.jpg)
Természet lányai, lányok természete. Környezetünk a miénk, értünk, velünk együtt létezik, kreáljuk, alakul, alakítjuk, segítjük egymást, használunk, hasznosítunk, újrahasznosítunk. Divat, varrás, cérna, tű, anyag körforgása, centrifugálása. Mindennapi eseményeink apropót teremtenek. Akkor is, most is. Régen a folyóparton, napjainkban színpadon és galériákban, műtermekben, fesztiválokon az öltözék számos dalt, verset, szöveget, festményt, művészetet ihletett meg, hatott át és hozott létre... A mosás, szárítás, teregetés, öltözékek létrehozása ilyenformán történelmi és közösségi cselekedet, jelentősége csak néha ismerhető fel, becsülhető meg, mert valamilyen dolog értéke, nem mindig annyi, mint az ára. A mosás, szárítás, teregetés, öltözékek létrehozása ilyenformán történelmi és közösségi cselekedet, jelentősége csak néha ismerhető fel, becsülhető meg, mert valamilyen dolog értéke, nem mindig annyi, mint az ára.
A DIV@TICA rovat, dizájn-divat vízióival, divizióival, dilemmákkal, dialódusokkal, új dimenziókkal mindig péntekenként iparművészeti piacok alkotói portréinak, portékáinak és eseményeinek teremt nyilvánosságot. Művészek és művészetek, alkotás-analízis: a kortárs ruhakultúra- és tárgytervezés bemutatkozása Sasa és Németh Ványi Klári közreműködésével.
A sorozatot egyrészt a dokumentációs szándék hívja életre, másrészt befogad: célok, környezettudatos kezdeményezések, szociokulturális programok, ruhacsere-események, free-shopok, a mainstream trendeken túli trendek kiskátéja - s közösen tehetjük azzá.
A független designereket, divattervezőket és alkotókat, a divat különleges világát bemutató interjúk és esemény-beharangozók péntekenként olvashatók a lapon.
Ma Öreganyád padlásán Zeller Ágival beszélget Németh Ványi Klári a Retroanyagcseréről.
Öreganyád padlásán beindul a retroanyagcsere
Öreganyád padlását a falu végén találod, rögtön a harmadik ház Diszelben, ha Tapolca felől közelítesz. Kék hegyek, és zöld rétek között visz az út. Nem lehet eltéveszteni csak megérkezni. A helybéli kocsmában közkedvelt téma Zeller Ági Retro Anyagcsere Galériája, ami összeköttetésben áll a már emlegetett padlással. Inkább az anyagcsere mozgatja meg a fantáziát, a retrora jelenleg kevesen vevők, később „gyün divatba, mint városon.”
Zeller Ági nyelvtanár. Zeller Ági szobrász. Zeller Ági kalandor. Zeller Ági szőke, kék szemű, kortalan, ha akarja kislány, ha akarja Öreganyánk képében áll elénk, de biztos, hogy megbabonáz. Nem távozhatsz üres kézzel és vissza jársz majd, mert vonz és elbájol.
Ági a nagyváros elől húzódott a fehérre meszelt vályogházba mégis betódult vele a fél világ, tárgyak, papírosok, képeslapok, porcelánok, kék karimás, fehér lavór, játékok, ékszerek, csipkék, csecsebecsék, kosarak és több öltő ruha formájában. – Mindig is vonzódtam a tárgyakhoz az egész életemet végig kísérték. Ecseriztem, bolhapiacoztam, gyűjtöttem. Nem tudtam ellenállni és a vége az lett, hogy kiszorítottak a házamból. Ekkor határoztam el, hogy teret engedek nekik, ahol kedvükre nyújtózkodhatnak egészen a padlásig. Tulajdonképpen így született meg a Galéria. A látogatóim hoznak is, meg visznek. Odaadják, amire nincs szükségük, helyette választanak maguknak valamit innen. Tudod, anyagcsere – meséli, majd rámutat a falon függő fekete-citromsárga kardigánra. – Igazi retro ritkaság, a Galéria alapköve és névadója is egyszerre – mondja.
