"Nem tudom elképzelni, az egyik konnektor hogy erőszakolja meg a másikat villásdugó nélkül", írja Rodiel a nőkről, akiket "veszélyes vonzani, mert manipulátorok, akiknek egyetlen célja a másik fél tönkretétele, persze finom és nőies eszközökkel". Az ifjú bloggernek most Nietzsche imponál, Zarathusztra szemüvegében mindkét nemet ugyanolyan távolinak látja. Holnap Freud szemüvegében pompázik ICA.
Szóval miért is nem törekszem arra, hogy vonzó legyek? Több oka is van (a lustaságot is ideértve), de ez pl. érdekes: mert nem igazán tudnék vele mit kezdeni. Ha a férfiakat vonzom, áldozattá válok, a nőket meg vagy nem lehet vonzani, mert (mint én) védekezésre játszanak, vagy épp áldozatok akarnak lenni. Mely esetben nekem kéne kezdeményezni, amiért egyrészt lecsukhatnak, másrészt mechanikailag nem tudom elképzelni, hogy az egyik konnektor hogy erőszakolja meg a másikat villásdugó nélkül, hehe.
Vagy pedig veszélyes vonzani őket, mert manipulátorok, akiknek egyetlen célja a másik fél tönkretétele, persze finom és nőies (sokszor gazdasági) eszközökkel. Ez az utóbbi csoport képes bármi másnak álcázni magát, mint ami. Ugyanakkor gyakori, mert indítékai a női lét biológiai jellemzőiből erednek, a társadalom meg még támogatja is ezeket a tendenciákat a kislányok nevelésében.
A manipulátor viselkedése nem csupán túlélési stratégia (noha annak is hatékony), de a bosszú eszköze is. Saját gyengeségét, defektusait akarja (persze közvetve és alattomos módon) megtapasztaltatni az egészséges férfival. Emészti a düh, amiért beteg, amiért kevésbé intelligens, és amiért véres váladékával undort vált ki saját magából (ezért igyekszik női mivoltának előnytelen részeit elkendőzni, magát mindig valami tökéletesen mesterkéltnek beállítani). A félrevezetés és tönkretétel, ha sikeres, önigazolás is lehet - hiszen túljárt egy férfi eszén, tehát okos! Holott valójában csak ravasz és becstelen, igazi ressentiment-teremtmény.