Bocsánat örmény nők, azeri asszonyok.
A SAJÁT GYILKOSAINKKAL KELL FOGLALKOZNUNK...
"Úgy tűnik, a túlszabályozott, ön-és közveszélyes, paranoid kényszeres férfimodell egyik reakciója egzisztenciális krÍzisére a gyilkosság, az ámokfutás vagy a családirtás. Megváltó-korú fiatal férfi öldököl – egyetlen esély, hogy férfiasságát a wilág megpillanthassa, vállalja. Apa leöli gyerekeit, anyát, aztán a saját halálát valahogy elhibázza, és már hívja is a rendőrséget. Szerep vége, biztonság, törődés, szabályok, elmélkedés: a közösség gondoskodását és védelmét kiérdemelve.
A ’baltásgyilkos’ mém kezd irreálissá válni, a beolvad a napi pszichóba. Sokat foglalkozunk a gyilkosokkal, kiemelten, tisztelettel, országok diplomáciáznak miattuk, életfogytig tartjuk őket a jó börtönkoszton, (amit a kórházi fejadag duplája), és ritkán tudnak válaszolni egyszerű kérdésekre: Miért? Hogyan volt képes? Miként teszi jóvá?"
Az erkölcs érzékszerv, a köldök gödrében él, mindenkinek egy van belőle.
Ő a jó meg a rossz , a lájk meg a kabbe.
Ha jó vagy, ott érzed, mintha jóllax.
Ha rossz voltál, vagy, leszel - pontosan onnan tudod, hogy mennyire.
Forrás:
Magyar Fesztivál Balett: https://plus.google.com/105709393302796569062/posts
Gina Kalló első erkölcsi órája:
http://centrifuga.blog.hu/2012/09/03/erkolcstanora_1_a