„Bonyolult a cigány lét, de a magyar lét is, meg minden lét, és közben hál’Istennek, vannak olyan jó dolgok is, mint az orgazmus, a tavasz, az úszás, a tenisz, meg a vízi fatonisz, és a lifetáció.”

Somával a Virrasztáson Láng Judit beszélgetett.

 

 

 

 

 A nevén kell nevezni a dolgokat

 

 

- Hogyan látja a romák helyzetét?

 

- Minden, ami a Földön történik, sorsszerű. Maga az emberi élet a keresztre feszülés ég és föld között. Jézus csak azt szimbolizálja, amit megélhet bárki az anyag és szellem viszonylatában. Hogyan élt Balogh Mária, mielőtt álmában meggyilkolták a Roma holokauszt emléknap éjjelén, mert roma? Nem tudom. Lehet, hogy az ő sorsa az volt, hogy áldozat legyen, és felhívja ezzel a magyarországi cigányok helyzetére a figyelmet. A romakérdésben sok minden nem mondódik ki, pedig foglalkozni kellene velük.

 

- Mondana példát?

 

- Tavaly végeztem pszichológia szakon, ott találkoztam ezekkel a hazánkra vonatkozó 2006-os szociológiai adatokkal az egyik tankönyvben. Az újszülöttek több mint tíz százalékának, 13-18 év közötti nincs kimondva, de feltehetően cigánylány az édesanyja, vagyis 2050-re Magyarország lakosságának több mint a fele, roma lesz. De ezt nem is lehet kimondani. Többen interjúvoltak már börtönigazgatókat arról, hány százalékban lakják romák az intézményt. Nem közölhettek adatokat, mert ennek emberjogi vonatkozásai vannak. Cigány az, aki cigánynak vallja magát, ezért jogilag nem követhető. Ha az egyik ember cigánynak nevezi a másikat, mit jelent? Talán kevésbé fáj annak lenni? Ha nem nevezhetjük a cigányt cigánynak, vagy romának, akkor nekik sincs esélyük arra, hogy ami pozitív érték bennük és kultúrájukban, méltó rangot kapjon a többségiek hozzáállásában. Ehhez a nevén kell nevezni dolgokat. Romának lenni ma nem jó. Az újraszületésben szívesebben lenne bárki bármi, mint roma.

 

- Önnek milyen tapasztalatai vannak romákkal?

 

- Az édesanyám legkisebbik gyermeke félcigány, mert másodjára egy nagyon barna bőrű roma férfihoz ment hozzá. Az öcsém a mai napig emlékszik rá, én is, mikor hatévesen iskolába kísértük, a legelső tanítási napon senki nem akart mellé ülni. Hogy miért? Hát azért, válaszolták a gyerekek, mert ő cigány. Erre a tanító néni azt mondta: nem gyerekek, ő csak félig cigány. Erzsike, te mellé ülsz. Mire gondolhatott ezzel, hogy a legkisebb testvérem csak félig cigány? Akkor, félig mellé lehet ülni? Aztán, mikor már dolgozni akart, felhoztam vidékről Budapestre. Mivel az apjától örökölte a sötét bőrét és jellegzetes roma vonásait, ide ment, oda ment, de sehova, nem vették fel dolgozni. Hónapokig a támogatásomra szorult, pedig nem tehetett róla. Higgye el, tudom: nehéz a cigány sors, nehéz. Viszont az öcsém ennek ellenére nem bírja, ha egy cigány bűnözik. Ő testben, lélekben nagyon elkülönül azoktól, akik nem tisztességes úton keresik a kenyerüket. A féltestvérem olyan tisztalelkű, mint egy patak. Hihetetlenül tiszta maradt annak ellenére, hogy egészen korán megtapasztalta és azóta is tudja: „csak félig ülnek le mellé, és csak félig gyártanak róla előítéleteket”, mert félig cigány. Na, jó, ez humoros így, de látom a testvérem, hogyan éli a karmáját. Tudja, hogy van tisztesség, és maradtak még emberek, akik hisznek a lélek működésében. Sokan vannak, akiket csak a pénz érdekel, és nem gondolják, hogy visszakapjuk, ha adunk valamit. Nem érdekli őket a lélek, a köztes lét, vagy a karma. Semmi, csak a lóvé holnap, és holnapután is. Félelmetes belegondolni, hogy ezért képesek morál nélkül élni. Egy tizennyolc éves fiúval beszélgettem erről, aki állítja: jobb, ha elfelejtem a világbékét, a spiritualitást, és mindent, amit képviselek, hirdetek. Diktatúrát akar, mert ő ebben lát a megoldást a leszakadó társadalmi rétegek problémáira. Meg kell ölni, ki kell irtani azokat, akik nem képesek lépést tartani, hulljon a férgese, állítja, és hozzáteszi, a megölt romaáldozatok kapcsán: alakul úgy, hogy van áldozat. Ez a fiú így gondolkodik, de szerintem, a világ rendbetétele nem agresszión, vagy az emberek fegyelmezésén múlik. Én a mások megértését és elfogadását vallom. Szerintem, a bolygónkat érintő egyik fő kérdés: spirituálisan alszunk tovább, vagy felébredünk. Cigány, zsidó, japán, vagy amerikai, mindegy. Felébredsz bébi, vagy alszol tovább? Ez a fő kérdés! Biztos vagyok benne, hogy a spirituális nagy ébredés globálisan nem sokára be fog következni. Konfliktusok, feszültségek, színvallás, végletek járnak vele, tapasztalhatjuk napjainkban is sajnos, de ez kell hozzá.

 

- Gyorsul a világ fejlődése, egyre több az információ áradat, tele vagyunk stresszes élethelyzetekkel. Ön hogyan oldja a hétköznapi feszültségeket?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Bonyolult a cigány lét, de a magyar lét is, meg minden lét, és közben hál’Istennek, vannak olyan jó dolgok is, mint az orgazmus, a tavasz, az úszás, a zene, a tenisz, meg a vízi „fatonisz”, és a „lifetáció”. (Ez utóbbi kettő Soma szókreációja.) Elmondjam, mi az a lifetáció? Mindenkinek ajánlom. Az egyik legjobb dolog, a vízi fatonisz is igazán jó, de a lifetáció a csúcsok csúcsa! Lebegsz a tavon, a gumimatracot kösd ki bugyival egy bólyához, és add át magad a tökéletes, teljes és elernyedt nyugalomnak. Meditáció, lifegés és levitáció. Öt és fél órát lifetáltam így, most legutóbb a Balatonon, mindenkit szeretek, éljen a lifetáció! A fatonisz, az egy fura cucc, strandokon árulják. Nagyobb, mint egy pingpongütő, fából van. Először nézed, hogy mi ez: tollas, tenisz? Jár hozzá egy műanyag labda is, ami a fáról visszapattanva annyira hangos, hogy a vakok is nyomon tudják követni. Szuper, ezt a játékot vakok is élvezhetik! Esélyegyenlőség! Szuper! Lifetáció és utána fatonisz! Hallgassatok rám, ez kell a világbékéhez!

 

 

Láng Judit további interjúi az ICÁ-n: