„Amikor eljön a szülés ideje, és az asszonyoknak kórházba kell menni, jóval szégyenlősebbek a nem cigány származású társaiknál: nem vetkőznek le addig, amíg bárki is bent tartózkodik a helyiségben. […] A megszületett gyereket az anya mindig maga mellett szereti tartani, nem tartja be a három órát – nem szereti, ha a gyermeket elviszik mellőle. A karszalagja mellé egy piros szalagot kötnek, ezzel védik meg a szellemektől, az éjjeli kicseréléstől.”
2009. június 5-én rendezte meg a pécsi Színes Gyöngyök Egyesület a Roma hiedelmek és hitvilág konferencia-sorozatot: e konferencián hangzott el Kalányos Erika Lovári szokások, hiedelmek, babonák című előadása – ennek az előadásnak az írott vázlatát olvashatják a bejegyzésben.

Kalányos Erika: Lovári szokások, hiedelmek, babonák

Terhességgel, születéssel kapcsolatos hiedelmek, babonák

Már a terhesség alatt odafigyelnek, nem csodálnak meg sérült, csúnya embereket. Ha mégis megtörténik, keresztbe rakják ujjukat, és a szoknya oldalához dörzsölik.
 
Hosszú hajjal fog születni a gyermek, akinek anyja gyomorégésben szenved.

Amikor eljön a szülés ideje, és az asszonyoknak kórházba kell menni, jóval szégyenlősebbek a nem cigány származású társaiknál: nem vetkőznek le addig, amíg bárki is bent tartózkodik a helyiségben.

Fésülködéskor elhullajtott hajszálaikat összetekerik, és elégetik, hiszen a cigányok úgy tartják, hogy ezzel lehet rontást, betegséget okozni.

A megszületett gyereket az anya mindig maga mellett szereti tartani, nem tartja be a három órát – nem szereti, ha a gyermeket elviszik mellőle. A karszalagja mellé egy piros szalagot kötnek, ezzel védik meg a szellemektől, az éjjeli kicseréléstől.

Szokás, hogy a cigányok a gyermekágyas nőt és az újszülöttet teljes rokonságukkal, ha lehet, egyszerre látogatják. Az egész nagycsalád apraja-nagyja együtt van ilyenkor.

A kórházból hazaérkezett újszülöttet és édesanyját meglátogatja a rokonság, megajándékozzák őket. A meglátogatott gyereknél egy szál hajat vagy ruhaszálat kell hagyni, hogy ne vigyék el a gyerek álmát. Amikor vendég jön a házhoz, le kell ültetni, mert elviszi a gyerek álmát.

A cigányoknál az anya az első pillanattól kezdve egyedül látja el a gyermeket, nem fekszi ki, piheni ki a gyermekágyas időszakot. Ugyanúgy végzi a ház körüli teendőket, mint ha mi sem történt volna: házimunka, állatok gondozása, a család férfi tagjainak kiszolgálása.

A gyermeket keresztelésig nem viszik közösségbe, féltik a szemmel veréstől. Ha mégis elviszik, és sokat sír a gyerek, minden este megnyálazzák a mutatóujjukat, és keresztet vetnek a gyermek szemére. Feje alá keresztelésig fésűt és tükröt raknak, evvel űzik el, tartják távol a gonosz szellemeket a gyerektől. Ruháikat éjjel nem hagyják kint, fürdővizüket soha nem öntik ki az udvarra, vagy olyan helyre ahol „taposnak”, „járnak”.

Az a gyerek, amelyik foggal születik különleges tulajdonságokkal rendelkezik, táltosnak hívják őket. Régebben az ilyen gyerekeket csak javasasszonyhoz vitték, és ő húzhatta ki a fogát, ő vette le róla a rontást olyan módon, hogy rongy sarkába kötötte kilencszer, elmondta a megfelelő szöveget, és eldobta.

Csecsemőt nem szabad tükörbe nézetni. A gyereket nem szabad átlépni, mert akkor nem nő meg.

Keresztelés

A keresztelő a cigány szokásrend szerint nagy közösségi-társadalmi ünnep. Korántsem csupán vallási aktus, inkább a gyermek közösség általi befogadása. Ezért a keresztelőn részt kell vennie a rokonoknak, ismerősöknek; természetesen nem csak magán a szertartáson, hanem az ezt követő – és a cigányok számára ez a fontosabb történés! – lakomán, mulatozáson is. A csecsemőt gyakran kiteszik az asztal közepére, köszöntik, áldomást isznak rá. Korábban illett kiinni a tele poharakat, mert aki a poharat nem itta fenékig, az rosszat akart a gyereknek. Ha a családnak nincs módja a közösségi rítus megszervezésére (például, nem tudnak elég pénzt összeszedni a vendéglátáshoz), akkor inkább elhalasztják az eseményt.

A gyereknevelés is sajátos volt. Nem volt jellemző a célratörő nevelés.
Ma sincs szigorú napirend, mind az étkezés, mind a munka egyénre szabott.
Mindent, amit kívánnak, megadnak nekik, nem kényszerítik a kicsiket semmire, amíg nem szólnak. Arra sarkalják őket, hogy a fiúk rámenősek, ügyesek, furfangosak legyenek, a lányok pedig szépek és rendesek, ezen felül mindannyian összetartóak.

A roma gyerekek inkább hallgatnak a szülőkre, mint az iskolára. Szociális helyzetük miatt a gyerekeknek gyakran kell segíteni otthon, ami kimaradást jelent az iskolából.

A lányok hamar megtanulták a sütést, főzést, a tűzrakást, a kicsik gondozását. A fiukat az „apjuk fogta be arra, amit éppen foglalkozásként űzött”.

A felnőttkor hiedelmei

A férfiak dísze a bajusz. Ha levágja, elveszíti a tekintélyét, és útját átok, szerencsétlenség kíséri. A nőkre ugyanez jellemző, ha levágják a hajukat, őket rossz életűnek nevezik.

Nagyon fontos számukra a lélek halálon túli sorsa.

Utcán a férfiak mennek elöl, az asszonyok, gyerekek mögöttük. Ha valamit otthon hagynak, nem fordulhatnak vissza, mert nem lesz aznap szerencséjük.

Szemetet nem szabad lakásból kifelé seperni, hanem befelé kell, mert így nem seprik ki a szerencsét sem. Személyes tárgyainkat sehol nem hagyjuk, mert a legnagyobb rontást küldhetik ránk, más urával nem szórakozunk, mert szemmel rontanak meg. Szerencsétlen emberrel való találkozáskor hármat kel köpni, hogy ne hasson ránk az ő szerencsétlensége.

Vásárba menetel előtt nem szabad pénzt kiadni, mert az ember kiadja a szerencséjét. Nem szabad enni se, mert megeszi a szerencséjét. Az otthonmaradóknak kenyérdarabot kell dobni a kocsi után, hogy legyen szerencsés a vásár. Ha macska szalad át a kocsi előtt, bajt jelent. Újholdkor a pénzt rázni kell és közben forogva köpködni, hogy odacsalja a többi pénzt is.

Színekkel kapcsolatos babonák

A cigánylányok színes és tarkabarka ruhákat vesznek fel, hogy felhívják magukra a figyelmet. A viselethez hozzátartozott régebben, hogy az oláh cigányok asszonyai fejkendőt hordtak, nem láthatták őket hajadon fővel a férfiak.
Az asszonyok hagyományos foglalkozása a kártyavetés volt, ez egyfajta megélhetést biztosított a családnak, ismerték a gyógyfüvek felhasználását is a különféle betegségekre, jósoltak kártyából, tenyérből, tojásból, gömbbel, és ami nagyon fontos: bizsuval. Ezzel a kis gombbal a megrontott, elátkozott szerelmi bánattal küzdő embereknek segítettek. Az ékszerek, díszek nemcsak a megjelenést voltak hivatottak szolgálni, hanem szerencsét is hoztak. Ha valamelyik férfi fülbevalót hordott, az a főnökök, avagy vajdák megkülönböztető jele volt.

Állatokkal kapcsolatos hiedelmek

A legfontosabb a ló és a kutya az életükben. A ló a vándorlásban és menekülésben egyaránt nagyon jó segítség volt, de meghatározó szerepe van minden állatnak.

Egészség, betegség hiedelmei

A cigányok jóval szemérmesebbek ezért nem igazán járnak orvoshoz, vagy ha igen akkor is csoportosan, félnek az orvosoktól és az eszközöktől, a bánásmódtól. Sokan azt mondják, hogy nem tudnak viselkedni, kiabálnak a rendelőkben: ez nem így van. Egyszerűen hangosak, zajosak, nem tudnak halkan beszélni.

