fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

ICA-mesék: Pimpáré és Vakvarjúcska

2010.07.17. 07:00 | motoko | 2 komment

Címkék: mese irodalom diszkrimináció szolidaritás erdős virág nagy csilla civil(szf)éra

"leszáll egy busz
tetejére,
(annak is az
elejére)
 
ám az ajtó máris
csattan, a sofőr
hopp,
előpattan
 
halkan mondja, de
egy szuszra:
'Varjak nem szállhatnak buszra!'..."

ICA interkulturális mesesorozatában Erdős Virág írását közöljük.

 

Pimpáré és Vakvarjúcska

 

"A további áldozatok emlékére"
 
 
Ez egy mese,
ő a hősöm.
Királylány.
Az ismerősöm.
 
Hogyha van egy lazább
hetünk,
elég gyakran beszélgetünk,
én kérdem,
ő válaszol:
 
ez a mese
róla szól.
 
Szép az orra,
szép a szeme,
Pimpáré a
keresztneve,
aranyhaja copfba
fonva,
(hogy ne legyen
boglya-
forma)
ajka rubin,
bőre márvány,
(pici fogkrém van az
állán)
 
családja is egész
király,
megkap mindent,
amit
kiván,
békében él,
szeretetbe',
dolgoktól
a
kedve
 
szóval ez a kicsi
felség
szimpatikus egy jelenség:
valóságos tünemény!
 
Pont olyan, mint te
meg én.
 
Egy baj van csak: éppen
alszik.
Ha felkeltjük, megharagszik!
 
Takargassuk be a vállát,
s lessük meg
– mit szólsz? –
az álmát!
 
Hú,
de pompás tájat látok!
Szelíd lankák, vad
virágok
 
fent a kék ég, lent a
páfrány:
szívmelengető a látvány!
 
S odasüss: Pimpáré éppen
ott kószál az
erdőszélen.
 
Fű, fa, bokor: minden klappol,
Pimpáré is vígan
trappol
 
neki bókol minden virág,
meg kell hagyni:
szép a világ!
 
Bár egy fokkal még szebb lenne,
ha varjú nem lakna benne!
 
Nézd az ágat, ott tanyázik!
(Királylányokra vadászik?)
 
Nem nyugszik egy percre sem,
le-föl sétál
peckesen
 
gyilkos szemmel méreget:
most vesz rólad
méretet!
 
Azt susogja még a lomb is,
azt visszhangozza a
domb is:
 
ne vacilálj sokat rajta,
fogj egy nagy követ, és
rajta!
 
Pimpáré, lám,
le is hajol, nem vacilál,
nem vacakol
 
látott idefele jövet
éppen elég
pofás
követ
 
választ egy szép markosat,
jó éleset,
sarkosat
 
s tovább nem is bonyolítja,
meglódítja,
elhajítja:
 
"Hogy szakadna rád a bánat!
Hess el innen, rusnya állat!"
 
miközben a követ
dobja
ezt veri a szíve
dobja
 
*
 
Az
se búsítja, hogy nyomban
valóságos bomba
robban:
 
szétrebbenő levelek,
véres tollak,
egyebek
 
s míg a sok toll mind
aláhull,
(egy a vállára is
ráhull)
Pimpáré csak áll, és
bámul.
 
Előbb-utóbb persze
ráun:
nagy a világ,
kár is lenne, ha tovább nem
menne benne
 
ám ahogy most egyet
lépne,
megbicsaklik, jaj,
a térde
 
magasba lendül a karja,
(pedig nagyon
nem akarja)
 
és ahogy körülnéz, nahát!
őrült furcsán
érzi magát
 
szörnyen
meg is ijed tőle:
olyan, mintha szárnya
nőne
 
lába moccan,
de magától!
ellöki magát az
ágtól
 
mert már nem a földön
trappol: hát ez az!
már ez se klappol!
 
fenn
a fán gubbaszt, egyedül,
vajon ki
elől menekül?
 
rekedt hangon
panaszkodik,
hopp, most el is ru-
gaszkodik
 
felröppen a hideg égbe,
onnan néz le a
vidékre
 
látja minden kedves
táját,
jegenyefa-
palotáját
 
a lefordult kicsi
fészket:
bár ne látná az
egészet!
 
*
 
Földre hull a könnye
gyöngye,
most érzi csak, milyen
gyönge
 
utolérik mind a
bajok:
sérült szárnya szörnyen
sajog
 
fáradt, űzött, tanácstalan,
fél szemére
világtalan
 
azt se tudja, hová legyen,
merre menjen, mit is
tegyen
 
arra fut egy kisfiúcska:
"Hová repülsz,
Vakvarjúcska?"
 
nem felel,
csak pillog
bután,
s elindul a
csőre után
 
*
 
Estére ér a határba
földre tálalt
vacsorára
 
s mivel nem talál
kukacot: kikapirgálja a
magot.
 
