Négy óra lesz tíz perc múlva, szeptember 21. A Város Mindnekié azért hívott össze ide demonstrációt, hogy tiltakozzunk a Belügyminisztérium egyik törvénymódosító javaslata ellen, amely lehetőséget adna a helyi önkormányzatok vezető tisztviselőinek arra, hogy köztereikről, és bármiféle közterületről kitiltsák a hajléktalanokat, nem kínálva fel számukra semmilyen egyéb alternatívát. A szervezetet hajléktalanok és hajlékkal rendelkezők közösen hozták létre e téren nem túl aktív civil közéletünk egyik ígéretes pillanatában, olyan csoportnak teremtve ezzel lehetőséget az érdekvédelmre, melynek önerőből erre nem futotta eddig.
Négy óra lesz tíz perc múlva, szeptember 21. A József Attila utca páratlan oldalán, az árkádok alatt ballagok – keresem a demot a Belügyminisztérium előtt. Furcsa épület: innen mintha nem lenne ajtaja. Pedig itt kell lennie valahol, mert a rendőrautó ott áll a kanyarban. Visszanézek két oszlop között, s a kör közepén (kicsit EDDÁs ez így), a szobornál, meglátom, amit keresek: A Város Mindenkié képviselőit. Ott vannak a hajlékosak és a „hajlékonyak”, ahogy egy VIII. kerületi alkalmazott mondta múltkor az ügyfélszolgálati irodán a kollégájához fordulva a szociális bérlakás-pályázat lassanként lejáró határidejére és a kérvényezők érkezésére utalva, arcán olyan kifejezéssel, mintha esküvője napján, az ötcsillagos szálloda éttermében a leveséből épp most villant volna elő egy csótány.
A Város Mindnekié azért hívott össze ide demonstrációt, hogy tiltakozzunk a Belügyminisztérium egyik törvénymódosító javaslata ellen, amely lehetőséget adna a helyi önkormányzatok vezető tisztviselőinek arra, hogy köztereikről, és bármiféle közterületről kitiltsák a hajléktalanokat, nem kínálva fel számukra semmilyen egyéb alternatívát. A szervezetet hajléktalanok és hajlékkal rendelkezők közösen hozták létre e téren nem túl aktív civil közéletünk egyik ígéretes pillanatában, olyan csoportnak teremtve ezzel lehetőséget az érdekvédelmre, melynek önerőből erre nem futotta eddig. Láthatóan vannak, akikben azért az igény felmerült, de az is látszik, hogy a hajléktalanok, mint egységes csoport és társadalmi erő messze vannak még az öneszméléstől és az egységességtől – alig néhányan vannak jelen.
Négy óra lesz, négy vagy öt kamera mered a párszor tíz résztvevőre, kartonpapírok fekszenek a Széchenyi-szobor Belügyminisztérium felé néző mellékalakja, Ceres előtt, rajtuk tetőcserepet szimbolizáló ragasztás, rajzolt ablakok: hevenyészett házak. Pár ember, semmi mozgás. Ismerősöket fedezek fel a szobor mellett, üdvözöljük egymást. Ismersz valakit? kérdezem, Néhányan visszaigazolták, de nem sokat látok, mondja, öltönyös, alacsony ötvenes jön-megy körülöttünk, távolabb egy jólöltözött kutyatulajdonos, őszülő pofájú kutyájának játékos öröme a legizgalmasabb esemény, a talapzaton kifeszített molino a címmel: Lakhatást, ne zaklatást!, lejjebb mások is molinót tartanak ’Szegénység elleni erőszak’, az i-betűt csak odaképzeljük a színek találkozásánál keletkező hiányba, mint a Pesti Est grafikája, de ez itt most a pesti délután.
Egy szervező közelít: ha részt akartok venni, ott lesz a gyülekező, mutat pár méterrel odébb, a kamerák mögé. Közelebb ódalgunk, s közben fedezzük fel az ismerősöket. A hatalmas fánál Bárdos Ági támaszkodik, a kevesek egyike, aki ilyen eseményeken mindig ott van, jó látni. Néhányan azért még befutnak, s lassan kezdődik az akció: a legnagyobb hangú hajléktalan kiteríti hálózskját a szélső kartonházra, a szervezők körbejárnak, aki akar, lefekhet a dobozokra, van még néhány szabad hely, része a performansznak. Páran csatlakoznak. Lassan minden fekhelynek lesz gazdája. Valaki bekiabál, „Mindannyian vegyétek le a cipőtöket – legfeljebb rosszul leszünk!” A háttérben kis aggregátort próbálnak üzembe helyezni, sikertelenül.
A szobor talapzatán egy hajléktalan beszélni kezd: békés tüntetés, ne legyenek összetűzéseink, most beszél, utána kis performansz, aztán felolvassáka petíciót, majd átviszik a Belügyminisztérium képviselőjének, nem lesz hosszú. A kutya a földön hempereg, a vállalkozó kedvűek a kartonokon fekszenek, a médiafigyelem lassan már elült. Felállnak, maguk elé tartják a kartonokat, s a ’Lakhatáshoz való jogot’ szlogent kántálják párszor. A közönség, tapsolunk. Egy hölgy a hagosbeszélőbe olvassa a petíciót, közelebb kell mennünk, hogy érsük, mit mond, közben a szélső kartonházat tartó lelkesen és hangosan magyaráz egy tévéstábnak: Ez itt a Pintér lakása lesz, ez meg az Orbáné, s az ott lenn a Demszkyé – mutogatja a rajzolt ablakokat, némelyik befalazva, ezen felderül: olyan ez, mint a Dzsumbuj! Valaki a szervezők közül közelebb lép és finoman csendre inti.
A szociális bérlakásprogram az egyetlen megoldás – olvassa a megafonba a nő. A felolvasást nem veszik a kamerák, de felélénkülnek, mikor átvonul a csapat az úton átadni a petíciót. Közben erősödik a kántálás, Lakhatáshoz való jogot!, mellettem egy lány a társaira mosolyog, Zaklatáshoz való jogot!, mondja, a háttérben egy talán Csepelről érkezett talán hajléktalan átirata kreatívabb: Lakhatáshoz való zsozsót! Devizahitelesek, szép számmal csatlakozhatnánk.
Visszatérve elmondják, odaát átvették a petíciót, de nagyon kulturáltan közölték, amit már tudunk: lejárt a törvénymódosítás nyilvános vitájára szánt idő. A tömeg spontaneitásának erejét bizonyítva változik a szlogen, most a Vonják vissza! hangzik fel teli torokból, a hídra induló vagy az Akadémia felé tartó turisták érdeklődve tekintgetnek Széchenyi lábánál álló csoportunkra, mit is akarhatunk. A Gresham Palotába álmodott Négy Évszak négyzetes oszlopainak arany négyszögein diszkréten csillog a napfény. Felnézek Széchenyire – a feje fénykoszorúban: meglehet, szót emelne a Parlamentben, ha ma élne. A hídja diszkréten köt össze két oldalt. Tán még Alapítványt is tenne pár bérlakás építésére, vagy szüretelőket keresne Tokaj-Hegyaljára – ki tudja? Valamiért eszembe jut: 19-én 11000 ember kapta meg az ezerkarú Csenrézi, a szeretet és együttérzés buddhájának áldását a XIV. Dalai Lámától, Tenzin Gyacotól. Demonstráció vége – fél hatig el kell hagynunk a területet. Hazasétálok, a vackomba húzódom – van hová.
fotó: Reisch Éva
szöveg: Györe Gabi