Somaly Mam kb. negyvenéves. Nem mindennapi szépség. Nem tudja, mikor született, nem járt iskolába, 12 évesen megerőszakolták, 16 évesen prostitúcióra kényszerítették, és végignézte, ahogy egy társát megölik, a többieket kínozzák. Sok szörnyűséget hallottunk már Kambodzsa Pol Pot-rendszerének életéről, ennek a még mindig fiatal nőnek az élete azonban évszázadok szenvedésével ér fel. Az emberi szenvedés persze nem mérhető, sem időben, sem súlyban. Somaly Mam többször kísérelt meg öngyilkosságot; a vele történteket nemigen lehet "feldolgozni", és sokszor elfogy az ereje. A Guardian olvasói idén beválasztották a Top 100 Women, vagyis a közé a 100 nő közé, akiket a világon a leginspirálóbbnak szavaztak meg. Somaly Mam a mai napig kb. 4000 prostitúcióra kényszerített lány életét mentette meg, és adott lehetőséget nekik arra, hogy végre elkezdjék a saját életüket, amelynek már nem része az erőszak, a brutalitás és az állandó halálfélelem.

Somaly születési idejéről nem maradtak fent adatok. Önéletrajzában, amely The Road of Lost Innocence (Az elveszett ártatlanság útja) címmel jelent meg, azt írja, körülbelül 1970-ben vagy ’71-ben született. A polgárháború elől menekülő szülők hátrahagyták a kislányt egy faluban, s nem sokkal később meghaltak. Somalyt, aki gyakorlatilag felügyelet nélkül próbált életben maradni, 14 évesen egy férfi „karolta fel”. Azt ígérte neki, elviszi apjához. A kislány elhitte, hogy családot, törődést találhat; helyette azonban a „Nagyapa” (így kellet szólítania) arra kényszerítette, hogy a felesége legyen, naponta megerőszakolta és verte, majd 16 évesen eladta egy bordélynak. A fiatal lány itt szemtanúja volt annak, hogy legkedvesebb barátnőjét  megölik, a többieket kínozzák. Naponta 5-6 kuncsaftot kellett fogadnia, ha engedetlen volt, kígyókkal és skorpiókkal teli cellába dobták.

1993-ban, amikor a határok valamelyest megnyíltak Kambodzsában, Somaly Mam elmenekülhetett a prostitúció elől, és férjhez ment egy francia emberjogi aktivistához. Párizsba mentek, Somaly azonban nem talált nyugalmat. ’95-ben visszatért szülőhazájába, ahol annyi szörnyű élményt átélt, és az Orvosok határok nélkül nevű nemzetközi segélyszervezet ápolónőjeként hasonló bordélyházakba ment, mint ahol ő is élt. Óvszert, szappant és gyógyszert osztogatott a prostituáltaknak. 

Kambodzsában évente minimum 50 ezer nőt kényszerítenek prostitúcióra, a világon évente kb. 2 milliót. Ezek persze mind becsült adatok, mert a valósakat szinte lehetetlen felmérni. Somaly Mam az egész életét a kényszerprostitúció elleni harcra tette fel. 1996-ban megalapította az Asefip nevű szervezetet (kb. A Krízishelyzetben Lévő Nőkért),   melynek célja, hogy kiszabadítsa a prostitúcióra kényszerített nőket a bordélyházakból, és segítsen nekik visszailleszkedni – sőt, mivel sokszor nagyon fiatal nőkről van szó, akik gyerekkoruk óta prostituáltként élnek, pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy segítsen elkezdeni az életüket.

Somaly Mam munkája korántsem veszélytelen, ezt azonban már megszokta.  Egy 2005-ben készült interjúban ezt mondta: „Számomra egy politikussal vagy egy adományozóval találkozni félelmetesebb, mint ha fegyvert fognak rám. Nem jártam iskolába, nekem nem könnyű a hivatalnokokkal beszélni, viselkedni. Az igazat kell mondanom, ami fájdalmas, de ha nem az igazat mondom, semmi nem változik.”

Igaz, ez még azelőtt volt, hogy megtörtént volna vele az, ami valószínűleg élete legszörnyűbb élménye volt: 2006-ban akkor 14 éves lányát elrabolták, megerőszakolták, és csaknem eladták szexrabszolgának. Mindezt azért, hogy Somalyt megfélemlítsék. Ő azonban nem hátrált meg. Sokunk számára talán nem is felfogható, hogy ennek ellenére sem adta fel a harcot. Amikor sikerült kimenekítenie kislányát, tenyerébe fogta a lány arcát, és azt mondta neki: „Ami történt veled, az megtörtént. Most fogadd el a fájdalmat, és segíts másokon.”

Somalynak három gyermeke született, egyedül neveli őket. Mindennapjairól így beszélt a Sunday Timesnak: "Időnként elkeseredek; kétszer vagy háromszor próbáltam megölni magam. Amikor túl soknak érzek mindent, megpróbálok egyedül lenni, csendben, sötétben. Nem vagyok túl jó társaság; sok minden feldühít. Különváltam a férjemtől, és nem hiszem, hogy lesz még valaha kapcsolatom. Nem vagyok már fiatal; nem akarok még valakit boldogtalanná tenni. (…) Rossz alvó vagyok. Főleg, ha újságírókkal kell találkoznom, akik a múltamról kérdeznek. Ha lehunyom a szemem, érzem, ahogy megerőszakolnak, és mocskos vagyok. Éjjelente, amikor nem alszom, arra gondolok, hány gyereket erőszakolnak meg épp ebben a pillanatban. Az altatók már nem hatnak. De nekem elég 2-3 óra alvás."

A Somaly Mam által alapított szervezetnek Kambodzsában, Thaiföldön, Vietnámban és Laoszban is vannak menedékhelyei. „Nem tudom, milyen boldognak lenni – mondja Somaly. De jó, amikor látom, hogy a lányok mosolyognak. Ettől jól tudom érezni magam.”

A prostitúció mindig, minden helyzetben kényszerszülte döntés. Egyetlen ember sem bocsájtja örömmel és önként áruba a testét, még ha ez kívülről úgy is látszik. Érzelmi problémák, nehéz anyagi helyzet vagy éppen erőszak áll a háttérben. Somaly Mam is szomorúan beszél arról, hogy a világon még mindig tartja magát a nézet, mi szerint a prostitúció a legősibb mesterség – és ez a kijelentés rögtön legitimizálja is magát a prostitúciót.  Kérdezzünk csak meg néhány férfit a környezetünkben: sokakban él az a bizonyos  kép a „jó” prostituáltról, aki örömmel végzi a munkáját, hivatásnak érzi − ápol és eltakar. Ideje lenne felvilágosítani őket. És akkor a férfiprostitúcióról  még el se kezdtünk beszélni. 

Magyari Andrea