Az előző rész tartalmából:

„Királynőfogyatkozás van, most jövök rá, pedig még soha nem éreztem ilyen erőteljesen a női jelenlétet, mint ezen a szigeten. Erős teher, jól hordott leányuniverzum, készülődik egy új generáció évszakváltása. A Hyde parkban Diana emlékszökőkút, a királyi botanikus kertben Diana üvegházemlék. Az elveszített nő, az elvesztegetett női, amely spirituális szellemmé magasztosult a szigeten. A sziget Ő Fensége II. Erzsébet Királynőé. A megőrzött nő, egy hatalmas öregasszony, biztos, hogy omnipotens, láthatatlan szellemóriás.”

Gordon Agáta a Magdolna negyedből.

 

A Magdolnaiak jól bírták a meleget, de a lánya nem, a lánya nem is volt a lánya, hanem a felügyelője és karbantartója, közben pedig a fegyelmezője. A. Szása mentálisan érzékelt anyai feladatokat ebben a felnőtt-felnőtt kapcsolatban, mert időnként beroncsiztak. Ez a szó összeomlást jelent, hisztériát, kontrollvesztést. Konkrétan féltékenykedést, irigységet, rivalizálást, konkrétan a melegtől vagy egymástól, miközben szerettek egymásba kapaszkodni.

Gyakran elvesztették a realitás érzékelését a történetben, és inkább anyára vágytak, gondoskodásra, törődésre, állandó és érzelmileg stabil jelenlétre, de semmi folytonos foglalkoztatásra. Aztán a pár napra vagy hétre külön váltak egymástól, lánya (vagy hűtlen kedvese) elment, írótábor, fiúk a klubból, nyaralás véranyával, akkor meg az elhagyatottság apasztotta életkedveiket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                    A házat is olvasztotta a nyár, a gangon éltek, a gyerekek rohangáltak és verekedtek, Veronhoz hetente jön a mentő, Ricsiék a lépcsőházba költöztek, hűvösebb, mint a lakás, és hazaérkezett egy bokszoló alkatú férfi valahonnét a szomszéd lakásba, egy hetes dínomdánom volt, istenhozott tábla az ajtó fölött, kiglancolt lányok-fiúk csapatostul, zene, tánc. Ramóna még várat magára, Renikéék addig is naponta túlélnek, bár az egy-két ezres vagy pár százas kölcsönöket nem tudják megadni egyik előre jelzett napon sem.

Újabb menekülés: hátizsákostul a Keletibe, Dunántúl, Mecsek, falu, ahol Nindzsa Cilin házát a helyi tornádó megrongálta. Ez a falu híres, mert csak húsz háza van és 30 ember él benne, főleg nők, ez máshol is így van, páran melegek, ez is. Ez a falu Háznagy Elza otthona is volt tíz évig, itt tanulta ki az ezermesterséget, és ez a falu a tévében is volt néhányszor.

Egyszer azért, mert a pajtában gyufával játszottak a gyerekek és felgyulladt a szalma, bennégtek. Egyszer azért, mert egy férfi lelőtte a nőt, aki elhagyta, és a férfit, akivel távozott. Egyszer meg azért, mert film készült két nőről, akik itt laktak, és egymásba szerettek, egy ötosztályos cigányasszony 3 gyerekkel meg egy városi nőmozgalmár. ((A film címe Falusi románc, itt tölthető le.))

 

A három gyereket vitte nyaralni N. Cilin és A. Szása, a falubusszal, amely szerdán fél tízkor vette fel őket a faluvégen, ott laknak, kinn volt a malacuk és az összes kiskutyájuk is, amíg várták. A gyerekek a faluvégen laknak, anyjuk romos házában, amelyet bántalmazó és abuzáló szüleitől örökölt hat testvérével együtt. Anyjuk hat testvérét máshová vetette a sors, többségüket állami gondozásba az erőszakoló nagyapa elől, egy öccsét pedig Németországba, ez egy nagy karrier.

