BOSZORKÁNY SZERELEM

Hagyjatok, hagyjatok
Magános utamon!
Itten a boldogság,
Itt a nyugodalom.

Poros országúton
Ugyan minek járnék?
Túl erős ott a fény,
Túl sötét az árnyék.

Túl sok népet látok
Ottan jönni – menni,
Ezeknek nem lehet
Lelkem soha semmi.

Vigaszt, hogy vihetnék
Járó – kelő népnek?
Mikor meg sem állnak
Hisz még rá sem érnek.

De magános úton
Ha elémbe téved
Fáradt összetörött
Elhagyott lélek:

Vigaszt mondok neki,
Szívemre ölelem,
- Ennyit jelent nékem
     Csakis a szerelem! –

(Nagy – Eör)

JELENSÉG

Hosszú fehér ruhája
Sepri a rét füvét
Kakukkfű illat árad
Körülte szerteszét.

Zöldes- fehér bürökből
Koszorú van fején.
Felette lágy hullámban
A csöndes déli fény.

Nyomán, hajló fűszálak
Hosszan meginganak,
Bogár, méh, tarka pillék
Körülte zsonganak.

Halad mint déli álom –
Most vissza néz a lány,
Szitakötő pihen meg
Leomló fátyolán.

Kezében hosszú kéve:
Ezerjófű, beléndek,
Áldott gyógyfű az egyik
A másik gyilkos méreg.

Hol halad, balra, kígyók
Nőnek minden bokorban,
Jobbra, liliomszálak
Fehérlő, hosszú sorban.

( Nagy – Eőr )

A leány csendesen tekint rá:
„Hagyjál – mért beszélsz így velem?
Hisz rosszat nem tud rólam senki,
Hisz ártalmatlan életem,
Boszorkány hírben állok,
De nem vagyok rossz látod!”

A férfi durván szól: „Ki bánja,
Ha jó vagy rossz a nőszemély,
Csak olyan legyen, mint a többi,
Ha más, ha jobb, ez a veszély
Nincs leány e határon ki ne lett volna párom.

És te?” – A leány rá néz lassan.
A férfi megkövülve áll,
Reá lövel tekintetéből
Vad szerelem, őrült halál.
Hosszan bámul a lányra –
Már széjjel bontva szárnya.

Eltűnt, elszállt a zöldes légben
Egy fehér felhő távol égen.

HÍDON

Kopott, tépett, szürke ruhában
Félénken megy a hídon át,
Bizonytalan ingó lépése,
Koldusleánynak mondanád.
Azt mondják: szárnya van,
Mégis oly nyugtalan.

Egy ember ott jön véle szembe:
„ Ej, a boszorkány erre jár!
Éji madár nem félsz, hogy egyszer
Még megperzsel a napsugár?”
A leány csak halad
Boltíves híd alatt.

„ Miért nem nézel úgy, mint a többi?
Miért ég ily tűzben két szemed?
Azt mondják tánczod bűvös – bájos,
Gyere, hadd tánczoljak veled !”
Vakmerőn néz a lányra,
Két kézzel kap utána.