„Ne feledjétek, sál, sapka, forralt bor! ” – mondogatja télen Sasa. Most már nyugodtan hozzáteheti: és kendő!
A kendő nagymamát idézi. Lehet keszkenő, amivel beköti a fejét, vagy egy hatalmas, rojtos, meleg darab, amit maga köré teker, vagy a hátára borít. Manapság szívesen hordunk különböző méretű, mintájú, vagy anyagú sálakat. De kit érdekelnek a kendők?
Kiss Vanessza nem foglalkozik a divatos hóbortokkal. Különösebben az sem érdekli, hogy sokak számára a kendő az öregnénék privilégiuma. Ő érdekes textíliákra bukik. Szereti a tapintásukat, a bennük rejlő fantáziát, és még inkább szereti, ha talál olyan nőket, akik nyakukba tekerik sálait, pille- és selyemkendőit.
"Végigrohanunk a 21. századon – mondja Vanessza. – Tucatszámra gyártjuk a dolgokat, nagy tömegben, a bevásárlóközpontok kirakataiba. Uniformizáltak vagyunk, uniformizált kiegészítőkkel, ruhákkal. Én ezzel a tülekedő, tolongó, siető világgal próbálok szembe menni. Megállok egy kicsit. Kendőket készítek, amik leginkább a lélekhez szólnak. Közel érezhetjük magunkhoz őket, belebújhatunk, hozzásimulhatunk. Mindegyik hordoz egy illatot, a viselőjük illatát."
Vanessza blogja rendkívül félrevezető. A „Fűszereim” cím leginkább receptet, fakanalat és konyhai műveleteket hív elő az olvasóból, ehelyett azonban mindenféle egyedi nyakmelegítővel találkozunk.
Kislánykorom óta festettem. Körbevesznek a színek, formák, alakok. Aztán egyszer csak megszülettek a gyermekeim, és eltávolodtam a festészettől. Azt hiszem, az anyaság valamiben minden nőt megváltoztat, kicsit átformál. Elkezdtek egyre inkább vonzani a tapintható, kézzelfogható dolgok. Újra kellett tanulnom mindent, hiszen a varrás, ez a fajta kézművesség másfajta tudást igényel, mint a festészet.
Mikor kezdtél kendőket készíteni?
A kendők rámtaláltak. Nem én akartam őket, hanem ők engem. Egy napon jött az impulzus, és szép lassan kialakult az a technika, amely a quiltezés (varrási technika) egy általam tovább fejlesztett változata, és mostanra már a védjegyemmé vált.
.jpg)
Nézegettem a kendőket. Mindegyiknek neve van. Angyalszárny, Sevilla, Karácsonyi Fűszerkeverék, Cappucino. Miért adsz nekik nevet?
Minden egyes kendőm egyszeri, egyedi és megismételhetetlen darab. Önálló személyiség, érzetek hordozója. Ezért van az, hogy nevet adok nekik. Tulajdonképpen megszemélyesítem őket. A kezeim között fejlődnek egyszerű textíliákból kimunkált kendőkké. Önálló életre kelnek. Igyekszem a világ legapróbb, leghétköznapibb dolgaiban is megtalálni a szépséget, meglátni a jót, valamint a művészit.
Inkább az érett hölgyek kedvelik a darabjaidat, vagy akad egy-két fiatal csaj is?
Megrendelőim köre elég tág. A fiatalok a díszesebb, színesebb élettel teli vidám darabokat részesítik előnyben. Mostanában nagyon sokan kerestek fel olyanok, akik ajándékba szánták a kendőt a mamájuknak, tehát a mamára szabottan kellett megterveznem. Az idősebb korosztály jobban értékeli a kézzel készült termékeket, az egyediséget. Természetesen a vevőim jelentős részét ők alkotják.
Milyen öltözékhez illik ez a praktikus kiegészítő?
A csiricsáré, túlzottan díszített ruhákhoz felesleges lenne egy ilyen kendőt társítani. Leginkább az egyszerű, letisztult ruhákhoz illenek és emelik ki mind a ruha, mind viselőjük szépségét, természetességét, nőiességét.
Melegítenek is vagy csak díszítenek?
Alapvetően díszítő funkciót látnak el. Annyira nem melegítenek, mint egy vastag gyapjú sál, de annyira azért igen, hogy az utcán kabáttal bátran tudjuk hordani őket, ha szeretnénk. Vannak kifejezetten hosszabb, sálként viselhető darabok köztük, és vannak vállra teríthetőek is. Illetve készítettem már meleg, vastag, szőrmés anyaggal béleltet is, kifejezetten a megrendelőm kérésére.
Elárulnád nekünk, hogy mi a quiltezés, aminek segítségével megteremtetted a védjegyed?
Egy bizonyos varrási technika, magyarul tűzés, amit általában úgy szoktak művelni, hogy két anyag közé egy vastag tömítő anyagot tesznek és ekkor ezeket mindenféle mintákkal levarrják, például levelekkel vagy kis kukacolt díszítésekkel. Én ezt a technikát továbbfejlesztettem, és a vékony anyagaimon kísérleteztem. Nem ráncolom össze az anyagokat, teljesen más hatást érek el, mint a puszta quiltezéssel. Nálam nem szabályos minták rajzolódnak ki, hanem olyanok, amiket megdolgoz egy kicsit a varrógép.
Soha nem ólálkodtam nagyika körül, mikor serényen taposta a Singer pedálját. Most már bánom. De emlékszem a gyönyörű kendőire.
Németh Ványi Klári
