„Ma a metrón az jutott eszembe, hogy vajon az emberek felfogják-e, mit jelent húsz évesen helyt állni ebben a rettenetes viharban, amikor ebben az életkorban éppen hogy a világ szépségét kellene befogadnunk, és ki kellene tárnunk a szívünket az embereknek?” (Hélène Berr)
A KönyvESték sorozat 14. beszélgetésére kerül sor december 3-án csütörtökön este hattól a Holokauszt Emlékközpontban (a Holokauszt Emlékközpont kávézója, IX. Páva utca 39., a Ferenc körút metrómegállótól 5 percre). Ez alkalommal Hélène Berr Naplója (1942-1944) lesz a beszélgetés témája. A kötet Závada Pál előszavával 2009-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.

A könyvről Lángh Júliával (az Irodalmi Centrifuga Alapítvány egyik alapítójával) és Závada Pállal Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, a Holokauszt Emlékközpont munkatársa beszélget. Közreműködik: Csépai Eszter színésznő.
Hélène Berr 1942 és 1944 között vezetett naplóját, Kiss Kornélia fordította magyarra. Hélene Berr úgyszólván első perctől tisztában van vele, hogy történelmi időket él, és aggályos pontossággal jegyez fel minden említésre méltót, a megszállt Párizs hétköznapjait; azt a világot, amely fokról fokra merül az egyre áthatolhatatlanabb sötétségbe. A huszonéves lány 1942 kora nyarától 1944 kora tavaszáig dokumentálja érzéseit, élményeit, gondolatait. De a könyv nemcsak arról ad mesteri képet, hogyan ritkul meg egy nagypolgári család körül lassan a levegő, hanem arról is, mennyi lelkierő, méltóság, együttérzés, tudatosság, emberi tartás, bátorság, sőt, hősiesség volt ebben a törékeny diáklányban. Az olvasó ezt a közel hatvan év múltán előkerült művet - a számos publikált visszaemlékezés közül - akaratlanul is Anne Frank naplójával állítja párhuzamba. Az írás személyessége és közvetlensége a Journal d'Hélene Berrt az egyik legkeresettebb könyvé tette Franciaországban. A könyv a rendezvény előtt és után megvásárolható a kávézó könyves tékájában.

„Furcsa, hogy az élet egyszerre lehet alávaló és csodás”. (Hélène Berr)