Elfogadni
891. § Ajándékozni nehéz, de elfogadni még nehezebb. Pedig nem kell hozzá egyéb, mint egy kevés hálaérzés. A hálaérzés azonban sok emberből teljesen hiányzik s gyakran azok sem szeretik kimutatni, akikben megvan. Ha úgy tudnók elfogadni az ajándékot, mint a gyermek: örömtől repesve, boldogan, ujjongásunkban a köszönömről is megfeledkezve, amelyért azonban az ajándékozót bőségesen kárpótolják az örömtől ragyogó szemek, – ha így tudnók elfogadni, az ajándékozót kétszeresen boldoggá tehetnők.

A felnőttek jó része viszont nem tud örülni s ha tud, nem mutatja, titkolja, elnyomja, mert együgyüségében azt hiszi, hogy: ajándéknak örülni szégyen. Mit is mondanak ilyenkor rendszerint az emberek?
Az egyik azt mondja:
- No, de igazán ... erre semmi szükség nem volt.

Valóban nem volt. De éppen azért, mert nem volt elengedhetetlenül szükséges, hogy az ajándékozó őt meglepje valamivel, éppen azért kellene örülnie az ajándéknak. Annál is inkább, mert ha az ajándékozó történetesen megfeledkezett volna róla, azt ő alighanem rossz néven vette volna tőle, ha mutatni talán nem is mutatta volna ki.
Van, aki így szól:
- Hogyan fogom viszonozni?

S látod az arcán, hogy gondot okoztál neki, amikor örömöt szerettél volna okozni.

Olyan ember is akad, aki ezt mondja:

- Tudod, hogy nem szeretem, ha miattam költségekbe vered magadat...

Nem egyszer hallottuk ezt a tapintatos megjegyzést:

- Elvi ellensége agyok minden ajándékozásnak.

Mindezek a kijelentések hideg zuhanyként érik az ajándékozót, elrontják a hangulatot és nem azzal az eredménnyel járnak, amelynek elérését maga elé tűzte az, aki az ajándék megköszönésének ezeket a furcsa formáit választotta. Miért beszélnek így felebarátaink? Azért mert együgyüségükben nem akarják bevallani, hogy örülnek és hálára kötelezettnek érzik magukat.

Alapelv
892. § Az azonban, hogy hálára vagyunk-e kötelezve valaki iránt, nem attól függ, hogy hálánknak kifejezést adunk-e vagy sem. Még ha saját magadnak sem vallod be, akkor is lekötelezettje vagy annak, aki neked szívességet tett, örömöt okozott.

Ne szégyelj örülni
893. § Épp ezért: ne resteld kimutatni, hogy örülsz az ajándéknak s köszönd meg egyszerű, de szíves szavakkal. Ez kötelességed.
894. § A művelt ember ízlése, tapintata, érzésének finomsága abban is kifejezésre jut, ahogyan elfogadja az ajándékot. Nemcsak abban, ahogyan adja.

____________________________________________________

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •