A „mezítelen, állapotos és büszke” nőszobor egy 8 hónapos terhes kismamát ábrázol. Az Alison és a Milánói Vénusz szobrokon látjuk, hogy elvesztették kezüket, mégsem mondjuk rájuk, hogy fogyatékos. A fogyatékos nőnek szíve joga, hogy családot alapítson, gyermekeket neveljen, akik „fenéken csúszva is képesek előrejutni”. – a Világítótorony 2. projekt zárókonferenciájáról Orbán Evelynnek, a FESZT (Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa) elnökségi tagjának beszámolóját olvashatják.

 

 

 

 

Szőllősiné Földesi Erzsébet, a MEOSZ Elnökségi tagja megnyitójában Az ENSZ Konvenció cikkelyei a fogyatékos nők jogainak védelme érdekében címmel rövid tájékoztatót tartott a Világítótorony projekt eredményéről. Érdekes bevezetőjében elhangzott, hogy a „mezítelen, állapotos és büszke” nőszobor egy 8 hónapos terhes kismamát ábrázol. Az Alison és a Milánói Vénusz szobrokon látjuk, hogy elvesztették kezüket, mégsem mondjuk rájuk, hogy fogyatékos. A fogyatékos nőnek szíve joga, hogy családot alapítson, gyermekeket neveljen, akik „fenéken csúszva is képesek előrejutni”. Legyen bárkiről is szó, ha két lábon jár, kerekes székben közlekedik, vezető kutyával sétál vagy jelnyelven kommunikál. Az esélyegyenlőség azt jelenti számukra, hogy más képességekkel is képesek eredményeket elérni az életben. Alison képviseli, hogy a fogyatékos nő is lehet állapotos.

                                          Az ENSZ Konvenció:Az ENSZ emberjogi egyezményt 2008. május 3-ig a 20. állam is ratifikálta. Magyarország 2007. március 30-án aláírta, 2007. június 25-én ratifikálta, a 2007. évi XCII. Törvényben kihirdették, 2007. július 20-án az ENSZ-nél letétbe helyezték. Fakultatív jegyzőkönyvet készítenek, fenntartások nélkül, a fogyatékos személyek részvételével. Ebben már benne szerepel a fogyatékos emberekről szóló fejezet, ami korábban hiányzott. Eddig orvosi modellből kiindulva határozták meg a fogyatékos személy definícióját. A paradigmaváltás korszakában nem a fogyatékkal élőknek kell megváltozniuk, hanem a többségi társadalomnak, amelynek szereplőinek figyelembe kell venniük a fogyatékos emberek igényeit és érdekeit. Általános alapelvekként fektetik le az esélyegyenlőséget és a hozzáférhetőséget.

Szőlőssiné speciális női példákra hivatkozva elmondta, hogy a fogyatékos nők többlethátránnyal indulnak az életben, hiszen nem mentesek a kizsákmányolástól, az erőszaktól, a visszaélésektől, egészségügyi ellátásuk nem megfelelően biztosított, nem érik el a megfelelő életszínvonalat és a szociális védelmet. Életbiztosításuk kötésekor rizikót látnak bennük. A monitorozás hiánya lehetővé teszi a jogaik bizonytalanságát. Ha javítani szeretnénk az élethelyzetükön, akkor megfelelő információknak, ismereteknek kell eljutniuk az egészségügyi szakemberekhez. Az egészségügyi ellátás céljai között szerepeljen a megelőzés (szűrés), az egészségügyi ellátás (gyógyítás), rehabilitáció (állapotjavítás, állapotstabilizáció, társadalmi és szociális szolgáltatások), hátránykompenzáció (segédeszközök ellátása). A nőgyógyászati osztályokon és a tüdőszűrő állomásokon a vizsgálóasztalok és a berendezések magassággá állíthatóak legyenek. Változtatni kell az egészségügyi személyzet hozzáállásán, valamint növelni kell a kapacitásukat, például a nőgyógyászati és a tüdőszűrésen, hogy ne egyedül végezzék el a vizsgálatokat, az orvos mellé segítő személy jelenléte szükséges.

