"FÉRFI: Mikor leszel az én kis feleségem? (Gügyögő hangon mondja, hogy szekálja a nőt.)NŐ: Soha! Mindenki ezzel cseszeget, de én nem megyek férjhez, biztosítottam magam ellene.
FÉRFI: Azt hogyan kell?
NŐ: Összeállítottam a szuperfegyvert. Anyám babonája, hogy a kaktusz távol tartja a házasulandó férfiakat, úgyhogy vettem egy másfél méterest. Egy másik babona szerint, ha az eladósorban lévő lány eltör egy tükröt, hét évig nem veszi el senki. Három tükröt kellett összetörnöm ahhoz, hogy a virágcserepet ki tudjam vele dekorálni."
Az Irodalmi Centrifuga Műhelyében minden héten csütörtökön egy olyan felfedezett
szerző, tanítvány, hátrányokból induló író tehetség szépirodalmi szövegét közöljük, akikre szerintünk érdemes odafigyelni. A válogatás egy – a hagyományosnál nyitottabb – irodalmi kódrendszer szempontjait tükrözi. A sorozat elsősorban tanulási, fejlődési fázisok eredményeivel ismerteti meg a közönséget. A megjelenő szövegeket és/vagy szerzőket a közléssel párhuzamosan ajánljuk a velünk együttműködő neves irodalmi, közéleti lapok szerkesztőinek, így a Holmi, a Kalligram, a Műút, az Élet és Irodalom, a Nők Lapja, az ELLE magazin munkatársainak. Az együttműködők körét folyamatosan bővítjük, a szövegeket havonta összegyűjtve küldjük a szerkesztőknek.
Célunk, hogy felpörgessük és felfrissítsük az irodalmi életet, esélyt adva olyan tehetségeknek, akik helyzetüknél fogva nem feltétlenül férnek hozzá a közlés, megjelenés és a kritikai visszajelzések lehetőségéhez. A rovatot Bódis Kriszta válogatja.
A szeminárium tükör-feladatára Hekl Krisztina írását választottam a Műhelybe. Ezúttal a szerző bemutatja magát, én most ismerkedem vele és munkáival. Eddig csupa öröm. (Bódis Kriszta)
Önéletrajz
1976-ban születtem Móron. A Dunaújvárosi Főiskola informatikus mérnök-tanár szak, angol nyelvi szakirányán szereztem diplomát.
A mérnöki pályát követően egy szaklap művészeti- és rovatvezetőjeként is dolgoztam, irodalmi folyóiratban azonban eddig még nem jelent meg írásom. 2009-ben elvégeztem a Magyar Író Akadémia szépírói kurzusát, azóta Bódis Kriszta, Kukorelly Endre és Turczi István szemináriumain fejlesztem mesterségbeli tudásom.
Az alkotás és önkifejezés velem született, belső kényszer. Attól a naptól fogva, hogy gyerekként felértem a sámliról a konyhaasztalt, mindig írtam, vagy rajzoltam valamit, ha elfogyott a tízfilléres rajzlap és a vonalas füzet, akkor meséltem, fantáziámmal cifrázva a történteket. Felnőttként rájöttem, hogy ugyanezt a lódítást próza formájában büntetlenül elkövethetem (többen állítják, hogy költészetemről ugyanez nem mondható el). Szeretem a fanyar humort, a letisztult formákat, az új ötleteket és a mai témákat.
Optikai csalódás
Két lakás, két szoba. Az egyikben egy nő ül az íróasztal előtt. Az asztalon nyitott laptop és dobozos sör van, a földön és a kanapén ruhák, táskák, zoknik, tollak, papírgalacsinok, könyvek hevernek. Az asztal mellett hatalmas kaktusz áll, egyik tüskéjéről egy bugyi lóg, a virágcserepet mozaikszerűen kirakott tükördarabkák díszítik.
A másik lakásban a férfi a földön ül és egy törött alkatrészt forraszt. Mellette mobiltelefon, üres kólásüvegek, csipszes zacskók, makettek, két basszusgitár, erősítő, a bejárattal szemben egy tükör a falon. A férfi telefonja megszólal. Gyorsan lecsap rá és felveszi. A nő az.
NŐ: Szia, zavarlak?
FÉRFI: Szia, nem. Pont rád gondoltam. Mikor látlak?
NŐ: Szerinted találkoznunk kell a lelkizéshez?
FÉRFI: Már megint mi van?
NŐ: Az van, hogy fejezzük be.
FÉRFI: (Feláll, és elkezd fel-alá járkálni a szobában.) Ezt minden héten elmondod. Úgy kezelsz, mint egy számítógépes programot. Ha valami megakad egy kicsit, vagy nem tetszik, piff, bezárod az ablakot, azután újra megnyitod.
NŐ: Téged nem lehet csak úgy piff, bezárni. Téged ki kell húzni a konnektorból.
FÉRFI: Előtte a szünetmentes tápot is ki kell nyírnod. Mi történt már megint, hogy szakítani akarsz?
NŐ: Azt álmodtam, hogy egy titkosügynök felesége voltam.
FÉRFI: Én voltam az?
NŐ: Nem.
FÉRFI: Lefeküdtél vele?
NŐ: Igen, lefeküdtem vele. Mondom, hogy a felesége voltam, de hagyd már végigmondani!
FÉRFI: Mikor leszel az én kis feleségem? (Gügyögő hangon mondja, hogy szekálja a nőt.)
NŐ: Soha! Mindenki ezzel cseszeget, de én nem megyek férjhez, biztosítottam magam ellene.
FÉRFI: Azt hogyan kell?
NŐ: Összeállítottam a szuperfegyvert. Anyám babonája, hogy a kaktusz távol tartja a házasulandó férfiakat, úgyhogy vettem egy másfél méterest. Egy másik babona szerint, ha az eladósorban lévő lány eltör egy tükröt, hét évig nem veszi el senki. Három tükröt kellett összetörnöm ahhoz, hogy a virágcserepet ki tudjam vele dekorálni.
FÉRFI: Ismerem ezeket a baromságokat. A muterom képzeld, nem tud magával mit kezdeni és elkezdett foglalkozni a Feng Shui-val. Idejött, hogy átrendezze a lakásomat. Fogta a tükröt és levette a franciaágy mellől, mert szerinte örvényeket kelt. Úgy felidegesített, hogy rögtön felfúrtam a bejárati ajtóval szembe, a falra. Tudtam, hogy sokkot kap, ha kirekesztem a kozmikus csít a házból. (Nevet.) A két basszusgitárt pedig átraktam a szeretet sarokba. Azóta nem jön látogatóba.
NŐ: A lakásodban nem Feng Shui-ra lenne szükség, hanem öt takarítónőre, hogy elpakolják a kuplerájt, amiben élsz.
FÉRFI: Itt nem szabad elpakolni, mert mindenre szükség van. A hangszereimre, a barkácsolnivalókra, a láda autóalkatrészre, nem úgy, mint neked az IKEA bútorokra.
NŐ: Én rendes nő vagyok. Vannak normális bútoraim, a dolgaim derékszögben állnak például most is. (A sarokba hajít egy, addig az asztalon heverő zoknit).
FÉRFI: Te, rendes nő? (Gúnyosan nevet.) A legutóbb is megcsaltál.
NŐ: Egy ágyban feküdtem valakivel, az nem megcsalás.
FÉRFI: Először nem csaltál meg, majd közölted, hogy szeretnél velem szakítani, mert szerelmes vagy. (Mérgében belerúg egy kólásüvegbe.)
NŐ: Pont ez az! Ha hagynád befejezni, amit elkezdtem, akkor megértenéd. Álmomban egy titkosügynök felesége voltam. Folyton menekülni kellett, bombákat robbantott, mindenhol röpködtek a leszakadt karok, lábak, én mégis követtem őt és szerelmes voltam. Nekem ez az érzés kell.
FÉRFI: Ez biztos megint valami írói fantázia. Gyere le végre a földre! Két hete, amikor elhagytál, másfél napig voltál szerelmes abba a másikba. Utána kibékültünk, azóta viszont nem találkoztál velem, mert írnod kellett.
NŐ: Te beszélsz, amikor két basszusgitár a szerelmed?
FÉRFI: Most már a gitárokra is féltékeny vagy? Jó, nehezen tudnék választani közted és egy hetvenes évekbeli Fender Jazz Bass között, de én szerelmes vagyok beléd, érted? (Közben odamegy a hangszereihez, letérdel eléjük és megcsókolja az egyik gitár nyakát.)
NŐ: Te folyton szeretsz, én állandóan genyó vagyok veled, ez egyikünknek sem jó így. Bennünk nincs semmi közös. Hagyjuk ezt az egészet!
FÉRFI: A telefonban tényleg bunkó vagy, de élőben teljesen megváltozol. Kedves vagy, aranyos és bújós. Nem ismerlek ki, az őrületbe kergetsz, én mégis ragaszkodom hozzád. Veled akarok élni. Legalább ismerj meg jobban, mielőtt elhagysz.
NŐ: Jó, megismerlek. Mit csináltál például tegnap este?
FÉRFI: Feljött Zsófi és beszélgettünk.
NŐ: Ki az a Zsófi?
FÉRFI: Tudod, az exem, akiről már meséltem.
NŐ: Ja, a buszarcú? Miről beszélgettetek?
FÉRFI: Zsófi nem buszarcú, hanem egy aranyos lány. Az új barátjára panaszkodott.
NŐ: Gondolom, veled is roppant kedves volt. Meddig volt ott? (Számon kérő hangon kérdezi.)
FÉRFI: Nem ment haza. Nálam maradt, de csak aludtunk, nem történt semmi.
NŐ: (Egy hajtásra kiissza a sört és fél kézzel összegyűri a sörös dobozt.) Hogy lehetsz ekkora szemétláda?
FÉRFI: Nem akart hazamenni, és nem tudtam hová fektetni. Nekem csak egy ágyam van, nem úgy, mint neked. Veled miért aludt a másik pasas egy ágyban?
NŐ: Most nem rólam van szó. Arról van szó, hogy különbözik az életvitelünk és a gondolkodásunk. Én őszinte vagyok veled, te megbízhatatlan. Nem értjük meg egymást, nincs bennünk semmi közös. Azért voltam veled, mert azt hittem, hogy szeretsz, de ennek már vége. Gémóver, érted? Szia.
(A férfinak válaszolni sincs ideje, a nő leteszi a telefont.)
