Vigyen el a kisördög, gondolom magamban, ha én még egy papírcsákót meghajtogatok a már meghajtogatott hatvanhat mellé (hoppsz, baljós szám?), de mikor látom, a hőgutától sújtottak milyen üdvözült ábrázattal sétálgatnak alatta Volt-szerte, megnyugszom, és persze hajtogatok tovább. Lassan megtanulom a papírfelületre nyomtatott idézeteket is, például Somogyi Arankáét, aki abban a röpke két sorban váltig állítja, hogy topológiailag mennyire hajaz Kelemen Annácskára. Szóval, kezdem megszeretni (de nem K.A miatt!) a papírcsákót. Jött egy édes pofa, Edina mosolyogva invitálta a literatúra műanyag borítású fellegvárába: van kiállításunk, lesznek felolvasások, és van csákó. Érdekel az irodalom is, vagy csak a csákó? Csak a csákó, mondá a csávó (bocs), úgyhogy kapott egyet. Tudtuk, rétegműfajként nem a széles néptömegek ópiuma leszünk a Volton, ám ami tény, azt tény: a hozzánk látogatók dicsértek minket, néhányan leültek és együtt hallgatták Adyt Szűcs-Szabó Mátétól, akit egyből a szívünkbe zártunk, s nem csak Ady miatt. Pimaszul fiatal, jólesően kedves, mindenben partner, azonnal megtaláltuk vele a közös hangot. Mikor a nap a legforróbban sütött, befutott egy másik tünemény, bizonyos Bojtos Luca, Ágota a tavalyi versolvasó táborból ismeri. Egy Szép Ernő verset mondott el, csak úgy „mellényzsebből”, jogosan járt neki az ováció. 

   Igazából a Szent Gál pincészet kékfrankosát kellett volna először említenem (ez itt a reklám abszolút, oszthatatlan és sérthetetlen helye), amelyből legott bontottunk egy butéliányit. Csúcs volt. Ezt a szent bort kortyolgatva nyitottam meg egy fehérvári barátnőm, Szabó Orsolya képzőművész plakátkiállítását. Orsi valamennyi rendezvényünk plakátjainak és szórólapjainak tervezője és rajzolója, s nagyon jó érzés, mikor a vendégek sorra megkérdezik, kinek a fejéből pattant ki a rózsaszín bikinis hülye pelikánlány, vagy az önmagát evő vombatmalac A/2-as felületen. Köszi, Orsi…

Közben befut Kukorelly is, s a felolvasások végén (a mikrofonból a plakátokhoz írt szövegeink körbeszállják a civilmezőt, a mellettünk tanyázó, sopronkőhidai magánzárkával csalogató „szervek” mindenesetre fülelnek) még nekiáll javítgatni új darabját. Gyorsan megitatjuk borral.

  Aztán hat után képletesen egymásba borulunk, mint kocsma előtt a biciklik, öröm és megkönnyebbülés, lám csak, nem kizárólag a nagyszínpad előtt a porban heverésből áll a világ (bár kétségkívül ez az egyik legvonzóbb opció ebben a melegben), hogy össze tud hozni pár embert egy szívbemarkolóan szép verssor, amelyet a mikrofonba mantrázunk. Hogy működik.

 Egyéb megfigyelések: piros, rövidszárú szkafanderbe öltözött lányok matricákat ragasztanak a hímneműek nemi szerve fölé (valami reklámkampány, ügyes…), az egyik színpadon a délutáni sómen beszélgetni próbál három ingatag ifjúval. A tesztkérdés: - Hogy telt az első napotok a Volton? A tesztválasz: – Ma is kurvára be fogunk b…ni! Ezen kívül elkezdem magamban kiosztani saját képzeletem díjait: a Volt Legnagyobb Segge, a Volt Legcsinosabb Skótszoknyája Pasin, a Volt Legjobb Hollywoodoo-koncertje…

Ma folytatom a csákóhajtogatást.

 

 

 Kocsis Noémi