előkészítő, vagy gimnáziumi osztályba tegyük-e. – Mi a különbség?
– Nos, a gimnáziumi osztályok olyan diákoknak valók, akiknek képességei átlagosak, és készek arra, hogy csak úgy bemenjenek egy órára, és elérjék az érettséget. A gimnáziumi előkészítő az, amikor a diáknak még egy kis munkára van szüksége, hogy a gimnáziumi osztály szintjére emelkedjen.
– Az melyik szint?
– Nos, hogy gimnáziumi osztályba léphessen, a diáknak nyolcadikos szinten kell tudnia olvasni. (0 vagy e fölött kell teljesítenie az olvasási teszten).
– Az elemiben a kilencedikbe voltam.
– Akkor biztos nem lesz gondja – mondta a fonatos hajú nő mosolyogva.
„Mi a baj?” – kérdezem a kövér sötét bőrű nőt, aki a vállam fölött nézi a dolgozatomat. Cicanadrágban van, mint én, csak az övé fekete. Kék blúz van rajta, jól néz ki, mint a selyem. A vékonyakat is szeretem. Anyu kövér fekete, ha én kilencvenet nyomok, ő százhúszat. A kövér nő engem bámul. Visszanézek, még nem válaszolt. – Mi a baj? – kérdezem megint.
– Hát azt hiszem, talán még egyszer meg kellene írnod a tesztet…
– Maga a tanár?
– Az egyik.
– Mit tanít?
– A gimnáziumi osztályt.
– Ki a másik tanár?
– Ms Rain.
– Mit tanít?
– Ms Rain a gimnáziumi előkészítő osztálynak tanít olvasást.
Tudom, hogy odavaló vagyok. „Odavaló vagyok” – mondom neki.
– Hmmm – aszondja a kövér fekete kurva, és engem néz. El se hiszem, hogy ez a szuka tanár.
– Meg akarod írni a tesztet még egyszer?
– Nem.
A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
