Szerkesztői hetem előtt nem ismertem ICA-t. Hallottam ugyan valamiféle boszorkányról, aki a női tudat tartalmait áramoltatja, de a találkozás csak most adatott meg. És mondhatom, jó barátság vette kezdetét múlt vasárnap, első szerkesztői napomon, szövetségese lettem. Egy valami azonban kezdettől fogva zavart: virtualitása, mely olyannyira eltávolította tőlem. Hát vizualizáltam magamnak egy saját ICA-t.
Egy asszony képe jelent meg előttem, egy ősi, termékeny, gyógyító anya képe, aki mágikus erővel képes oltalmába fogadni azokat, akiket szeret, ápolni lelküket, gyógyítani sebeiket.
Felemeli szavát a megalázás ellen: http://elofolyoirat.blog.hu/2009/11/30/gereb_joslat_epul_a_maglya
Aggódik a jobb sorsra érdemes emberek jövője miatt:
http://elofolyoirat.blog.hu/2010/04/15/van_e_jovoje_a_freskofalunak_interju_pasztor_eszterrel
Bátorítja a háttérbe húzódókat:
http://elofolyoirat.blog.hu/2008/11/26/ica_muhely_borsi_eva_birtokbaadas
Tiltakozik Nőtársai védelmében:
http://elofolyoirat.blog.hu/2010/04/06/feminista_tiltakozas_es_kipas_kendos_seta#more1897929
Karon fogja a Férfit:
http://elofolyoirat.blog.hu/2010/05/01/munka_megosztas_unnepe_hogyan_legyunk_lathato_apak
És foggal-körömmel óvja Gyermekeit:
http://elofolyoirat.blog.hu/2010/04/22/gyermekeink_is_elni_fogjak
Akárcsak a Cigányok ideje gyógyító nagymamája, emlékeznek még rá? Óvta, féltette unokáját, Perhant a világ zajától és szennyétől, és mindig megbocsátott, mindig hazavárta. Egy valódi ősasszony, aki képes összefogni több nemzedéket bölcs belátással, szerető elfogadással, megtanulhatatlan módon.
ICA-t is valahogy ilyennek képzelem. Érdemes hozzá betérni, felfrissít, felpörget, meggyógyít.
Jó volt vele együtt dolgozni, együttgondolkodni. Társa lehettem egy hétre, most azonban búcsút veszek tőle. Holnaptól új segítőre talál Magyari Andrea személyében, én pedig a távolból figyelem majd, miként alakul sorsa.
Vidács Anett
