SZIGET-FESZT

A Díva és a Király

A levegőt a legfinomabb por tölti meg és százezer talp veri fel folyamatosan, pikánsan elnehezülve a hímek jelölő szagától, amelyet a sziget minden négyzetcentiméterén otthagytak. A körbevizelt területek átfedik egymást, hormongazdag szagkeverék ül a tüdőbe, szívbe, bőrre, ez a hímek birodalma. Nyáron egy nomád és férfiasan egyszerű hét, amikor a legjobbat adják egymásnak a fiúk és a lányok, nyitottak, barátságosak, szeretet-teljesek, kíváncsiak és türelmesek. Hajrá fradi, hajrá magyarok, szeretlek titeket, köszönöm, hogy eljöttetek, mondja egy darabosan brutál férfi a színpadon, pidzsin tájszólásban.

A Sziget alapvetően férfiszerveződés, most az új generációs, nyitott és kevéssé hierarchikus férfi mutatja meg színes személyiségét. Zenei palettáján minden irányzat hallható, egyszerre és kierősítve. Tudatállapotok szivárványa, szellemi-művészi-szociális és lelki teljesítmények.  A test extrém igénybevétele, fülbe lövéstől a kötélugrásig, sorolhatnánk.

A hímek vadászterülete, gyere nefélj, egyszerű férfias dizájn szól a lányokhoz, akiket végre sikerült összeterelni. Ilyenek vagyunk, nem ijedünk meg egy kis kényelmetlenségtől, erős ingereket akarunk, hangos zenét, adrenalint, alkoholt, amfetamint, hogy valóban érezzük és értsük, mi történik velünk, mondja a sziget pikáns szaga, amelyben úszunk. Pár napot kényszerek nélkül, pár napot elárasztva befogadó emberi viselkedéssel.

Beszélgetések, beszédek, fény, mélyhűtött szóda vodkából hétszázért, több bódéban szerteszét, míg a halott gyepet nézem, tűnődöm, van-e fű, második próbálkozásra összejönne. Bégetve áramlunk a főutakon, kevés az egyéniség amikor mindenki az, de jön szembe egy fiú zöld frottírköntösben, sárga papucsban, fogmosópohárral, lefekvéshez készül anya legjobb fia.

A rossz vér is jön, persze, Deák Bill Gyula a blues királya, soha nem hallottam még élőben, a fizikai fájdalmat okozó hangosítás gépi, szakadozott, fülsértő, robbanásokkal teli, ez férfizene, megértem és nem értem. Erősebb ingereket tűrnek, nagyobb zaj, több alkohol, gyorsabb forgás… Ami engem már zavar, azt ők még nem érzik, erre gyanakszom..

Vagy úgy, ellenőrizgetem a feltételezésem.

Deák Bill egy szőrös féllábú ember, hosszúhajú, kopaszodó, csonkolt fél combbal, hónaljmankóval és a zenekarával. Hajrá fradi, hajrá magyarok, szeretlek titeket, köszönöm, hogy eljöttetek, mondja a darabosan brutál férfi a színpadon, pidzsin tájszólásban. Személyi kultusza van, hosszan élteti a közönség, bill a király skandálják, szeretlek titeket, mondja újra Bill, és bemutatja zenekarát, a híres vidéki fúkat, a siófoki gitárost, a mezőkovácsházi dobost akit hűtlen kisfiúnak nevez, és mégvalakit Verőcéről, két szám között köcsögöl egy kicsit. Egyszerű üzenetek, apa félelmetes de jó, üvölt és félelmetes de szeret minket, ha nem anyázunk és köcsögölünk akkor majd csöndben elalszik és nem fog megerőszakolni a mankójával.

Érzelmi klímája szánalmas-agresszív, végtelenül korszerűtlen azaz alighanem nosztalgikus. A zene bántóan zajos és unalmas, a látvány férfiasan ijesztő, nem értem az egészet.

