.jpg)
"Roró csak a nagyszobában játszhatott, a vitrint nézte, és
porcelánfigurákat utánozott.
Nem futkoshatott,
de szoknyát sem vettek neki.
Arról álmodozott, hogy balerina,
és verik, hogy lefogyjon."
Ma a Versvasárnapban Szőcs Petra három versét olvashatjátok.
Leválás
A kis csillámok a házfalon,
le akartam kaparni őket,
meg gyűjtögetni,
de mindig bementek a bőröm alá.
Pedig mással nem nagyon játszhattunk.
Rorónak retinaleválása volt,
ezért nem futkoshatott.
Hegedülnie kellett,
meg templomba járnia.
Erről sohasem mesélt.
Cucu bácsi mindig megverte Rorót,
aztán levágta a haját,
azt mondta, válltól amúgy is elkopna.
A takarítónőnket Kati néninek hívták,
a Roróékét Koti néninek,
mindketten korán keltek,
és szürke kontyuk volt.
Roró csak a nagyszobában játszhatott,
a vitrint nézte, és
porcelánfigurákat utánozott.
Nem futkoshatott,
de szoknyát sem vettek neki.
Arról álmodozott, hogy balerina,
és verik, hogy lefogyjon.
Cucu bácsi angoltanár volt,
Roró daddynek szólította,
de nem nagyon beszéltek.
Aztán teltek az évek,
Daddy szívrohamot kapott,
Roró emigrált Kanadába,
nem vált le a retinája.
A csillámokat vörösre festették az új lakók.
De jól nézel ki
Görnyedt volt a háta, a keze reszketeg,
nem beszélt sokat, szobája falán
egy világítós műanyag Szűzmária lógott.
Sándor bácsitól féltünk,
minden reggel meghempergett a kerítés mögött
a komposzttól magasra növő csalánbokrokban.
„De jól nézel ki, Sándor” –
mondta esténként a nagyanyám,
mikor Sándor karjáról már eltűntek a kiütések.
Sándor nem szólt semmit, két pléhvödörrel küzdött,
és kilötykölte a vizet.
„Sanyi, milyen jól nézel ki”,
mondta a nagyanyám azon a reggelen is,
amikor holtan találták a bokorban.
A halottkém csak napok múlva érkezett,
így a csalántól tényleg valamivel tovább élt.
Diakonisszák
Emlékszem, mikor először jártam ott,
mintha baloldalon lett volna a diakonissza-sor,
most meg átkerült a jobb oldalra.
Kis sírok, félember-nagyságúak,
akkor repkény fedte őket, most
lebetonozta a temető vezetősége,
és még kisebbek lettek.
Irén néni volt a nagyanyám diakonissza-testvére,
mikor először megláttam egy családi képen,
meglepődtem, hogy nem félember,
sőt magasabb, mint Gábor bácsi.
Szögletesre feltornyozott fityulájára fény hull,
szemére árnyék, és féloldalasan mosolyog.
Nem lehet eldönteni, hogy belső hangokra figyel,
vagy a fényképészre.
Nagyanyám mesélte, hogy volt egy vőlegénye,
akit elhagyott, mert az megmérgezett egy kutyát.
(Irén szerette a tiszta helyzeteket.)
A diakonisszák negyvennégyben elindultak a piacra,
és kis diakonisszapapucsaikban egyenesen
felgyalogoltak az égbe.
Irén néni nem, ő csak elaludt öregen,
sokan szerették, szép élete volt,
tiszta sor.
Szőcs Petra novellái ICÁn:
