Parapéntek

– amelyben munkához jutnak a punkok, senki nem megy belgára, és az irodalmi űr helyét benövi a gaz.

Az első durva UV sugárzás engem már Sopron pályaudvara előtt ér, egy pesti sráccal szolidaritok, három villamosmegállóra lakik tőlem (egész Magyarország beltenyészet), és épp haza próbál jutni, mondja ezt a lépcsőn ülve a másodnapos voltozók kirobbanó energiájával. A szombathelyi gyors harminc fős fesztiválozógyanús arca után felsétálok a másik őrhelyemre, menet közben pár önkéntes punk száll be a szórólapos bizniszbe. Odafent már régi ismerősként köszöntjük egymást a két biciklis sráccal, akik egy gyorsbüfé öt éve nyomtatott papírját osztják a vaskos zöld konténer mellett, megint cserélünk, és egy órára elhozzuk a kereszteződésbe a budapesti metróaluljárók direkt marketing hangulatát.

Egy órára kecmergek fel az irodalmi sátorhoz, a memóriám a következő hatvan percről nem tárolt adatot, felteszem: ettem, ittam és magam elé bámultam, halványan dereng valami székpakolás, kőgyűjtés az út széléről nehezéknek. Megjön az Erlinpáholy, erre már emlékszem, ismerős arcoknak adok puszit, mire visszafordulok a sátorba, a bal sarokban már Kukorelly Endre olvasópróbál a Szakács Zsuzsi-Szücs-Szabó Máté-TTZ trióval. Belgára nem megy senki, helyette einstand van, Zsuzsit elraboljuk verscsápolni, mantraszerűen ismételjük utána a halál-verseket. (Kerber Balázs kitűnő válogatása ma a haláltémában.)

Utána Erlinpáholyos felolvasás, a sátor közepén a vallatószék, két hullámban jövünk egymás után, Vécsei Rita moderál, magát hagyja utoljára. Következik Kukorelly Endre FelSzinDarabja, én az elejét lekésem, de amíg anyámnak magyarázom telefonon, hol a macskakaja a spejzban, addig az intermezzok szolid Rammstein-aláfestéssel tagolják a jeleneteket, nő és férfi vergődik zöld ágra, és Isten néha diszkréten helyreigazítja őket. Átrendezzük a terepet, és indul a Kalligram-beszélgetés, én egy matracon fetrengve szívom magamba a diskurzus magvát, Palágyi Ildikó Brigitta és Tallér Edina olvasnak fel, a kérdésekre Mészáros Sándor, a Kalligram főszerkesztője és Kukorelly válaszolnak, a közönség soraiban a Holmiban már publikált VIP-sátoros kidobóember. Kitör a kullancspánik, kinek hány szemölcse nem volt meg még reggel, a Lyme-kór végső stádiumának részletes tünetfelsorolásával nyugtatjuk magunkat. Lassan oszlik a nép, először a Pestre indulók szívódnak fel, aztán röpke fél óra alatt mi is lesakkozzuk a ki meddig VOLTozik, melyik kocsival jut haza Petőházára és éppen ezért ki nem fog mostantól inni kérdéskört.

A partiarcok maradnak, én a korai fekvésre szavazok, ami, már most látom, nem sikerült. Holnap ismét szórólap, aztán verskaraoke, Hajtűkanyar-felolvasás és Műút, nekem este kísérleti jelleggel ukrán folk-metál. Holnap bakancsban megyek.

Korom Bori