Egy évvel ezelőtt, november 3-án gyilkolták meg a Borsod megyei Nagycsécsen a romák elleni hat halálos áldozatot követelő támadássorozat első áldozatait. Ezt a napot országos roma gyásznappá nyilvánította az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ). A romagyilkosságok áldozatainak emlékére fekete márványtáblát avattak a szervezet Dohány utcai székházában.  Az emléktáblára az áldozatok neve és haláluk napja került fel. Andrassew Ivánt, a Népszava újságíróját Láng Judit kérdezte a romagyilkosságok kapcsán az eseményen.

ICA: Hogyan látja a rasszizmust? 

Andrasew Iván: A megértése tulajdonképpen egyszerű: vannak olyan csoportok, akik halálbrigádokká szerveződnek, faji, nemzeti felsőbbrendűség, vagy bármilyen más úgynevezett ideológiai ok miatt, és úgy döntenek, hogy kivégeznek olyan embereket, akiket ők nem szeretnek, nem odavalónak, hazátlannak, vagy bármilyen módon megölhetőnek, kizavarhatónak vélnek.
Az utóbbi húsz évben, elterjedt a fasizmus eszméje Magyarországon. Nyomon követhető, hogy a rendszerváltás óta ez hogyan alakult. Szégyenletes történetnek tartom, amit meg lehetett volna idejében akadályozni, de valamilyen oknál fogva sem a magyar politikai vezetés, sem pedig a törvényhozás nem volt alkalmas erre. Úgy gondolom, ez az oka annak, hogy ma gyakorlatilag teljesen szabadon lehet embereket kirekeszteni, gyilkosságra buzdítani, örvendezni mások gyilkolásán és gyerekgyilkosságokon. Ez felháborít!

ICA: A nemzeti felsőbbrendűséget említett okként. Mit ér ez alatt?

Andrassew Iván: Ez az ideológiai alap kitűnő arra, hogy négy- öt ember úgy gondolja, megtisztíthatja Magyarországot a cigányoktól, mert ők azok, akik a leginkább idegenek. Akik ezt teszik, gyáva emberek, igenis gyávák! Válogatás nélkül ölnek olyan romákat, akik nem tudnak ellenállni vagy védekezni. A legártatlanabb, legvédtelenebb, a legutolsó házban lakókat lőtték le, akik ráadásul, pechjükre olyan emberek, akik dolgoztak és igen rendes életet éltek. Ez a legabszurdabb a dologban: szinte mindig olyanok házát nézték ki maguknak, akik ártalmatlan, becsületes, a többiekkel jó kapcsolatban lévő emberek, és egyébként semmi kifogásuk nem lehetett volna az életvitelükkel kapcsolatban. 

ICA: Mit gondol, miért a cigányok váltak e társaság célpontjává? 

Andrassew  Iván:  Kihasználták, hogy a romákkal kapcsolatos jelenségek közül néhány valóban irritálja a társadalom többségét. Ezt ki kell mondani, mert így van. Tulajdonképpen ezért kaptak erkölcsi támogatást is. Ez tény – a társadalmi támogatás láthatóvá vált az internetes portálok némelyikén. Ez a fasizmus alapja! Az a nép, amelyiknek a hozzáállása a kisebbségekhez rasszista és bosszúálló, az komplexusokkal küzd. E komplexusok következménye, hogy gyengeségében másokra mutogat, bűnbakot keres – vagyis lehet ölni. Ez hatalmazza föl a tetteseket vagy a hozzájuk hasonló gondolkodású embereket, hogy elhiggyék, társadalmi támogatottsággal teszik, amit tesznek. Szerintem elmebetegek. Hiába élnek példás vagy normális életet egyébként. Ezért volt nehéz őket elkapni, és azért is, mert sajnos katonailag pontosan kiképzett emberek, akik megszállottak, a végsőkig küzdenek, és meg vannak győződve az igazságukról. 

ICA: A jelenségről mit lehet mondani? 

Andrassew  Iván:  Annál nagyobb szégyent és nyomorultabb érzést, mint amikor ártatlan asszonyokat, gyerekeket ölnek, nem tudok elképzelni Magyarországnak.
Az egészben csak egy csöpp, de nagyon keserű csöpp, ahogy a politika az üggyel foglalkozik. Nem ismerek olyan pártot sem a jobboldalon, sem a baloldalon, amelyiknek – legalább húsz évre! – lenne valamilyen terve a cigányokkal. A liberálisoknak legalábbis vállalnia kellene ezt a dolgot. A közép meg kiindulhatna abból, hogy a középosztály elemi érdeke, hogy rendbe tegye a cigányok ügyét, hiszen ezek a feszültségek évtizedek óta fennállnak, és minél később kezdjük el kezelni, annál nagyobbak lesznek. Ha polgárháborús trauma éri az országot, akkor ezt soha nem fogjuk kiheverni. Pontosan úgy fogunk járni, mint mondjuk ’56-tal, vagy ’68-al, lehetne tovább sorolni. Évtizedekre megbélyegzi az országot.
Különben már most magunkon hordjuk a bélyeget, ami rettenetesen árt nekünk, és nem külföldön, hanem belföldön. Mindannyian felelősek vagyunk, mert soha nem fogjuk tudni kiheverni, mint ahogyan a Holokausztot sem tudtuk feldolgozni. Hiszen bármennyire azt mondjuk, én is, mert 1952-ben születtem, hogy semmi közöm hozzá, mégis valamilyen módon az ember a saját embertársai kiirtása miatt bűntudatot érez. És ez így lesz a cigányokkal is. Ezt fogjuk érezni mi, sápadtarcúak, hosszú-hosszú évtizedeken keresztül. 

ICA: Hogyan lehet ebből polgárháborús helyzet?

Andrassew  Iván:  Ha a cigányok visszaütnek. Ugyanezen az alapon akár alakulhatott volna egy cigány társaság, amelyik bosszút áll, de akkor ugyanolyan hülyék lennének, mint a rasszista gyilkosok. A romák közt is nagyon elborult emberek lehetnek, ha elkezdenek válogatás nélkül bosszút állni. Ha a cigány elborul, akkor nagyon elborul. Bocsánat, nehogy véletlenül úgy csináljunk, mintha a romák között nem lenne rasszista! Köztük is megvan a rasszizmus. Naná! Itt hatás és ellenhatás van. A rasszizmus alapja az, hogy a másik ember, illetve a másik rasszhoz tartozó ember értéktelenebb. Amelyikről azt gondoljuk, hogy értéktelenebb, ott már nagyon kicsi a határ: könnyen lehet, hogy az állat szintjén kezeljük. Akik lelövöldöznek embereket, azok ott és akkor nem egy másik embert, hanem levadászható állatot látnak. Nem embert, hanem állatot! Az állatot megölhetjük, mert parasztok vagyunk. Ennek ez a veszélye. A cigányoknál ugyanez előfordulhat, hogy azt mondják elkeseredésükben, „na, most akkor mi is elkezdünk ölni!” onnantól kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni.

Andrassew Iván munkáiról bővebben a szerző honlapján olvashatnak.