Az égő zsiráf (töredékek)
Somogyi Aranka: Családi snapszer 4.
Anyámra rájön a rendcsinálás. Kidobott minden felesleges papírt, a számlákat összetűzte, a háztartási könyve naprakész ötven éve. Megmutatja, hol vannak a kulcsok, az ékszerek, az adásvételi szerződések. Nagyon elfáradt, minek csinálod, hová sietsz? Csak, hogy rend legyen, mondja. Előtte egyik este meséltem neki telefonon, hogy apámnál milyen rend volt, minden feliratozva, összehajtva, bedobozolva. Én rég elfelejtettem, anyám meg rakodik. Nem akar lemaradni, hiúsági kérdést csinál belőle. Nehogymár apám ebben jobb legyen.
***
Anyám volt a jobb matematikus. A műegyetemen kenterbe verte a fiúkat, úgy szokta mondani. Geometriából is kiváló, pedig a nőknek közismerten rossz a térlátásuk. Ez így van az ősidők óta, a férfiak vadászat közben többet mozogtak, kialakult a tájékozódási képességük. Anyám nem tanult genetikát, a műegyetemen nem tanítják, ábrázoló geometriából is évfolyamelső. Estire jár, nappal technológusként dolgozik, délután sportol, hétvégén táncolni megy a Gellért teraszára. Tűsarkú cipőben lovacskázik körbe a teraszon, harang-szabású szoknyája izmos lábszára körül lengedez. Abban az időben elhasznál majdnem egy egész rúzst, ennyit összesen életében. A rúzscsonk gyerekkoromban még a fürdőszobaszekrény aljában keveredik használt zsilettpengékkel és kinyomott krémestubusokkal. Az első sminkelési kísérletem kudarcba fullad, hiába próbálom kifesteni a számat, a festék teljesen beszáradt.
***
A párkapcsolatokról azt tartják, hogy a szerelem átalakul szeretetté, ez összekovácsolja a családot, pampapampa. Csak az a baj, hogy ez az állítás így nem áll meg. Az előfeltétel rendszerint nem teljesül, a szerelem egyáltalán nem alakul át semmivé, hanem egyszerűen elmúlik. Szüleinknek és nevelőinknek, meg az irodalomnak köszönhetjük azt a hamis világképet, miszerint omnia vincit amor. Nem győz le mindent a szerelem, a szerelmet viszont majdnem minden legyőzi. A villanyszámlák, a bőgő gyerek, a szülés után visszamaradt bőrredők, a kolléganő szexferomontól terhes parfűmillata, az autómosó fiú, aki sikálás közben a fenekedet bámulja. Ezek mind legyőzik. Ráadásul mit is? Szerelem. Egyáltalán nincs definiálva. Hogyan lehet egy definiálatlan valamire alapozni egy teljes rendszert? Sehol egy axióma.
***
A szerelem egy olyan definiálatlan valami, amiről mindenki tud mindent.
***
Anyám főmérnök volt egy textilgyárban, apám főmérnök egy textilgépgyárban. Szép pár, mondom, pont összeillenek, megvan a közös érdeklődési kör is. Kivéve, hogy anyám nem szereti a nőket. Legalább is annyira nem, mint apám. Tudod, hogy van ez, drágám, mondja, hajt a vérem, de csak téged szeretlek, mondja. A genetikára talán nem hivatkozik, ennyire sosem volt ízléstelen.
Meg kell érteni szegényt, mondja anyám, anya nélkül nőtt föl, sokat nélkülözött, sovány volt, mint az agárkutya, ezt már a nagyanyám mondja.
***
Apámnak volt egy nője a Marx téren az Ilkovicsban. Beállt a sorba a gyorsbüfében, vette a műanyag tálcát, kést, villát, kanalat, pohár vizet, azt mondta, kérek egy adag krumplistésztát, vagy kérek egy adag túróscsuszát. A nő meg alátett két nagy rántottszeletet. A kasszírnő beütötte, krumplistészta, kenyér, egyhúsz. Meg volt egy nője, ez már jóval később, a Vén Diákban (véletlen életrajzi egyebeesés). A hetvenes évek elején cukrászda volt, ingyen jártam fagyizni, három nyomat csokoládé, tejszínhab, Rotschild-piskóta. Csörömpölt valamit a pénztárgéppel, hogy a főnöke hallja.
***
Meg kell érteni szegényt, mondja anyám, én beteg vagyok, ő meg egy egészséges férfi, de csak minket szeret, az a disznó, ezt már a nagyanyám mondja.
