Molnár Ferenc Lilioma
Molnár Ferenc legendás írónk, ma is olvasott és játszott szerzőnk, akit azonban a kortársai könnyű fintorgással emlegetnek, később pedig a faj- majd osztályüldöző XX.századi téves eszme rendszerek éreztek idegennek. Túl európai, túl gazdag, túl jól menedzselt, túl sikeres író. „Feltűnően szép fiú volt, koromfekete haját simán a fél szemére fésülte, hosszúkás, ovális arcát, finom rajzú száját akármelyik fiatal lány is büszkén a magáénak vallhatta volna. Azonkívül iskoláit Genfben végezte, tökéletesen tudott németül, franciául, a világirodalom közvetlen személyes ismeretsége volt”, írja róla kezdő újságíró korukból pályatársa.
És akkor viharos szerelmi életéről még nem is szóltunk. Először is feleségül veszi az újságja tulajdonosának a lányát, a tehetséges festőt, Vészi Margitot, akinek Ady is udvarol. A frigy megromlik, Molnár pofozkodónak bizonyul, és már néhány hónap múlva, gyermekük születése előtt különválnak. Hosszú szenvedélyben volt Fedák Sárival, azonban mire feleségül vette őt, már mást szeretett, az akkor 16 éves, kitűnő tehetségű Darvas Lilit. Voltaképpen ő volt az a színésznő, akinek a Molnár darabjai íródtak, és második válása után végül őt vette feleségül...
A gyerekek történeteire érzékeny a fiatal Molnár, ír lányregényt és fiút is. A lány sorsról Egy gazdátlan csónak története című könyve szól 1901-ből, egy 15 éves lányról ír, akit gyerekként kezel anyja és anyja udvarlója, pedig már nem kislány, hanem elvakult felnőttekkel és baljós jövővel körülvett bánatos tisztánlátó. (Ma már találgatni sem kell, tudjuk, honnan a motívum..) A Pál utcai fiúk, Molnár örökzöld fiúregénye, 1906-ból. Ez is jósregény, magyar iskolás ebből a műből ismeri meg a baljós fiúromantikát. Ahogy az áldozatszerep dicső felvállalását is ebből tanuljuk, konkrétan Nemecsek erNŐtől, a gyönge kis szőke közlegénytől, aki önfeláldozóan szolgálja társait és az ügyet. Fontos tudás volt ez a XX. század két háborúja előtt, és megjósolta történelmi sorunkat, mint annyi más regény a békeidők utolsó éveiben.
Molnár Ferencet gendertudatos írónak nevezném, Molnár közös tudatunk férfi-nő dinamikájáról ír, őszinte és szenvedélyes tudással. Csaknem 100 éve játszott sikerdarabja a Liliom, amelyet 1909-ben írt. Latinovits és Müller Péter jut eszünkbe Liliomról, akiknek Molnár Ferenc volt a mestere. Fogukra való a Liliom spiritualitása, a halál ébresztője, a belelátás az inkarnáció mélységeibe. És a megtisztulás lehetősége, a transznemzedéki traumalánc megtörése. A mesterek könnyes haraggal rágódnak a férfisors kies nagyszerűségén, aminek célja láncra fűzni a traumát. Az ismétlés gyalázatával, a megoldhatatlan életfeladat elé állítottak hetyke önfeladásával marcangolják magukat. Ehhez a nők csak statiszták. Csak ontják a fenyegetett, szívbénítóan védtelen, síró és kapaszkodó életet.
A Liliom egyszerűsége lenyűgöző. Liliom városligeti hintáslegény és hivatásos házasságszédelgő, tehát a lumpen és a bohém szabálytalan, gyökértelen magyar keveréke, aki a vasárnapias cselédlányok sorában tarol. Szépsége az erő és a fenyegetés, amit szeszélyesen éreztet a nőkkel, - a szeretőivel -, az önmeghatódás sziporkái között. Fenyegetőzése férfias kérkedés zabolázhatatlan erejével és indulataival, valamint folyamatos figyelmeztetés a nőknek: nagyon vigyázzanak a jó Liliommal, mert könnyen pórul járnak! És a szerelmes cselédlányok ettől a csekély gondoskodástól is elérzékenyülten - vállalják a kockázatot.
Jó ember csak ideges, szoktak megemlékezni a Liliom alkatú férfiakról, akiknél a rideg ám parancsoló durvaság váltogatja a szentimentálisba hajló önérzékenységet. Liliom egy ’bűnbe esett’ lányanya gyermeke, és a törvénytelen gyerekként megtapasztalt kiszolgáltatottságot a felnőttkori agressziójával védi túl. Rögtön befenyít ha gyengébbet lát, nyomban lapít ha erősebbet, ez a bántalmazó magyaros macsó komplikált mélylelke, amelyben még halovány balsejtelem is motoz. Mert noha minden jel szerint büntetlenül lehet bántani a gyengébbeket, mégis tart attól, hogy előbb-utóbb beleszalad egy megbánásba.
A bántalmazó merő regresszió. Az agressziója védekezés, a fájó csecsemő ordítása, a megalázott gyerek résenléte. Amit csak a legnagyobb anyaszentek, egy Mária, egy Julika értenek minden pillanatban és tűrnek el. És az ő gyermekeik. Miközben az értékét is pontosan tudják: érzelmi bűncselekmény, amelyet elkövet ellenük a néhai áldozat.
Molnár kimond érzelmi bűnöket, elhanyagolást, csalást, ütést, jótett helyébe rosszat, cserbenhagyást. Melyeket nehéz elkövetni, de muszáj. Mert a női kiszolgáltatottságtól olyan ember retteg ön- és közveszélyes dühvel, aki egy kiszolgáltatott nőnek kiszolgáltatott gyerek volt. Ez egyébként a bibliai családmodell.
A darab baljós misztériuma megkérdőjelezi ezt az erőfölényen alapuló világrendet. A mester tudta, és követőiben, Latinovits és Müller Péter mesterekben szintén felködlött, hogy akik nem képesek együttérezni a gyengébbekkel, a nőkkel, a gyerekekkel, azoknak az emléke átkozott lesz.
Ez egy kicsit rossz érzés, és megtörni gyakran kevés a férfisors. Ami teremtés nagy lutrija.
Gordon Agáta
Forrás:
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150889284309855&set=p.10150889284309855&type=1&theater
http://www.huszadikszazad.hu/bulvar/fedak-sari-a-vadlottak-padjan
http://hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_Ferenc
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fed%C3%A1k_S%C3%A1ri