Nem is mag az,
csak a héja,
meg se látszik tán a
híja
 
nagy cirkusz lesz belőle
pedig jól se lakik
tőle.
 
Fut a gazda, öklét rázza,
belekékül,
úgy gyalázza
 
előkapja a kereplőt,
teker rajta egyet-
kettőt
 
Vakvarjúcska tipeg-topog,
szíve a torkában
dobog
 
csuklik egyet,
felrepül:
hanyatt-homlok
menekül
 
*
 
Röpköd aztán ide-
oda,
nem túl boldog
(nem is csoda)
 
hol az éhség kerülgeti,
hol a könnyét
törülgeti
 
napokon át ázik-fázik,
vagy tucatszor bőrig
ázik
 
elképzel egy jó nagy kályhát,
annál szárítja a
szárnyát
 
*
 
Azt se tudja, merre járhat,
melyik táján a
világnak
elindul hát toronyiránt,
(lent az ország-
út ad irányt)
 
jaj, de fáradt, alig szuszog,
erre járnak pont a
buszok,
s ha már itt-ott
megálló van,
megpihen egy
megállóban
 
leszáll egy busz
tetejére,
(annak is az
elejére)
 
ám az ajtó máris
csattan, a sofőr
hopp,
előpattan
 
halkan mondja, de
egy szuszra:
"Varjak nem szállhatnak buszra!"
 
Vakvarjúcska nem vitázik,
inkább odébb
csalinkázik
 
visszabeszél, de csak
belül
s szégyenszemre
tovább repül
 
*
 
Mígnem harmadnapra kelve,
betéved egy szép nagy
kertbe.
 
Na, itt aztán minden ragyog,
még a törpe
fák is
nagyok
 
aranyalma ring az
ágon,
nem is egy, de mindjárt
három
 
mosolyog a kopasz
barack:
"Éhes vagy, mi? Az is
maradsz!"
 
csak a szóló
szőlő hallgat,
(úgy látszik, hogy ilyen
alkat)
 
jön a kertész, settenkedik,
vajon miben
mesterkedik?
 
felkapja a szegély-
vágót,
a rablókat kupán-
vágót
 
"Megrágtad az uborkámat?
Hordd el innen az irhádat!"
 
Vakvarjúcska odébb ugrik,
ahogy szokott,
nagyot csuklik
 
aztán felröppen egy fára,
a leg-
vastagabbik
ágra
 
onnan
(egy kis résnek hála)
pont rálát a
palotára
 
*
 
Látja minden ékességét,
ezer
ablak fényességét
 
mind a harminc-
három tornyát
(sokkal szebb, mint
ahogy mondják!)
 
színaranyból
két szép pillért
(éppenséggel
nem
két fillér!)
 
valóságos varázslat:
külön szárny a
garázsnak!
 
s ott a cifra
ívű balkon!
(pont a felé
eső sarkon)
 
ilyen szépet ugyan
hol lát?
(ezüstből van a vas-
korlát!)
 
s a korlátnál ki áll?
Né!
A király, s a király-
né.
 
Vállukon szép
piros palást,
kezükben kis
darab
kalács
 
s miközben így eszegetnek,
mindenfélén
veszekednek
 
aztán gyorsan
abbahagyják,
(másnapra hagyják a
nagyját)
 
s most valamit
nagy kevélyen
kukkerolnak
fenn az
égen.
 
Mit láthatnak arra vajon?
Vakvarjúcska fülel
nagyon
 
s fél szemével arra
kutat,
amerre a kezük
mutat
 
*
 
"Nézd csak, drágám, azt a felhőt!
Ott, az ormok közt
kerengőt!
 
Sose láttam ilyen nagyot!
Beárnyékolja a
napot!
 
Suhan
nehéz szárnyalással,
éjsötét, vad illanással,
millió szem-
villanással
 
ráadásul
nem
esővel,
(jólesővel)
van tele, de
károgással!
 
az lendíti,
az lohasztja,
az dagasztja és apasztja
 
így hát, kincsem,
legyél résen,
ne maradjon rés a
présen
 
mert szerintem
az a felhő
ott,
az ormok közt kerengő
tollas-faggyas-fényes,
– akármilyen rémes! –,
nem lehet más eleve,
csak a varjak
serege!
 
Ők vonulnak most az égen,
ezerannyian, mint
régen
 
nem köszönnek:
mért is!
 
elveszik a
fényt is
 
télen-nyáron
tavasszal
tele
vannak
panasszal
 
mindenféle bajt
ránk
hoznak,
aztán persze "saj-
nálkoznak"
 
annyit mondanak, hogy kár,
bármekkora is a
kár
 
szárnyuk is van,
(ez is fura!),
szállnak, de ki tudja,
hova...
 
Nagyon
mások ők, mint mások,
ráadásul van sok
más ok,
ami miatt csak jobb lenne,
ha belőlük egy se
lenne!"
 
"Édes párom, ne légy mamlasz!
Ennyire mulyának
tartasz?
 
