A férfiak és nők között általában szokásos a magázás, bár nem tudjuk, nem volna-e szebb, ha mindjárt szertartásosabb és elavultabban hangzó is: az ön és a kegyed (a kegyelmed elkorcsosult alakja).
378. § Ugyancsak jellegzetesen magyar szokás az egy-társaságba tartozók összetegeződése már a megismerkedés percében.
379. § Ami a tegeződést illeti, azt tanácsolom: alkalmazkodj a helyi szokásokhoz. Várd meg, hogy az idősebbek hogyan szólítanak meg.

380. § Aki tegez, azt visszategezheted, ha a kettőtök között lévő korkülönbség nem túl nagy. (30-40 év) Ha a korkülönbség nagy, a tegezést azzal enyhítheted, hogy az illetőt „kedves bátyámnak” nevezed. Ha a rangkülönbség számottevő, időnként az illető rangját is emlegetheted, jeléül annak, hogy betartod a kettőtök között lévő távolságot. (Egy véleményen vagyunk, kegyelmes uram...)

381. § Olyan társaságban, amelyben mindenki tegezi egymást, te is tegezzed a társaság nálad fiatalabb vagy veled egykorú tagjait.
382. § Magyarországon bizonyos társadalmi osztályok tagjai tegezik egymást. Így pl. az arisztokraták. Az úgynevezett gentry-osztályhoz tartozók. A tisztikar tagjai. A közigazgatás tisztviselői. Ez a tegezési szokás, amelynek párját sem Németországban, sem Angliában, sem Amerikában, sem Franciaországban, sem Itáliában, sem az északi országokban nem találjuk, csak az előbb említett kategóriák keretein belül: szabály. Mert a mágnás nem tegezi a gentryt, a gentry nem mindig tegezi a polgárt, a katonatiszt nem minden esetben tegezi a miniszteri tisztviselőt stb.

383. § Magyarországon az úriházba ebédre, vacsorára, estélyre meghívott vendégeknek tegeződniök kell egymással és pedig a férfiaknak is, a nőknek is egymás között.
384. § Aki magasabbrangú létére nem tegez le valakit a vendégek közül: a háziakat sérti meg. Ez persze megint olyan dolog, amelynek helyénvalóságához, jogosultságához sok szó fér. De olyan megíratlan törvénye a társas érintkezésnek, amely ellen véteni nem lehet.
385. § A tegezést soha nem kezdheti a fiatalabb, vagy a rangban alantasabb.
386. § Ha azonban abban a megtiszteltetésben részesül, hogy őt egy magasabb állású, vagy idősebb letegezte, akkor az illetőt vissza kell tegeznie.

387. § Ugyanez áll a nőkre is.
A kaszthoz, társadalmi osztályhoz kötött tegeződésnek nincs semmiféle jelentősége. A tegeződés azonban lehet más is, mint puszta szólásmód, lehet jlképe két ember bensőséges barátságának is.
Vigyázz, hogy kivel tegeződöl össze ilyen módon. Jól gondoldd ezt meg és ne hamarkodd el a dolgot.
389. § Akit egyszer, emelkedett hangulatban vagy érzelmeid túláradásában letegeztél, annak soha többé nem mondhatod, hogy maga. És ezt is jól fontold meg, hogy az, akit tegezni akarsz, örül e vajjon ennek a megtiszteltetésnek?
390. § Akár az az eset következik be, hogy utólag megbánod, hogy összetegeződtél vele, akár az, hogy a másik számára a tegeződés hatása éppen az ellenkezője lesz annak, mint aminek lennie kellene, mert általa nem új barátra tettél szert, hanem elveszítettél egy régi jó ismerőst. Akik tudniillik ilyen módon tegeződtek össze, azok – hogy elkerüljék a tegeződéssel járó kínos helyzetet, – kerülni fogják egymást.
391. § Kivételes esetben a fiatalabb is felajánlhatja a tegezést. Akkor tudniillik, ha rangban, méltóságban magasan fölötte áll az idősebbnek.
392. § A hadseregben, az alacsonyabb rangú csak akkor tegezheti vissza a magasabb rangút, ha erre őt a magasabb rangú kifejezetten feljogosította.

393. § Gyermekkorunkban valamennyien tegeztük egymást. Ha mármost tíz-tizenöt esztendő múltán összetalálkozunk egy ilyen gyermekkori pajtásunkkal, jobb, ha magázzuk egymást mindaddig, míg a beszélgetés során ki nem derül, van-e még valami érzelmi alap a tegeződésre?

Megfigyelheted, hogy sok ember az összetegeződés után még hetekkel, sőt hónapokkal is gyakran magázza egymást, a helyett, hogy tegezné. Jeléül annak, hogy a belső hang a magázást diktálja. Azt hiszed, hogy ezeknél az embereknél a tegezés szívből jött? Én nem hiszem. Már pedig a tegezéssel kapcsolatosan szabálynak fogadhatod el, hogy: a szív tegezzen, csak azután a száj. Mert a tegezésnek csak ebben az esetben van értelme és jogo- sultsága. 

Egy régi mondás azt tartja, hogy aki mindenkivel tegeződik, azzal tegeződni nem érdemes.

394. § Ezek után az a kérdés, hogy hogyan szólítsuk azokat, akikkel nem tegeződünk.
Ha nálunk idősebbek és magasabbrangúak: szólítsuk őket rangjuk megjelölésével pl. igazgató úrnak, főorvos úrnak, tábornok úrnak stb. A velünk egyenrangúakat szólítsuk vezetéknevükön: Kovács úrnak, Fekete úrnak, vagy szólítsuk „önnek”.
395. § Olyan társaságban, ahol a férfiak egymás között való tegeződése nem általános, az ismertség elején a nők is rangjuk szerint szólíthatják a férfiakat. (Tanácsos úr, tanár úr stb.)

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •