ICA tovább gondolkodott a Geréb-jóslaton, miután a róla szóló cikkre számos komment érkezett.  A két szerkesztő fogalmazta meg a hozzászólások olvastán a gondolatait. Köszönjük az olvasók figyelmét és a kommenetket. Mondataik olykor egyeznek, máskor szembe mennek véleményünkkel, s nem szeretnénk megválaszolatlanul hagyni őket. - Gordon Agáta és Györe Gabriella válaszait olvashatják.

Geréb mellett, az otthonszületésről
I.

Az első napon 222 komment érkezett Ica Geréb-jóslat című bejegyzésére, majd még néhány a következő napokban.

A konklúziókat a lelkiismeret vonja le, én magamnak és azoknak akik választ várnak, ideírom.

Geréb  Ágnes – ennyi hozzászólás után teljesen biztos vagyok benne – az egyetlen felelősségre vonható magyar közéleti személy, aki vállalja is a felelősséget a cselekedeteiért.

A vádolása azért megrendítő, mert nem büntetőügyi kérdés, hanem lelkiismereti.

Biztos vagyok benne, hogy Geréb vétlen, és a legjobb tudása szerint dolgozott.

Vállalja a felelősséget így is, itt van, tisztán és egyértelműen válaszol, végzi a dolgát.

Példamutató  a kompetenciája, a személyes jelenléte és ereje. 

Nemzeti bábánk, akit ebben a szerepben a legtöbben ismerünk a hazánkban, nagyszerű  szülészeti eredményekkel,  komoly felkészültséggel, lelki erővel és meggyőződéssel dolgozik, de nekünk ez nem elég, nem elég jó, sőt nem is kell. 

A sorstragédia, amely megtörtént, a baba, a szülők és az ő  személyes tragédiája, amelyben ártatlan. Ezt akkor is ki kell mondanunk, ha nem kísér több szülést.

Szokatlan és emberi gesztus lenne a szülész szakma részéről, ha elismerné  a bábákat, felmentené az otthonszülőket és születőket.

Ez a mentális teher, amit a vádaskodással minden szülésre rányomnak, kártékony és felesleges súly, a Születésen.
 

Gong Odaátra

II.

Minek örül egy gyermek a születéskor?
Sokunk szerint vannak jogai. Ismerjük ezeket a jogokat. Törvénykönyvekben, paragrafusokba szedve felsoroljuk őket, mert vannak, akik ennyit sem tudnának betartani.
Sokunk szerint vannak kívánságai. Azt hisszük, ismerjük e kívánságok hierarchiáját: az élet biztonsága, ha 5 százalék az esély a komplikációra, előbbre való, mint a nyugodt születés.
Vannak anyák, akik szintén úgy érzik, ismerik a születésre váró-vágyó gyermekük igényeit. Úgy gondolják, a gyermeknek (az anyjával együtt) joga van hozzá, hogy megválassza a születés körülményeit, s ahhoz is, hogy ha bármilyen komplikáció adódna, az ügyeletes kórház azonnal és úgy fogadja őket, mintha a helyi szülész-nőgyógyász egyik paciense lennének, azaz ne késleltessék az ellátásukat és ne bélyegezzék meg őket. Vagy eleve kísérje orvos az otthonszülést – ha ez megnyugtatóbb. Mindehhez jogi szabályozás szükségeltetik. Mert vannak, akik ennyit sem tudnának betartani. 
Otthon, nyugodt anyából születni meg – fontos. Így hiszik. Megbeszélték a gyerekükkel – együtt éltek szeretetben kilenc hónapon át, beszélgetnek vele, százféleképpen kommunikálnak, egymással testi kontaktusuk van.
Vannak anyák, akik vízben szeretnének szülni. Tengerben, ha lehetne. Vagy csak egy medencényi vízben. Akár a kórházakban is. Nyugodt és otthonos körülmények lehetnének a kórházakban is.

Geréb Ágnes ikonjává vált valaminek, ami rendezetlen, szabályozatlan és megértésre, igazságos rendezésre szorul. Geréb Ágnes beszorult. A szülőcsatornába. 

Nem kötelező az otthonszülés. De szabadjon választani.
Persze el is lehet hessegetni. Aztán elindítanak az anyák egy népszavazási kezdeményezést az otthonszülés választásának lehetősége mellett, hogy valóban azzá váljon a tárgy, amivé sokan tenni szeretnék: politikává. Pedig ’csak’ születés. Egy gyerek érkezése. Mindenek felett való.
 

Györe Gabriella