***
Én személy szerint sok mindent szeretnék megérteni. Így járt ezzel egy Georg Ferdinand Cantor nevű pasas is, aki nem csak, hogy kitalálta a modern halmazelméletet, de olyan jól megértette, hogy mi a különbség a kétféle számosságú végtelen között, hogy Halléban végezte a zártosztályon. Egyébként egyáltalán nem a tudományos tevékenységébe őrült bele, hanem abba, hogy senki nem értette meg. Őt.
***
Na meg itt ez az Einstein, az alfahím. Baromi okos, eredeti ötletei vannak, magas, sovány, nagyhajú, fantaszta fiú, csak úgy bomlanak utána a nők. Egyik sem érti, mit beszél, csak Mileva, a sánta, a jelentéktelen, az egyetlen nő, aki külön engedéllyel elméleti fizikát hallgathat, egyébként matematikus. Ez nagyon hasznos, Einsteint inkább a fizika érdekli, de így ketten esténként összebújva összehoznak két fiút, meg egy Nobel-díjat. A pénz anyáé, a dicsőség apáé, byebye család, irány Amerika egy másikkal. Magas, sovány, nagyhajú, fantaszta férfi, csak úgy bomlanak utána a nők. Mileva meg mehet a salátába, zártosztályon végzi. Életük végéig leveleztek, főleg elméleti matematikáról és fizikáról. Jól megértették egymást.
***
Megérteni (szó). Jelentése kettős: 1. felfogni (vmit) 2. megbocsátani (vkinek, vmit).
***
Mire vonatkozik a kérés, értsd meg, anyukám, vagy esetleg értsd meg, apukám? Ha ordít, nem szeretlek már, érted, akkor az első jelentés megy, ha azt mondja ártatlan pofával, genetika, érted, a második jelentéstartalmat implikálja. Hogy bocsásson meg az a másik, mert meg kell érteni, ez egy felsőbbrendű tudomány, az egyetemen is oktatják, hát ő, egyszerű ember hogy állhatna ellent, ha egyszer ez van deklarálva. Az első üzenettartalma annyi, takarodj már ki az életemből, na ezt nehéz lenyelni. Takarodj ki, ja és bocsáss meg.
***
A szeretet is megosztó kategória. Ha utálod, akkor tanulatlan, primitív bunkó, ha szereted, igazi őserő lakozik benne. Ha szereted, jólértesült, ha utálod, procc kis picsa. Ha szereted, művelt, ha gyűlölöd, igazi kékharisnya. Híres tudós vagy szakbarbár, mackós vagy dagadt, elegáns karcsú, vagy csontsovány gebe. Hogy válik egy markáns férfiarc mosolya néhány perc alatt egy gnóm torz vigyorává. A melegbarna szemekből hogy tör elő a gyűlölet villáma. Hogyan?
***
És most ugyanez fordítva.
***
A szeretet megosztó kategória. Ha utál, akkor tanulatlan, primitív bunkó, ha szeret, igazi őserő lakozik benne. Ha szeret, jólértesült, ha utál, procc kis picsa. Ha szeret, művelt, ha gyűlöl, igazi kékharisnya. A többi ugyanúgy.
~folytatjuk~
Forrás:
Somogyi Aranka
„Nem ezt ígérték neked”– szól Somogyi Aranka egyik versének első sora. Ha úgy tetszik, ennek a sornak kibontása az ő költészete; nem felháborodott, nem számon kérő, inkább csodálkozó. Néha keserű, olykor önsajnáló, és még az önsajnálatban (patkányfogóban) is önreflexív. Verseinek beszélője sok mindenen túl van már, máskor épp túl akar lenni. Ez a feladat, ha úgy tetszik, gyászmunka,a töprengés be nem teljesült ígéretek felett egy megkapóan ismerős mikrovilág elemei – konyhakések, borsószemek, térképészetileg beazonosítható kocsmák vagy kórházak, régi cipők és osztálytalálkozók – között zajlik. Valami rendeződni próbál. Gyanakszom, hogy Somogyi Aranka (lévén matematikus) pontosan átlátja, hol, hová lépünk majd ki ebből a fura labirintusból. S közben, útközben az ember már kínjában nevet. Ami(vel) viszont erőt ad.
Az égő zsiráf (töredékek)
Az égő zsiráf 2010. február, Kalligram)
Családi snapszer 1-5,
2011. december, Irodalmi Centrifuga
Irodalmi Sátor - Volt fesztivál
http://elofolyoirat.blog.hu/2011/06/29/ujra_irodalmi_sator_a_volt_fesztivalon