– Tagadhatatlan, ízig-vérig hetvenes évek! Mostanra szépen lassan alább hagyott gyűjtőszenvedélyed?
– Csitult, de ha meglátok valami ellenállhatatlanul izgalmas darabot, azt nem hagyom ott. Tapolcán, lomtalanítás idején kisebb megbotránkozást kelt az angoltanárnő, ahogy nyakig a konténerekben kincsek után kutat.
– Hírbe hoznak a kukákkal? Elég nagy kuriózum lehetsz errefelé. Egy szemrevaló szőke, aki tíz derék parasztgazdával felér. Fűnyírótraktorral vágtatsz végig a birtokodon, újítasz, bővítesz, és „beindítod az anyagcserét”.
– Sikerült beilleszkednem, ami szép teljesítmény egy pesti „gyüttmenttől”. Minden kalákából kivettem a részem. Valakinél krumpliszedés volt, mentem segíteni, gyümölcsszedés, oda is, és így tovább. Bedolgoztam magam. Mostanra elfogadtak. Sokan térnek be hozzám a faluból egy-egy régi csuporral, bödönnel, kendővel, elsárgult csipkékkel. Nekik felesleges kacat, aztán betévednek olyanok, akiknek meg pont ezek a tárgyak jelentik az értéket, magukkal viszik őket. Új környezetbe kerülnek, más funkciót kapnak. Esetleg kicsit meggyógyítgatják, helyre pofozzák némelyiket.
Körbejárok a galériában, mintha egy óriási zsibvásár kellős közepén sétálnék Rengeteg szín, forma, anyag, a széntüzelésű vasalótól a hanuka - gyertyatartóig, minden van itt. (Az utóbbi, mint megtudtam, provokatív tárgy…) Nem hiányozhatnak a parasztbarokk hálószobák kedvelt szentképei sem. Évtizedekkel ezelőtt nagyanyáink álmát őrizték, most csöndben ájtatoskodnak, várják jobb sorukat.
-Kell egy kis provokáció a vidéki romantika mellé? – érdeklődöm, miközben korszerű lajtorján Öreganyád padlására kapaszkodom fel. A Retro Anyagcsere Galériából könnyűszerrel feljutni ide. Ági sokat sejtetően elmosolyodik. Csevegni kezd a falusi élet árnyoldalairól. A szűklátókörűségről és az előítéletekről, amiből errefelé is bőven akad.
– Minél kevesebb lépést tesz meg az ember saját kerítésétől, annál korlátoltabb, gyanakvóbb lesz mindennel és mindenkivel szemben, aki nem olyan, mint ő, aki másként gondolkodik. Pedig annyiféle ember van. Zöld, lila, pöttyös, mindegyik érdekes – magyarázza.
– Ennek ellenére te egész jól berendezkedtél Diszelben. Fütyültél Budapestre, ahol tényleg bőséges és színes az emberáradat.
– Annak is megvannak a hátulütői. A durvaság, az anonimitás. Itt találtam nyugalmat, kezdtem el felépíteni az életemet.
– Miért Öreganyád padlása? – firtatom tovább, amikor felérkezem a tetőtérre. Olvasósarokra bukkanok egy elrejtett kis zugba rengeteg könyvvel. Hozzák-viszik az irodalmat is. Ruhák szépen egymás mögött, nagy rendben, akár egy óriási gardróbban. Kinőtte az egyik kislány elhozta, keresett magának valami mást. Megvette egy asszonyka, de már nem tetszik, megunta, fogta és felakasztotta, lecserélte olyanra, ami jobban áll.
Mindenki szeretett a nagyi padlásán kalandtúrázni. Azon keveseknek, akiknek nem adatott meg, most lehetőség nyílik rá. Ekkora rendet még nem láttam Öreganyám padlásán és ilyen jó cuccokat sem. Takács Lenke néni „Közértes” és Böhm bácsi „áldott jó lélek”, a Szomszédok Teleregény kedvencei, viszont már jó pár évvel ezelőtt megalapították, a maguk kis „Panel – Proli” Csere Galériáját. Nem is sejtették, hogy ihletet adnak az utókornak.
