35. rész
Hívom Jacket nézzen be később hozzám egy whiskyre, bólint rá. Az államnak csak tíz után lesz szüksége az ő szolgálataira, mondja jóindulatú mosollyal A special branch legérdekesebb osztályán, az erkölcsrendészeten dolgozik. El tudnám képzelni, hogy egy időre átveszem a foglalkozását.
Lefekvéskor Igor megbánt, mert arra emlékeztet, mit szokott Gladness csinálni és mondani, amikor lefekteti. Soha nem szabadulunk meg tőle. Valami rémtörténetet fogok mesélni, aztán énekelek neki kárpótlásul, úgy, ahogy Gladness tette. - A kaméleonról mesélj - mondja Igor, és a szeme sugárzik a rémülettől.
Soha nem figyeltem oda annyira, hogy emlékeznék valami kaméleon-mesére. Nevetségesnek tűnt, hogy ezt az ártatlan férget megtöltsem mindazzal a titokzatossággal, amely más népmesékben a sárkányokra és az óriásokra jellemző. Egyszer hazavittem egy élő kaméleont, látni akartam, vajon igaz-e, amit mondanak, mit művel, amikor egy tarka térítőre rakják - s akkor Gladness olyan rohamot kapott, hogy meg kellett szabadulnom az állattól, különben a nő azonnal elment volna. (Akkor még azt hittem róla, hogy nélkülözhetetlen.) A feketék tele vannak babonával. Nem, én semmi rosszat nem tudok mesélni a kaméleonról. Az én gyerekkorom meséit meg elfelejtettem, a Bruse Bakkecskét, a Kalapkirályt a föld alatt, meg ki tudja, mi volt a címe ezeknek a meséknek, amelyek most esti borzongást kellene, hogy hozzanak Igorra.
De egyre emlékszem halványan, azt fogom újraalkotni, meg kell próbálnom.
„Volt egyszer egy fiú, kihajtotta legelni a juhokat. Unatkozott. És kiabálni kezdett: Farkas! Itt a farkas! És az egész falu odarohant, hogy a fiút meg a juhokat megmentse a szörnyű farkastól. És amikor lihegve odaértek, a fiú torkaszakadtából kinevette őket. És a juhok a legteljesebb békességben legeltek, és nyoma sem volt farkasnak.
Az igazat mondd, fiú, különben pórul jársz, mondták a falubeliek és hazamentek.
De a fiú annyira unatkozott, hogy nem tudott ellenállni a kísértésnek, megint rá akarta szedni a falubelieket. Ezért torka szakadtából kiabálni kezdett: Itt a farkas! Gyertek és mentsetek meg! - És rohantak a falubeliek fejszével és rúddal, hogy megöljék a farkast. És a fiú rámutatott egy szürke szakállas lucfenyőre, és ezt mondta: Azt hittem, ez a farkas, de most látom, hogy csak egy lucfenyő.
Vigyázz, te fiú, ha nem az igazat mondod, pórul járhatsz. És hazamentek és mérgesek voltak a fiúra, hogy nem találták a szörnyű farkast.
És a fiú unatkozott, és este azt mondta a faluban, hogy unalmas neki naphosszat juhokat legeltetni. És senki nem törődött vele, pedig az igazat mondta.
De aztán egy napon eljött a farkas, és ezerszer szörnyűbb volt, mint ahogy a fiú valaha is el tudta képzelni. A farkas szétlépte az egész juhnyájat. A fiú kiabált: Itt a farkas! Itt a farkas! És a falubeliek nevettek, és azt mondták egymásnak, hallod, ott van a farkas, megint ott jár. És senki, de senki nem ment a fiú segítségére. És amikor a farkas megölt minden juhot..."
A mese végét elfelejtettem, és nem tudom, mit csináljak a fiúval meg a farkassal. Igor rám néz, megnyúlik a felső ajka - most rögtön sírni kezd, ha nem találok kiutat a fiúnak.
„... és a farkas már éppen nagyot ugrott, hogy a fiú szívébe vájja a fogát, és szőröstül-bőröstül felfalja a fiút, de akkor a gyerek óriásit ugrott, és a szürke szakállas fenyő csúcsán kötött ki. Odafent olyan biztonságban ült, mint még soha, és kinevette a farkast, amely ott járkált és csalódottan nézett fel rá."
Igor örömét leli a befejezésben, és ezzel véget ér az esti szertartás pogány része. Elmondjuk az esti imát. Aztán én előmondok egy imát Irmáról és gocksjői birtokunkról, hogy otthon legyünk már. Igor utánam mondja, de csak értelmetlen szóáradat a számára. A maga kívánságait oly bensőségesen adja elő, hogy sért vele, mégsem tudom tilalommal korlátozni áhítatát, mert akkor azzal büntethet, hogy zulu nyelven imádkozik. Arra kéri Istent, intézze úgy, hogy Gladness holnap hazajöjjön. Igor vágyódik utána. Nem érzi Gladness, mennyire vágyódik? Nincs már, aki énekelne neki. Az oviban a nővérek nappal, az még csak megjárja, de este vágyódik Gladness után. Apu nem érti az ilyesmit. Ezért, drága Istenem, add, hogy holnap, holnap minden megint jó legyen. Naoma is jöjjön és maradjon itt. Gladness olyan nagy, 
mindkettőnknek lehet a mamája. Add, hogy eljöjjön. Ámen.
Svédül imádkozunk. Kínos számomra, hogy Igor egyébként csak az angolban halad előre. Megérti, amit mondok neki, de mind gyakrabban angolul válaszol. Többet kellene beszélnem vele, de annyira lefoglalnak a terveim, hogy nem jutok hozzá. És amikor csak vele foglalkozom, akkor eluralkodik rajtam a minden értelmen kívül álló szeretet, és csak ráolvasásokban fejezem ki magam. „Az én fiam vagy az én Igorom, én és a fiam közé nem állhat senki, senkinek nincs olyan fia, mint nekem, bármikor mindent meg tudnék tenni a fiamért, parancsold meg, hogy ha valaki egyetlen hajad szálát meggörbíti, öljem meg az illetőt.. ."
Ilyen szóáradat közepén, amikor köd száll aj szememre, előfordul, hogy Igor gyermekien józan hangon megkérdezi: - Miért ölnéd meg az illetőt, ha csak egyetlen hajam szálát görbíti meg...?
Ki kell mennem a fürdőszobába, és hideg vizet csurgatok az arcomra. Visszajövök, és látom, hogy Igor néz: tekintete messziről jön, és olyasmi után kutat bennem, amit nem szabad megtalálnia. Bármily sokáig tartanak haragos kitöréseink és szeretetünk megnyilvánulásai, mégis félek Igor némaságától, amikor rám néz, amikor figyel. Mindent el kell felednie ebből az időből, minden fát és Gladnesst és amit mondtam - mindent elölről kell kezdenie velem Gocksjőben.
Csak sikerüljön ...
Folytatjuk!
Forrás:
Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.
A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.
http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman
Sara Lidman 1923-2004.
http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