 

Medgyaszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára Egészségügyi ellátások a fogyatékossággal élő emberek számára – Feladatok a fogyatékossággal élő emberek érdekében címmel előadásában ismertette az eddigi lépéseket. Elismerte, hogy ami Magyarországon történik, az nem sikertörténet, de mint fő stratégiát a Minisztérium elfogadta. Svédországban szembesült azzal, hogy ott minden intézmény akadálymentesítve van, az épületek úgy vannak kiépítve, hogy mindenkinek jó legyen. Az Új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának menete:

1062/2007. (VIII.7.) kormányhatározatban elfogadták, hogy a 2007-2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedéseket hozzanak létre:

• 2006. évi XCVIII. Törvényben új lehetőség bontakozott ki a gyógyászati segédeszközök Tb befogadására. A gyógyászati segédeszközök kölcsönzés kidolgozása folyamatban van, példa erre az otthoni ápolás: ápolási segédeszközök kölcsönzése, pl. lélegeztetőgép.

• Támogatás bővítése: Aktív kerekes székek, speciális tartozékok (kerekes szék részeként felírhatóak) Hallókészülékek 50%-ról 70%-ra való kedvezmény növelése, digitális hallókészülékek közgyógyellátásra kaphatók. Beszélő vércukor Egyéni lúdtalpbetétek Térdprotézisek 70%-ról 85%-ra változik

• TÁMOP 6.1.2.: Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramokra 2,4 Mrd Ft, 2009. májusában hirdetik ki.

• II./10.: Képzési programok Fogyatékos személyek sportjában tevékenykedő szakemberek számára fogyatékos személyekkel kapcsolatos ismereteik bővítésére. • TÁMOP 6.2.2.: Képzési program Egészségügyben foglalkoztatottak, hiányszakmák kompetenciafejlesztésére 2,8 Mrd Ft, 2009. májusában hirdetik ki. (Ezek a nemzeti fejlesztési tervek honlapján megtekinthetők.)

• Beruházások 2007-ben: III./2. 1998. évi XXVI. Törvény 4.§ szerint akadálymentesítésre. IV./1. Életkorhoz kötött szűrővizsgálatokra

• TIOP 2.2.2.2.: Sürgősségi ellátásokra, utazási költségtérítésekre a fogyatékossággal élők ellátása keretében, civil szervezetek támogatására, fogyatékossággal élők fogászati ellátására.

• 2008. EÜM szakmai irányelve: IV./3. autizmus – komplex rehabilitációra. IV./4. speciális ellátás szükségletű fogyatékos emberek számára modellprogramok, szakmai és minőségi projektekre 2007. „Közös Kincsük a Gyermek”. 2008. 0-18 éves gyermekek hallás- és látásszűrése.

 

Rita Barbuto, a DPI Európai Regionális Fejlesztési Iroda vezetője a „Nemiség és fogyatékosság etikai perspektíva alapján – Elméleti és törvényi előfeltételek” és „Bioetika –fogyatékosság – emberi jogok” címszavak (témák) alatt cáfolta az egészségügyi szakállamtitkár állítását, tehát Svédországban nincsenek fogyatékkal élők számára épített kórházak. Az olasz, mozgássérült előadó szenvedélyesen beszélt, szerinte az egész szemlélet mentalitás kérdése.

A fogyatékos nők hátránya a nőiségükből fakad. Gyakran szembesülnek az erőszak minden formájával, diszkriminációval, alacsony kulturális és oktatásban részesülnek, kisebb az esélyük a munkába járásra, az elszigeteltség nő a körükben, alacsony az önértékelésük, szexuális és családi életük nem megfelelő vagy nincs, nem tudják élvezni saját testüket. Az anyagi lehetőségeik szegényebbek a többségi társadalomban élőkhöz viszonyítva. A fogyatékos nők között gyakori az öngyilkosság, az eutanázia, a sterilizáció. Az egészségügyben őket egyszerűen betegnek titulálják. Nem gondolnak arra, hogy a fogyatékosság nem betegség, hanem állapot, amit gyógyítani nem lehet. Életminőségük javítása nem mindig sikerül, ezért szükség van az egészségügyi és egyéb szolgáltatásra is.