Nem vagyok én olyan nyuszka,
tudom mire jó a
puska
 
van királyi fővadászunk,
majd mindet jól
levadásszuk!
 
Egy-két trükköt bevetünk,
legközelebb:
lövetünk!"
 
*
 
Cickóró és 
macskavirág! 
Hová jutott
ez a világ!
 
Vakvarjúcska majd leszédül,
(épp hogy csak megússza
végül)
 
kettőt csuklik, úgy
megijed:
Ugyan ki hallott már
ilyet!
 
Jobbnak látja odébb állni,
egyetlen percet se
várni
 
jaj, dehogyis néz itt széjjel!
Nem játszik az
életével!
 
Villámgyorsan lependerül,
a palota
mögé kerül
 
jaj,
mi ez a kopogás?
talán puska-
ropogás?
 
Elkapja szegényt a pánik,
fenn, a tornyok közt
cikázik
 
azt se tudja, hova bújjon,
támadjon?
vagy meglapuljon?
 
fejét
vesztve
menekül,
s egy ablakon
berepül
 
*
 
Ó, itt végre nyugalom van!
(meg is nyugszik tőle
nyomban)
 
csak a szellő
fuvolázik,
(meg a lába
citerázik)
 
meg a huzat
hegedül...
 
Pedig nincs ám
egyedül!
 
Persze hogy nincs!
Hogy is lenne!
Ott egy ágy!
Ki alszik benne?
 
Vakvarjúcska odasandít,
lát az ágy alatt egy
szandit
 
s ahogy tovább vizsgálódik
hátrahőköl,
megrázkódik
 
mert a puha
pamlag mélyén,
egy királylány alszik
mélyen
 
gyöngyvirágos
nyoszolyán szuszog
szépen, szaporán,
előbb kicsit sietősen,
aztán lustán,
pihegősen
 
(ki ismerné fel, ha
ő sem?)
 
aranyhaja copfba fonva,
(hogy ne legyen boglya-
forma),
ajka rubin,
bőre márvány,
(ott a fogkrém is az
állán)
 
Vakvarjúcska ámul-
bámul,
kisvártatva persze
ráun,
elmélázik,
visszazökken,
aztán hipp-hopp:
odaröppen.
 
Félve emeli a
lábát,
össze ne gyűrje a
párnát
 
szárnya
súrolja a vállát,
úgy nézi Pimpáré
álmát.
 
*
 
Ó,
de pompás tájat lát ott!
Szelíd lankák, vad
virágok
 
fent a kék ég, lent a
páfrány:
rettentő pazar a
látvány!
 
Az árnyékból
frissen, szépen,
Pimpáré most lép ki
éppen
 
fű, fa, bokor: minden klappol,
Pimpáré is vígan trappol
 
neki bókol minden virág,
nagy,
kerek és
szép a világ!
 
Bár egy fokkal még szebb lenne,
ha varjú nem lakna benne!
 
Felzengenek, ím,
a lombok,
ráfelelnek mind a
dombok:
 
ne vacilálj sokat rajta,
fogj egy nagy követ, és
rajta!
 
Pimpáré, lám,
le is hajol, nem vacilál,
nem vacakol
 
választ egy szép markosat,
jó éleset,
sarkosat
 
s tovább nem is bonyolítja,
meglódítja,
elhajítja:
 
Hogy szakadna rád a bánat!
Hess el innen, rusnya állat!
 
ezt veri a
szíve
dobja
 
s miközben a követ
dobja, szellő kél,
huss,
feléled, ő
megmoccan,
és felébred.
 
 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr822141765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2010.07.18. 10:12:11

Kedves Kommentelők!

Szívet melengető kis versike, bár jómagam reálérdeklődésű vagyok, a ritmika hibátlansága így is szemet szúr, és fület gyönyörködtet.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnok-fizikus szakának V. éves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

GE 2010.07.18. 15:39:34

@ifj. Farkas Gyula:
Egyetértek, Farkas Gyula,
kedves mérnök-jelölt uram,
ez a vers egy remekmű!

Akkor is, ha egyszerű
a főszereplő
meg a ritmus.
Minden sora már-
már rigmus.

Na de miért, kérem szépen?
(kérdem ezt én, még ép ésszel)

Mitől ilyen takaros,
világért se fapados,
csillog benne ezüst-arany,
s jól méretezett
az arány?...

Pimpimpáré teszi talán
vagy ámulsz a varjú dalán?

Ne röhögtess, szeme sincsen
(vagy bedöltél ennek, kincsem?),
dehogy tud ő
énekelni,
legfennebb, hogy "kár" -
és ennyi.

Kifejteném, hogyha tudnám,
(kondenzáltan, meg ne únják!)
csakhogy mindig van
egy bibi:
alig jön be itt a wi-fi
(még ha Ön ezt
el se hiszi...).

Száz szónak is egy a vége
(jól érzem, az arcom ég-e):
Virág írta, ez az oka.
(S ezért vagyunk tőle oda!)
süti beállítások módosítása