Ma huszadik alkalommal ünnepeljük a Föld napját. Az ünnep kapcsán mutatták be április 21-én Jean-Paul Jaud filmjét Vigyázat, ehető! – A francia bioforradalom címmel. A film egy kis francia falucska, Barjac vállalkozását követi végig, ahol az iskola kantinját bio élelmiszerekre állították át, de követhetjük a vegyszerek által mérgezett környezetben megbetegedett kislány sorsát, az őszibarack-termelőt, aki folyamatos fejfájással és dekoncentráltsággal küzd a permetezőszerek sokévi belélegzése miatt, s őszinte aggodalom villan elő a gazdák, az orvosok és a tudósok beszámolóiból is.
Jean-Paul Jaud, a 112 perces dokumentumfilm rendezője a bemutató alkalmából hazánkban járt. Györe Gabriella kérdezte.

ICA: Ön részt vett a Canal+ csatorna alapításában, a fociról készített dokumentarista filmeket, a sikeressé vált Négy évszak sorozatban Franciaország tájait mutatta be. Mikor fordult filmesként a környezetvédelem, az egészséges étkezés kérdésköre felé?

Jean-Paul Jaud: Beteg lettem. Vastagbélrákom volt, de nem haltam bele, mint évente 150 000 francia. Azt kutattam, vajon mitől lettem beteg. Az orvosaimmal és a tudósokkal, akik vizsgáltak, azt fedeztük fel, hogy a rákom a táplálkozásommal állt összefüggésben. Elgondolkoztam rajta, hogy ha én rákos lettem attól az élelmiszertől, amit fogyasztottam, milyen hatással lehetnek ezek a kemikáliák egy kisgyermek szervezetére?

ICA: Kutatásaik során megdöbbentő adatokat találtak: ezek egyike szerint az anya szervezetéből a köldökzsinóron keresztül 300 kémiai anyag kerül az újszülött szervezetébe.

Jean-Paul Jaud: Igen, az édesanya 300 szintetikus anyagot is kimutatható mértékben ad át újszülött gyermekének. Ahogy a filmben is szerepel: a mi gyermekeink már egy olyan generáció, amelyik betegebb lesz, mint a szülei voltak.

ICA: A filmet jórészt a másfélezer lakosú Barjac falucskában forgatták: itt a polgármester úgy döntött, hogy átállítja az iskolai étkeztetést bio alapanyagokból, organikus módon előállított élelmiszerekből készülő ételek készítésére. Egy korábbi interjújából az derült ki, hogy Ön az Un Plus Bio nevű szervezettel együtt olyan helyet keresett, amelyik nagyon szép környezetben fekszik, hogy a szépség mögött a kemikáliák hatását meg tudják mutatni, illetve olyan helyet, ahol hajlandóak áttérni a bio élelmiszerek fogyasztására a közétkeztetésben: tulajdonképpen tehát Önök hozták létre ezt a helyzetet Barjac-ban. Milyen akadályokkal kellett megküzdeniük a faluban?

Jean-Paul Jaud: Barjac polgármestere mellénk állt. Sokakban ott bujkál az érzés azon a környéken, hogy váltani kellene, de keveseknek van bátorsága vagy ereje hozzá. Ő egy szénbányász fia, hatan voltak gyerekek a családban, nagyon szegényen éltek. Úgy mesélte, ’nem volt játékunk, nem volt szép ruhánk, de az édesanyám mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy egészségesen tápláljon bennünket’. Ő úgy döntött, vállalja. Azóta már újraválasztották, s ma egyre több gyerek iratkozik be ebbe az iskolába és eszik ezen a menzán. Száz család létrehozott egy alapítványt, amelyik a régió biotermékeit hozatja be, s elhatározták, hogy csak azt eszik, amit ők termelnek – a dolog működik.

ICA: A filmben szerepel egy rövid felvétel a nem biogazdálkodást folytató és az organikus mezőgazdaságra áttért gazdák közötti első beszélgetésről, ahol a békés ellenvélemények mögött erős indulatokat sejteni: mekkora volt az ellenállás a nem organikus gazdálkodást folytató gazdák részéről?

Jean-Paul Jaud: Agresszívan nyilatkoztak, mert nézeteik szerint a bolygó összlakosságának táplálására alkalmatlan lenne, ha csak bio termelés zajlana. Én azt gondolom, ez csak a politikai lobbi manipulációja, nem igaz. Ők azonban annyira a befolyása alá kerültek annak, hogy megvásárolták a gépeiket, bankkölcsönöket vettek fel, hogy akkora hozamot produkáljanak, és olyan termékeket termeljenek, amilyeneket a politikai lobbi utasítása szerint termelniük kell, hogy elvesztették azt a természetközeli tudást, amit pedig vissza kéne szerezniük az átálláshoz és a bolygó jövője érdekében.

ICA: Egy interjújában úgy nyilatkozott, hogy hisz a mozi tudatformáló erejében. A filmjével kapcsolatban elégedett a hatással? Volt-e olyan falu, amelyik szintén áttért a bio étkeztetésre a környéken vagy Franciaország más tájain?

Jean-Paul Jaud: Minden filmvetítés után vitákat szerveztünk, s ezeken a vitákon voltak olyan politikusok, vezetők vagy szülők, akik felálltak, s azt mondták, „Én váltok”. Csak el kell kezdeni. Voltak olyan tanárok, akik eljöttek megnézni a filmet egyedül, másnap pedig telefonáltak a mozinak, hogy lefoglalják a helyeket a diákjaik számára – már ez is nagy eredmény.

