„Írónak tartom magam, idealistának. Mélyérzésűnek és magányosnak, szánalmasnak és nagyszerűnek. Komolynak és határozatlannak. Intelligensnek és fanatikusnak. Morbidnak és cinikusnak. Kevésnek ehhez a szar világhoz.”
Bozzi Vera sorozatában lánya osztálytársáról ír.
Bozzi Vera: Se anyám, se lányom
Megölte magát a lányom egyik osztálytársa. Szombaton szépen, gondosan megfogalmazta búcsúlevelét, átvészelt két éjszakát – és elindult. A Kökit választotta, az Intercity-t, az iskolakezdést. A hétfőt.
Mínuszos hír lett, késtek miatta a vonatok.
Bokor mögül ugrott a vonat elé, okosan kitervelte, találtak olyan papírt, ami alapján a rendőrség tudta értesíteni… az iskolát.
Az anyjához az osztályfőnök ment el, a tanítás elmaradt. A föcit és a kémiát azért megtartották.
Az apja már nem él.
Kedden megbeszélték, hogy az osztály az ofő lakásán találkozik, szerdán.
Utólag tudtam meg, hogy ez a lány, az osztály legjobb tanulója, évek óta ír: blogot, novellát, regényt, és rajzol mangát és depressziós.
Egyedül nevelte őt és a nővérét az anyja, lakásuk nem volt, a nagyváros szélén, albérletben éltek.
Részlet önvallomásából: „Írónak tartom magam, idealistának. Mélyérzésűnek és magányosnak, szánalmasnak és nagyszerűnek. Komolynak és határozatlannak. Intelligensnek és fanatikusnak. Morbidnak és cinikusnak. Kevésnek ehhez a szar világhoz.”
Pályázaton kétszer nyert valamilyen díjat, az egyik alkalommal megjelentették a novelláját, a másik esetben – harmadik lett – véletlenül kifelejtették a kötetből. Tükörpocsolyák című regényét csak egy fizetős kiadó vállalta volna.
Többször kísérelt meg öngyilkosságot. 16 évesen sikerült neki. Ez most sikerült.
Bozzi Vera