Aztán valahogy bedühödök. Itt valaki olyan hangerővel sajnáltatja magát mint egy vulkánkitörés. Nyomja az arcomba, hogy mások szerencsésebbek, több lábúak, nagyobb farkúak vagy szeretettebbek nála. Kivéve engem, aki ott hallgatom őt, és hagyom magam terrorizálni. Kabbe!Kabbe! Kabbe! Skandálom és mutatom egy egész szám alatt. Végre felszabadultam, társítom a látványhoz a legsajátabb érzéseimet. Megértem, hogy Deák Bill a nemzeti apát jelképezi, az alkoholfüggő mélymagyar szubeurópait, aki férfias életfájdalmát némán tűri és Deák Billel ordíttatja ki magából. Ezt a férfitípust már elhagytuk, elmentek a barátaim, mondja Bill, ezt kellett megérnem, és iszonyú energiáját a gyér de lelkes közönségre sugározza.

Haragos volt és ivott is de valahol mélyen, ahol már nem érződött, szeretett minket, emlékezünk finoman apáinkról… A szeretetnek ez a durvasága elriaszt, ezt nem tudom magamhoz venni, döghússal etet,  pedig tudja hogy nektáron élek.

Híd mögöttünk, híd előttünk, Deák Bill egyszerű szövege merő spiritualitás. Ne vesződj az értelmezéssel. Belédordítja bazmeg.

Ezek a zenék, csóválom a fejem, fájnak a füleim, nézem a velem öregedő nagy bálványok közönségét, kis klubok, bejáratott érzések, majdnem intimitás. Apa és Anya, halhatatlan minták, acélos testek. A közönség a fiak és a lányok, értik ezeket a szülőket, de nem tudom, a gyerekeiket elhoznák-e?

A következő koncert Ági és a Fiúk, kezdek kíváncsi lenni, hogy akkor milyen anyánk, ha apánk ilyen volt… A sziget a férfioldal, a rock a férfioldal, az alternatív díva a férfioldal  titkos nőideálja. Az alternatív díva olyan nő aki érti a férfiüzenetet, aki együtt játszik, aki nem akarja megváltoztatni, leszoktatni, megfürdetni vagy kasztrálni a fiúkat. Az alternatív díva szexbálvány ás anyaistennő, nem törik össze a fiús játékoktól.

A lányok néha átszöknek a férfioldalra és ott játszanak, mert elviselhetetlen az anyai terror, amiben élnek. A lányoknak a férfioldalon nagyon erősnek kell lenni, érzéstelenítettnek és változékonynak, elviselni a durvább idegekre méretezett ingereket. A hiperkisugárzású női lények után fürtökben úsznak a hímek, várnak sorukra, zaklatnak, vetélkednek és parádéznak.

Ági erős, Ági unja a fiúkat, gyakran rájuk szól, leinti vagy tanítgatja őket a koncert alatt, a végén azért megdicséri a zenekart.

A számok a hasításról szólnak, arról a gender-szakadékról, amely a két társadalmi nem kommunikációjában tapasztalható.

Ma háború és holnap béke, impotens katonák, akkor jó a kan ha rossz, hová tűnt a vágy és a szenvedély… Én mindig csak testről álmodom, félrehallom a szövegeket. Ági imponál és magasan spirituális. Nem mondja, hogy szeret minket, nem mondja, hogy jók vagyunk, mert anya mindig igazat mond. Sokkal több nálunk és soha nem érünk fel hozzá…

Anyánk és apánk. Velünk vannak és szeretjük őket.

A sziget egy nagy gender-kísérlet, jelentős folytonossággal kollektív memóriánkban. Egy irány a jövőbe, nem éppen rossz, semmiképp sem a pusztulásról szól egy hétig, hanem a fenntartható mentális növekedésről. A szigetelő fiúk és lányok a faj fenotípusát jelenítik meg. Kulturális nemüket mutatják meg gazdagon, és nemük kulturális szokásait gyakorolják intenzíven, széles sávon, sok szinten. Tanfolyam a jövőbe. 

Gordon Agáta