az anyósomnál laktunk nem esett jól nála az étel
hazalógtam az előadások helyett behúzódtam a
régi szobámba nagyanyám hamarjában
mákostésztát csinált
Mai Versvasárnapunkban Somogyi Aranka öt újabb versét közöljük.
belsőséges
a belső részek összefüggnek
ha például infarktusod van a
zsigereid összecsavarodnak a
gyomrod maroknyivá szorul
tüdődből a görcs kipréseli a
levegőt hiába kapkodsz kitépnéd
kézzel a fájdalmat de megy vele
az egész belsőd kiszakadt hasfaladon
át kiömlik a máj vér és epe marad
a szív ha jól megrántod jön minden
az összes belefúródott tüske és karó
megy a szeretet nem bánod mert
megy minden sérelem is elég volt
gyömöszölöd a papírkosárba rá néhány
felesleges fényképet és levelet hogy ne
látsszon ha majd a takarítónő hétfőn
reggel kiborítja
*
fantomfájások
gyötörnek kidobtad mégis mintha mellkasod
belülről ütné türelmetlenül és rendszertelenül
nem segít a szívritmusszabályozó
*
a gardrób felső polcain kutatsz a kalapdobozból
kidobod a fekete kalapot amit apád temetésére
vettél és az agyat belenyomod épp belefér a
tetejét rászorítod ragasztó után nézel
fél kézzel a tiltakozását visszatartva
egy zöld szigszalaggal körültekered és a
poros felső polcra dobod elé néhány
utazótáska kész is aztán bekapcsolod a
számítógépet google beírod társkeresés
ribizlidzsem
összeszorítja az öklét ujjai közül szivárog a múlt felmosólé
vagy ribizlidzsem a linóleumra csöppen egy-egy
magokkal kevert pletty
megkülönbözteti az elegáns kéztartás barna házikabát
saját kezűleg barkácsolt hatalmas ágy
akkoriban még nem volt szokás
nagy ágyban feküdni heverő kilencvenszer száznyolcvan
házaspároknak összetolva a résben a nászajándékba kapott
kockás pléd összehajtogatva
ölelkezés közben ügyeskedni kell hogy sikerüljön az ágyakat
valahogy egymás mellett tartani
mindig a legsikamlósabb résznél csúszik szét eleinte kuncogás
röhögés később csöndesül a rutin megoldja balkéz
a fényesre politúrozott ágyvégen
jobbja a csípőt szorítja keményen koncentrál a következő
lökésnél az ágylábak szétcsúsznak ez volt az utolsó esély
hogy összejöjjön
nézi ahogy alszik vagy ahogy a nap felkel a bocskai úti házak
felett a fákon madarak csicseregnek egyedül hallgatja
aztán újra felébred a pirítós illatára
idegen fürdőköpenyben közelít a konyha felé vaj és lekvár
az asztalon porcelán tányérkák ribizlidzsem ezüstkanál
tegnap még nem tudta hogy nem csak reggel
reggeli is lesz feltámadáskor
csontritkulás
jó lenne emlékezni ki volt az utolsó egy leégett hátú építőmunkás vagy
egy beszívott filmrendező bámult utoljára a dekoltázsomba nem tudom
*
huzatos folyosó a péterffy alagsorában
csontsűrűség vizsgálatra várok itt rögtön a
mammográfia és az ultrahang mellett
a vékony szandálon átsüt a kő hidege
*
sajnos egy bizonyos kor után mondja majd automatikusan a fiatal orvos
van gyógyszer ami lelassítja a folyamatot meg a helyes táplálkozás is
fontos belerúgok ha szóbahozza a testsúlyomat
nem foglalkozik velem a számítógép fölé hajol nyomtatja a leletemet
*
az egyiptomi forró homok beszivárog a sarum pántja alá
igazgatom a szerelmem mögém lép szakkarában csak
le kell hajolni és egy ötezer éves szobordarabot vagy
cserepet találsz rajta emberkéz nyoma
*
leejtek valamit egy nap százszor biztos régen is csak nem vettem észre otthon egyszerűen odébbrúgom később a partvissal összetolom a piacon készséges fiatalember ugrik szívesen néni kérem mondja vagy nem mondja csak gondolom