ICA: A filmet Franciaországban, Japánban, Magyarországon és Angliában is forgalmazzák. A film francia, angol és magyar címe nem ugyanaz (Nos enfants nous accuseront; That should not be Our children will accuse us; Vigyázat ehető! - a francia bioforradalom). Mit szólt ezekhez az apró változtatásokhoz?

Jean-Paul Jaud: Nem ismerem elég jól ezeket az országokat, a filmforgalmazók jobban tudják, hogy milyen címeket adjanak a filmnek. Ön mit gondol a magyar címről?

ICA: Bombasztikusabbnak szánták, mint az eredetit, több embert akar megszólítani, de elveszi a hangsúlyt arról a környezettudatosságról, amelyet az eredeti cím megfogalmaz. A gyerekeink a vádlóink – ez egy erős állítás. Az angol egyel visszább lép: Ne történhessen meg, hogy a gyerekeink minket vádolnak. A magyar teljesen elveti ezt a vonalat: nem hozza be a gyerekeket, pedig fontos szerepük van a filmben és az Ön koncepciójában is.

Jean-Paul Jaud: S Ön szerint miért van ez?

ICA: Azt hiszem, talán sértődékenyebbnek lát minket a filmforgalmazó, mint az európai átlagot, s  attól tart, hogy egy ilyen cím: ’A gyerekeink minket vádolnak ’ eleve ellenállásba ütközne, így pedig nem érhetné el a film a célját.

Jean-Paul Jaud: Franciaországban meg is támadtak, hogy ez nagyon egyenes cím, negatív felhangja van. Véleményem szerint azonban a helyzet súlyos, s azonnal kell cselekedni, így bele kell mondani az emberek szemébe, mi is a helyzet, akkor is, ha ez fáj. Nem olyan nehéz ezt a címet egy olyan embernek kimondani, aki rákos volt. S azok a szülők, akik maguk, vagy gyermekeik szenvedtek a környezetszennyezés eredményeként rákos vagy más megbetegedésben, ugyanígy adnák tovább a címet.

ICA: Rengeteg adatot használtak fel a filmhez: itt szerepel, hogy Európában évente 100 000 gyerek hal meg környezeti tényezők által okozott betegségekben. A rákos megbetegedések 70 %-a a környezethez kapcsolható: 30 %-ban a környezetszennyezéshez, 40 %-ban pedig az élelmiszerekhez. Évente 1,1 %-al nő a gyerekeket sújtó rákbetegségek száma. Franciaországban a felnőttek esetében ez az arány 93 % -al nőtt az elmúlt 25 évben. Honnan származnak ezek az adatok?

Jean-Paul Jaud: Minden adat tudományosan ellenőrzött, s felkerültek a film honlapjára is, a forrásokkal együtt. 2008 novemberében került forgalomba a film, s azóta nagyon sok erőszakos reakciót váltottak ki az adatok a lobbi részéről: megkérdőjelezték, hamisnak állították be őket. Azt javasoltam a támadóknak, hogy pereljenek be, ha igaztalannak találják ezeket az adatokat – eddig még nem indítottak ellenem egy eljárást sem.

ICA: Legújabb filmje Severn – gyermekeink hangja (Severn, la voix de nos enfants) címmel került a francia mozikba. Ennek a dokumentumfilmnek mi a témája?

Jean-Paul Jaud: Természetesen ennek is köze van a környezethez. Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink bio élelmiszereket fogyasszanak, a mezőgazdaságnak meg kell változnia. Hogy tiszteletben tartsuk a környezetet, hogy ne sértsük a biodiverzitást, megőrizzük a fajokat, nemcsak arra kell törekednünk, hogy a gyermekeink egészségesen táplálkozzanak, hanem arra is, hogy az ökoszisztémánk fennmaradjon, mert ha eltűnik, mi mind eltűnünk.  A film egy 12 éves lányról szól, aki Rio De Janeiro-ban az első Föld csúcstalálkozón nagyon felkavaró beszédet mondott azoknak, akik szennyezik a Földet, rombolják a biodiverzitást. Tizennyolc év elteltével ennek a beszédnek még nagyobb az ereje, mert az ember még mindig nem értette meg a lényegét. Megkerestem ezt a lányt, aki most első gyermekét várja. Ő lett ennek a filmnek a vezető témája. Franciaországban, Kanadában és Japánban forgattunk – a lány ugyanis kanadai.

ICA: S miről szól a film Japánban forgatott szála?

Jean-Paul Jaud: Japánban egy bio rizstermelőt mutatok meg. Ma a rizs az a gabona, melyet a Földön a legtöbben fogyasztanak.  A japán biotermelő bemutatja, hogy a környezettisztelő termelésmóddal 30 %-kal magasabb terméshozamot tud elérni, mint a vegyszerekkel kezelt földeké. Tehát bizonyítja, hogy a bio-gazdálkodás nem feltétlenül megy a mennyiség rovására, s tudnánk úgy termelni, hogy megőrizzük gyermekeink egészségét.

Aztán megköszöntük, s az Urániából hazafelé még játszottunk kicsit a Blaha Lujza téren a fekete lufikkal, amiket a BüdiPest Akciócsoport flash-mobján fújtunk fel. Néhány kisgyerek lelkesen dobálta a fekete gömböket. A lufikon a felirat: Ebben a léggömbben SZMOG van. A légszennyezés évente 16000 ember halálát okozza Magyarországon.

Györe Gabriella