Halál hiedelmei

Ha valaki meghal, hamar híre, megy, a hozzátartozók, rokonok, ismerősök mennek, és részvétet nyilvánítanak, egyrészt tiszteletből, másrészt mert félnek a halott szellemétől. A lényeg az, hogy a cigányok hite szerint a halott ember lelke nem egyszerűen tovább él a túlvilágban, hanem valamiképpen kapcsolatban marad az itt maradottakkal. A halott lelkének a túlvilágon megnyugvást kell találnia. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az itt maradottak által történő elbúcsúztatása megfelelő módon, a hagyományos rítusok szerint történik.
 
Az első lépés a virrasztás. Az eredeti hagyomány szerint a halottat saját házában, saját ágyában kell felravatalozni, és a virrasztás a temetés előtt három napig tart. Ez alatt az idő alatt, éjjel-nappal a család, kisebb–nagyobb időtartamban a rokonok, ismerősök is a halott körül vannak. Beszélgetnek, a hosszú idő alatt természetesen esznek-isznak, eközben hangoznak el a siratóénekek is. A halottnak szabályosan berendezték hálószobáját: saját ágyára került a koporsó, mellé tették az éjjeli szekrényt, öltözőszekrényt, széket, dohányzó asztalt, szőnyegeket, és természetesen az ezekhez tartozó tárgyakat, a tükröt és az ablakokat letakarták, ugyanis a szellemvilágba visszatükrözi az arcképét a halottnak. Mindenki tudta, hogy halottas ház ablakán nem szabad az ablakon benézni, mert a sárgaságot hoz a családra.

Régen lovas kocsival vitték a halottat a temetőbe, ahol a lovas kocsi megállt a cigányok és a vajda vagy a közösség legöregebb férfi tagja hosszú búcsúztatót mondott. Lassú cigányzenét játszottak, míg ki nem értek a sírhoz. A halott fejénél gyertyát gyújtottak, a hozzátartozók ott álltak, a rokonság a halott lábánál, a pap elbúcsúztatta, majd a sírhoz vitték menet közben. A siratók jajgattak, vigyáztak ara, hogy a sír oldala ki legyen téglázva, hogy utána a koporsót oda tegyék deszkával, tudják letakarni, mert akkor a föld nem nyomja a halott mellét. Értékes tárgyakat, személyes dolgait kell eltemetni. Fejfájára patkót szoktak tenni, hogy szerencsés útja legyen a túlvilágon.

A temetés után következik a halotti tor. Ezen a szűk családon kívül természetesen részt vesznek a közelebbi rokonok, ismerősök is; éppúgy, mint a keresztelőn. Az ételeket gyakran egy rokon vagy ismerős főzi úgy, hogy mire a temetésről megjönnek, készen legyen minden.

Ha rokon hal meg, a férfiak 6 hétig nem borotválkoznak, de azután kell, különben újabb halott lesz. A nők levágnak a hajukból. Ételt, italt (cigit) ki kell vinni a temetőbe, mert a túlvilágon is iszik, eszik a halott. Otthon este még egy gyertyát gyújtanak a lelki üdvéért. A halottnak minden nap délben megterítenek 6 hétig, utána csak halottak napján. A halotti tort 6 hét után tartják meg, mert ha nem, lelke bolyongani fog. Iváskor mindig megemlékeznek a halottakról, ilyenkor pár cseppet a padlóra kell önteni, hogy a halott is igyon.

Néhány gondolat az integrációról

A szocializmusban, 1959-től a cigánytelepeket elkezdték felszámolni. Szerintem hibát követtek el, ugyanis rájuk erőltették a magyar társadalom normáit minden előzmény nélkül. Ezzel megszüntették a jó, egészséges roma közösségeket. Úgy gondolom, ha ez nem történik meg, a romák ugyanúgy integrálódtak, polgárosodtak volna, de talán nem lenne ennyi probléma, mint most.

Minden településen van kisebbségi önkormányzat, jó lenne, ha a helyi rendőrök felvennék a kapcsolatot velük, könnyebben megoldódnának a problémák, jobban elfogadják, ha egy cigány származású ember is Önökkel van.