*
a nílus partján állattetemek bordák meredeznek egy kutya mintha elolvadt
volna a napon a bűzt megszokja az ember néhány óra alatt
a hilton huszonharmadik emeletéről fényképezem a viskókat a tetőkön
kecskék és gyerekek amíg egy milliomos arab illendőségre nem int
szégyenkezve teszem el a gépemet
csak az első alkalommal fotózom a szegényeket és nyomorékokat
később piramisok múzeumok meg táj a többit megjegyeztem fejben
*
jól nézel ki mondja a barátnőm ő is jól néz ki régen is jól néztünk ki de nem mondtunk egymásnak ostobaságokat
*
egyiptomban egy korombéli nő már öregasszony
fejkendőjét oldalról a szájába húzza zavarja hogy
nincs az arca előtt fátyol
*
süteményért indultam a szamos cukrászda előtt ott áll a volt szeretőm őszülő hajjal
ki akarok szállni a kocsiból gondolom megkérdezem hogy van de a gázra lépek és
felteszem a napszemüveget
*
egy másik meg egy kiállításmegnyitón azt mondja nekem volt a legszebb mellem az egész városban meg még mást is
*
nagyanyám meg azt mondta kilógnak a bordáid sovány vagy édes lányom
örülhetne most már nem lógnak ki
*
az anyósomnál laktunk nem esett jól nála az étel
hazalógtam az előadások helyett behúzódtam a
régi szobámba nagyanyám hamarjában
mákostésztát csinált
a mákostészta számomra mindig központi kérdés volt
benne az ötben amit szerettem
amikor várandós voltam nem kívántam akkor sem mást csak a mákostésztát
nagyanyámhoz mentem az elfekvőbe te terhes vagy kérdezi minden nap
megdöbbenve én meg kanalazom szájába a becsinált levest
este hazaértem anyám mákostésztával várt rosszul leszel fiam mondta de
én csak ettem aztán másnap már nem bírtam ki estig az irodában kávéfőzésre
beállított rezsón vizet forraltam és a szomszéd zöldségesnél vett tésztát mind
belezúdítottam
alig vártam hogy megfőjön rá a mák és a cukor kristálycukorral szerettem
apám nézett nem hagytál semmit kérdezte meglepetten
*
a csontritkulás oka lehet a hajlam vagy helytelen táplálkozás
osteoporosis
jelentősen ronthatja az életminőséget
*
életminőség
nem lehetne csak egyszerűen élet
ahogy volt
*
mahalabejja egy édes tejberizsfajta ezüstkanálkáról nyalogatom a
légkondicionált étterem üvegfala mellett itt ettem januárban
epret tejszínhabbal nem ma hanem ezerkilencszáznyolcvanhatban
sztróberri físzt volt
kint por és tevék dzsellabis arabok már nem vagyok turista nem
kell a rézpiramis nem veszek még egy kőszkarabeuszt sem
*
egy régi berakásos dobozból borulnak ki réz és ezüstkarkötők nyakláncok közül
mindig undorodtam a rovaroktól hogy lehet szentként tisztelni egy ganajtúróbogarat
csont
lerágott csont vagy öreg barátom péter éles foga a porcokat is leharapta
belsődből kiszívta a velőt
ajándékaid elfogadta viszontláthatod
őket az ecserin egy másodosztályú
ószeres kis asztalán jól megforgatta
pénzt csinált belőlük
ha nem
otthon mutogatja a köveket és
fosszíliákat
mintha legalábbis maga ásta volna
a bánya mélyén az ötszáz millió
éves trilobitát aminek a nevét is
tőled tanulta
szájaszélén ott lógnak mondataid ne félj nincsenek egyedül ott vannak apáméi is meg
az enyémek lassan sorvadnak el nem táplálja őket se szív se gondolat
nincs már szüksége rád a háta mögé vet a kutyáknak
a körítés nem érdekli mohón nyúl a következő tál
után