A többségi társadalom szemében a fogyatékos nő teste hibás, nem szép. Kezelésük, gyógyításuk etikájából kell kiindulni, az etika központi kérdése a fogyatékos nő személye, nem a teste. Akik mentálisan hátránnyal élnek, azok általában sterilizáltak, terméketlenek, testük, egészségük nincs védve, sok esetben ezzel magyarázható, pl. a nemi erőszak esetén nem vesznek róluk tudomást. Ezek az esetek akkor is megtörténnek, ha nem beszélünk róluk. (Megjegyzem, hogy Magyarországon pár eset napvilágra jött, amikor saját hozzátartozója rendszeresen megerőszakolta a siket vagy értelmi fogyatékos hallássérült kislányt.)

A genetika és bioetika kérdéséről beszélve a kerekes székes példáját hozta fel, aki számára a lépcső helyett a rámpa lenne a megfelelő eszköz a továbbjutásra. Bárki életkortól, nemtől, társadalmi státusztól függetlenül, az élet bármely szakaszában ennek a társadalmi csoportnak tagjává válhat, amikor eltörik a lába. A genetikai tudományos kutatás célja a különbözőségek eltűnése. Individualista világban veszélyt jelent az egoetika. Az egyének sorsát a gének határozzák meg. Genetikailag kiszűrhető az a személy, az embrió is, hogy alkoholista vagy elhízott lesz az élete során. Magzatelhajtások általában a hibás génekkel rendelkező embrióknál, háborús sérülteknél fordulnak elő. Ennek olyan üzenete van, hogy lehet gyilkolni. A probléma nem a fogyatékos emberé. A bioetikában az életminőség javítása a fő cél. Van-e joga másnak ítélni, hogy én éljek, vagy meghaljak? Az orvos jogot formálhat-e? Azt hiszik, hogy a fogyatékos emberek betegek, akiket meg kell gyógyítani. Ők közben kiélik a szakmai életüket. A genetika tudománya szerint meg kell adni az embernek a döntési jogot, hogy elvetesse-e a hibás magzatot. Rita véleménye, hogy a fogyatékos nő szép és pozitív. A legszélesebb körű tájékoztatást kell adni a fogyatékosságról, hogy meghagyjuk a döntés jogát, a szülést vagy vetélést választja az anya. Három szinten fogalmazta meg az ajánlásait:

• Személyi szint: eljárások aktivizálása, megerősítése, saját jogaink és lehetőségeink megértése

• Társadalmi szint: nemzeti, országi, kormányi, önkormányzati szinten rendelkezésre álló anyagi források kiaknázása a fogyatékossággal élő nők számára.

• Szimbolikus szint: „magunkról alkossunk képet a társadalomnak”. El kell fogadtatnunk magunkat, meg kell jelennünk, közlekednünk, gondolkodnunk, előadnunk, beszélnünk kell, stb. Fontos alapelv, hogy a velünk kapcsolatos kérdésekben tőlünk kérdezzenek meg először.

 

Griniusz Ádám, a VÁTI Kht. Fejlesztési Programok Igazgatója beszámolt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázatairól az Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív Programjaiban.

Futó ÚMFT ROP konstrukciókban az akadálymentesítésre az 5, 94 Mrd Ft megítélt támogatás megtörtént, egészségügyi infrastruktúrafejlesztésre 13, 8 Mrd Ft forrás állt rendelkezésre, de 33,4 Mrd Ft volt az igényelt támogatás. A fizikai és infokommunikációs akadálymentesítésre Nyugat-Magyarországon alacsony volt a pályázók köre. A saját forrás hiánya volt a leggyakoribb ok, ami a lehíváshoz szükséges. Az egészségügyi infrastruktúra területén a déli régiókban nem indultak fejlesztések. A MEOSZ igazgatójának álláspontja szerint az EU olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Az Idősközpontnak és pszichátriai betegek számára azt javasolja, hogy az ember bőre alá chipet kell tenni, s akkor nem fog elkóborolni. A kórházi pályázatokkal kapcsolatban azt ajánlja, hogy egy pályázatot ne lehessen egy osztályra pályázni, hanem különböző osztályokra. A pályázatírást projektarányosan és egész épületre kell tervezni.