A gyerekek 4 éve szerepeltek a filmben, élték végig anyjuk és apjuk érzéseit, anélkül, hogy ítélkeztek volna. Most 13, 10 és 8 évesek, nagyon csinosak, Móni és Csilla hajában piros szalag, ruhájuk alatt fürdőruha, tiszták és mindannyian rendkívül szépek. Ez jellemző erre a családra, amelynek 20 év alatt immár negyedik eresztését ismerik meg a faluban, ez a szépség külső és belső, ez a szépség néhányuk sorsába beleszól, ez a szépség nyomtalanul eltörölhető.

 

Úgy tűnik, ez a nap lesz a nyaralásuk, az anyjuknak erre sincs pénze. A fürdő tíz kilométerre van, a családi belépő 3ezer, a lángos-üdítő ebéd fejenként hatszáz. A felnőttek sörét nem számoljuk. Langyos pancsolós medencék, a tökéletesen viselkedő gyerekek hamar feloldódnak, és eltűnnek a fürdőzők közt, félóránként feljöttök hozzánk, engedem el őket a gyerekmedencénél, és elmegyek nasit venni meg szörpöt.

Angyal és Nindzsa nem rendelkeznek szabályos fürdőruhával, trikóban és kisnadrágban heverésznek, néha dagonyáznak kicsit a gyógymedencében, nagy melleik, mint a medúzák libegnek a trikók alatt.

3-ig tart az üdülés, akkor hazavisz a falubusz, nagyon elégedetten szállnak le a gyerekek a faluvégén, nyaralni voltak. Kicsit szégyenlősen, mint akiknek persze ez nem járt volna, mert szegények, cigányok, és a szüleikkel folyton valami gond van… Továbbutazunk a haranglábig, anyjuk kis idő múlva feljön, megöleljük egymást.

Visszasegítem, mondja Mari. Nagyon jók voltak, mondom neki.

 

Nos, ez a falu egyszer sem szerepelt a tévében azért, mert a domboldalon három angyal magasodik a táj fölé, magyar ruhás terrakotta nőalakok, hajuk fonatban, kezük kulcsolva, lábuknál kőoltár és kőlyuk, benne egy apró Mária, egy

magatehetetlen férfitest szárnyakkal, egy újszülött kislány baba.

Nem szerepelt a tévében, pedig ebben a faluban testesült meg Szubeurópai Mária,

az angyalok leány csecsemője, aki egy virágágyásból támadott fel, évek óta hevert ott elásva. A. Szása Behemót kapta a feladatot két éve, hogy magához vegye, kifürdesse, szemeit kinyissa, felvigye az angyalokhoz áldásért, és felöltöztesse a 3534 gyári számú kis női túlélőt. Életre keltése itt látható.

Magas női princípiumok szent helye ez az apadó kis falu, ezer éve üldözött női tudás és szépség őrzi ide visszavonulva az Úrnő szellemét, az evolúciós ökoszisztéma nőbirodalmi tanácsa közép-kelet Európában itt gyűjti az erejét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A helyi tornádó Nindzsa Cilin kertjében bontakozott ki, lecsavarta a hátsó diófa összes embernyi ágát, ledöntötte az egyik kéményt és lesodorta a cserepeket a tetőről. Három napig tartott a helyreállítás, segített a fél falu, az összes Mária és az önkormányzati napszámosok, zümmögtek a stilek és kaszák, nagy máglyákba húzták a hamar elfeketedő gallyakat és összegereblyélték az elhullott kis zöld agyakat.

 

A tornácon aludtam egy függőágyban, méhlepény és köldökzsinór, fölöttem dió és akácok oxigénsátra, meg a tejút ezüst bolygóveteménye. Éjjeli friss szellő sugdos és simogat: genetikai ős-szülőnk, növény nevelt minden állatot, legvadabb pusztításunk is semmiség, az európai erdők úrnője szól. Nagyszerű érzés, így éjszaka komoly kárpótlás a híváskorlátozásért, bár- listáért, közműtartozásért és közelítő teljes egzisztenciális csődért.