A Yogyakartai Kormányzói Hivatal épület-komplexumába való látogatásunk alkalmával, a Protokoll Osztály épülete előtt egy hivatalnok fogadott minket. Utunk egy gyönyörű kerttel övezett udvaron át vezetett a kormányzó irodájának épületéhez. Ugyanis a Yogyakartai Speciális Körzet kormányzója maga a Szultán, Hamengku Buwono X. (Itt, a yogyakartai szultanátus közepén található az enklávé jellegű Pakualaman hercegség is, melynek élén Paku Alam IX. herceg, Yogyakarta Speciális Körzet alkormányzója áll.)

A szultáni irodaépület nyitott előterét egy fal vette körül, kertjében kis szökőkút csobogott. A fedett fogadótérben jobbról és balról hosszú asztalok álltak faragott székekkel, a falak mellett elhelyezett hatalmas akváriumok között. Érkezésünkkor már várt minket Ambrus Dávid, a Magyar Köztársaság Indonéziai Nagykövetségének kulturális attaséja. A várakozás ideje alatt a kormányzói hivatal munkatársai próbáltak mindnyájunkat szóval tartani. Megilletődöttségünk miatt kissé nehezen indult a beszélgetés, azonban kulturális attasénk könnyedén a „segítségünkre sietett”, és pár perc alatt rövid magyar történelmi ismertetőt tartott újdonsült ismerőseink számára.

 

 

Hamarosan hírt kaptunk arról, hogy megérkezett a magyar nagykövet, Bus Szilveszter – kisebb delegációvá duzzadt társaságunk. Miközben rendeztük sorainkat, mögöttünk kinyílt egy ajtó és hirtelen a Szultán előtt találtuk magunkat. Európai üdvözlés következett, ázsiai meghajlással övezve. A beszélgetés angol nyelven kezdődött és természetes módon eleinte a Szultán és a magyar Nagykövet között zajlott. Később Tari Eszter festőművész felé irányult a figyelem. A hivatal munkatársai korábban megtudták, hogy Eszter jól beszéli az indonéz nyelvet, így a Szultán indonézül érdeklődött korábbi közép-jávai tartózkodásainak célja felől. A festőnő először az Indonéziában eltöltött egy éves ösztöndíjas tartózkodásáról számolt be, majd az azt követő fél év egyetemi vendégtanári tevékenységéről mesélt, végül arról, hogy mostani tartózkodásának célja a kortárs indonéz festészet témakörében megvalósuló kutatásának folytatása.

 

 

Persze szóba került a festmény is, amit a Szultánnak kívántunk ajándékozni. A Magyar Nagykövetség által közvetített Tari Eszter festményajándék köszönet a Yogyakartában folytatott kutatás emlékére, illetve a leendő együttműködés szimbóluma. Így került szóba a mára már félig megvalósult kulturális együttműködési program is, amit eddig nagy munkával, sikerrel végeztünk a Nagykövetségek és két egyetem munkatársaival együtt. Ezután a Szultán arról mesélt, hogy milyen kulturális különbségek vannak a jávai emberek és az európaiak között. Véleménye szerint az ideérkezőknek nehéz a dolguk a beilleszkedés terén. 

Utolsó lépésként behozták a festményt, az „Intro XI. B verziót”. Az átadást meg is örökítettük. A kétszer két méteres festmény impozáns látványként uralta a teret a mesés környezetben. Büszkeséggel töltött el bennünket a tény, hogy a Yogyakartai Szultán egy Tari Eszter festmény tulajdonosa. A protokolláris szabályokat követve a Szultán is ajándékkal kedveskedett a kis delegációnak. Eszter egy kézzel batikolt, tradicionális színű és mintájú, nagyméretű, selyem vállkendőt és Yogyakarta városáról készült fotóalbumot kapott.

 

 

A ránk szánt idő a vége felé járt, a Szultán vendéglátóként kísérte ki kis csoportunkat. A távozás is a protokoll szerint történt. Először a Nagykövetünk távozott. Mi oldalt állva búcsúztunk, ügyelve arra, hogy ne fordítsunk hátat se vendéglátónknak, se a magyar Nagykövetnek. A távozást követően a Szultán is visszavonult irodájába. Elhagyva a kertet és a kormányzati területet újra a yogyakartai kavalkádban találtuk magunkat, s boldog eufóriában, a tömeg diktálta tempóban, nagy becsben tartott motorunkkal indultunk haza.

 

 

Pécs, 2010. december 7.

Marsal Attila