Petri György halálának tizedik évfordulója alkalmából az N&n Galéria Petri György díjat alapított, melyet idén Kemény Lilinek ítélt a kuratórium (Forgách András, Karádi Éva, Radnóti Sándor, Tóth Krisztina és Várady Szabolcs). A díjat Petri György születésnapján, 2010. december 22-én adják át, s olyan – elsősorban fiatal – költő, író, drámaíró vagy esszéíró esélyes, akinek még nem jelent meg önálló kötete.
A díjazás alapvető szempontja minden esetben a művek eredetisége, szellemisége, formavilága. Maga a díj kettős: a díjazott megkapja a Petri György élőmaszkja nyomán készült papírszobrot (a mű címe: „Bookend”), Louise McCagg, Robin Ami Silverberg és Böröcz András alkotását, a Magvető Kiadó pedig megjelenteti a szerző első kötetét.
A döntés előtti rövidlistán Fehér Renátó, Kemény Lili és Petrik Iván szerepelt. A díjátadás az N&n galéria Petri-termében, 2010. december 22-én, 18 órakor lesz. Laudációt mond Tóth Krisztina. Az alkalomból Kemény Lili három versét olvashatják.
Ez úton is gratulálunk a szerzőnek!
Három versével köszöntjük és ajánljuk.
Alvó
Kilométereken át rugdostam egy kavicsot
magam előtt. Hazáig vittem, aztán kinnhagytam
a lábtörlőn, az összegömbölyödve alvó
szelíd szörny mellett, aki szintén hazáig követett.
Valami évszázadok óta rothad a szobámban.
Megnézném, mi az, de félek, hogy olyasmi,
amit már túlságosan megkedveltem.
Ez az egész olyan, mint egy játék,
amiben nem lehet veszteni.
Ezért nyerni sem lehet.
(közlés helye: litera.hu)
Bűnbeesés
A családomban senki nem tehet semmiről.
Mindenki istenvezérelte báb.
A felelősség fölhalmozódik, recesszív allélon öröklődik,
így lappang a nemzedékek között.
Hat nemzedék óta bennem jött ki először.
Az én bűnöm, hogy a nagyapám fölrobbantott
egy orosz tankot,
hogy abban a tankban akkor két orosz ült,
a két orosz részeg volt
(nem orosz mércével), és apám születését várta.
Az én bűnöm, hogy apám megváltotta a világot,
de senki nem vette észre,
csak egy egyetemi tanszék, ahol a poros szakállú,
nagy tudású férfiakat,
és a negyvenedik évük előtt meghaló
bolond lányokat képzik.
Az én bűnöm, hogy anyám ilyen lány volt,
és mégis elmúlt negyven.
Erre sosem készítették föl; és az én bűnöm, hogy a
dédanyámnak hetekig kell
erőltetetten zokognia, hogy valaki egyszer
megkérdezze, mi baja.
Az én bűnöm, hogy a zsidó ágon a gazdagok
járnak vacsorázni a szegényekhez,
és mindenki igyekszik pokollá tenni a
vele élők életét, bosszúból a saját
elrontott életéért, míg a tabáni ágon mindenki
önmagát bünteti.
Az én bűnöm, hogy az anyám és a húgom a lakás
két végében kuporogva
gyűlöli egymást, és a kutya oda-vissza rohangál
kettejük közt,
hogy béküljenek ki végre, de mindketten makacsul
félreértik a kutyát.
Az én bűnöm, hogy a felmenőim mindig az
aktuális előtti rendszer hívei voltak.
Az én bűnöm, hogy sosem cselekedtek.
Az én bűnöm, hogy ha mégis,
akkor az egészet eltitkolták,
aztán nem lettek se hatalmasok, se hősök,
és hogy sosem szűntek meg szeretni egymást,
pedig már mindenkinek az lett volna jobb.
Az én bűnöm, mert amikor rendszerezve
fölsorakoztatták az emberiséget
(hogy aztán egy részét vonatokra pakolják),
a családom a szélére sodródott,
így került közel ahhoz az ablakhoz,
amin nem lehet kinézni, mert arra való,
hogy Isten benézzen,
és a család meg se próbált kinézni rajta,
én estem bűnbe egyedül.
(közlés helye: Műút, 2010. április)
Kavicsok
És csak ülnek.
Ezekkel nincs mit kezdeni.
Ülnek, mint vitorlások a tavon,
lepkék a lószaron,
kidobott hűtő a nádasban,
Ülnek, mint sírkövek a dombtetőn,
autók egy szakadék szélén,
mint a nyomott hangulat egy bulin,
mint zsoltároskönyvek egy üres templomban,
Ülnek, mint drágakövek fogszabályzón,
strasszok egy ruhán, ami nem áll jól senkinek,
Ülnek, mint a kövér, gazdag nők a képeken,
Ülnek, mint rossz döntés egy egész életen,
mint megszeghetetlen szabályok,
arcra száradt szépség,
kavicsok emléktáblák alatt,
Ülnek, mint lufik a plafonon-
felhőkön fönnakadt imák,
Ülnek, mint elkésettek a dugóban,
patakcsörgedezés az ablaktáblák között,
mint zsíros halak az iszapban,
Ülnek, mint a novemberi hószag,
és csak ülnek.
Ezekkel nincs mit kezdeni.
(közlés helye:litera.hu)