 

Emilia Napolitano, a DPI Itália elnöke „Mit jelent az emberi jog a fogyatékossággal élő nők számára a 'férj-központú' Itáliában? Mit tesz a DPI Itália a nők esélyegyenlőségéért?” témában felvázolta az olasz fogyatékos nők helyzetképét. Az olasz fogyatékossággal élő nők mozgástere, kommunikációja akadályozott, a hátsó padsorokba ültetik őket. Pszichés bezártságban élnek. Meg akarnak szabadulni tőlük. Üres halmaznak tekintik őket, nem tekintik nőnek, anyának. Elkülönített, szeparált közegbe küldik, nem integrálják be élethelyzetükbe. 2003-as statisztikai adatok alátámasztják, hogy Itáliában 2 millió 800. ezer fogyatékos él, ebből 960 ezer férfi, 1, 8 millió nő. A korábbi generációk között, a 45-64 éves életkorosztályban megfigyelhető a képzetlenség, az alacsonyabb szintű munkát végzők száma, akik különböző hátrányokkal indulnak. Vezető állású nő nincs közöttük. Ebben a generációban 2% nő, 7% férfi dolgozik. A legfiatalabb generációban kisebb előrelépés történik a szociálpolitikai intézkedéseknek köszönhetően. Őket már a tudatosságra nevelik, szilárdabb és biztosabb megélhetéséért munkát vállalnak, és nyugdíjjogosultságot szereznek az időskorukra, ez a céljuk. a társadalmi életük szempontjából az olasz fogyatékossággal élő nők különböző társas életet élnek, szociális életük aktívabb, mint a férfiaknak. Házasság területén a 15-44 évesek között a feleség státuszát viselik, ez pozitív változást jelent. A fogyatékkal élő nők nagyobb arányban élnek egyedül, mint a férfiak.

Hogyan látják saját egészségüket az olasz fogyatékos személyek? A nők nem panaszkodnak, a férfiak nem érzik jól magukat. Az információszerzés területén: a nők kevesebbet tájékozódnak, olvasnak, mint a férfiak. Sportban nincs különbség. Átfogó kép: a DPI évek óta végez biológiai nemmel kapcsolatos kutatást, a hátrányok ellen harcolnak a képviselők, félig képviselők és munkacsoportok útján, az erőszak áldozatairól (pszichikai, fizikai és szexuális) megemlékeznek. Elismerik, hogy nem tudják képviselni magukat, nem léteznek nőként, nőnek Itáliában.

Három országban (Olaszország, Spanyolország, Magyarország) a kutatások megállapították, hogy a személyi segítőket, akik a fogyatékossággal élők családtagjai, kíséréskor szintén fogyatékosoknak tekintik.

A sorstársi tanácsadás célja, hogy sorstársaink saját életüket vegyék kézbe, új életutat, lehetőséget válasszanak, a helyzet urai legyenek, ne legyenek átlátszóak. A saját élettörténet előadása példaértékű lehet.

 

Nász Margit, a MEOSZ szakértője, Szolnok, „Önmegvalósításhoz való jog az önfeláldozás helyett – a MEOSZ női tagozatának újraszervezése – közreműködés a hátrányos helyzetben élő fogyatékos nők társadalmi esélyegyenlőségének megteremtésében; közös fellépés a kirekesztés, a diszkrimináció és az emberi jogok megsértése ellen” témájával azzal kezdte, hogy világítótorony helyett 20-40 wattos kis lámpával küzd. Lévai Katalin, a korábbi esélyegyenlőségi miniszter szavaival élve hangsúlyozta, hogy „alapvető gond az esélyegyenlőségéért folytatott küzdelemben, hogyan hallathatják a hátrányos helyzetűek a hangjukat a médiában, miként képviselhetik közvetlenül érdekeiket a napi politikában, önkormányzatoknál, civil szervezetekben és az úgynevezett nagypolitika szintjén”.

Elmondta, hogy mit kellene tennünk, milyen eszközöket kellene bevetnünk a megelőzés és a jogsérelmekkel szemben:

• Nekünk, fogyatékos nőknek tenni kell azért, hogy odafigyeljenek ránk,

• Meg kell tanulnunk megelőzni a jogsérelmeket, meg kell tanulnunk magunkat megvédeni,

• Fontos az önbizalom,

• A helyes problématudat,

• Hallatni kell a hangunkat.

Lehetőséget kell kapjunk arra, hogy „megváltozni, és elindulni az álmaink után”.