A hedonizmus rejtélyei, egy kis dekadenciával fűszerezve

Olyan világba vezetnek Devil képei, ahol bizonytalan, mi az igazság és hamisság, egymásba hajlanak, összetéveszthetők, itt már a könnyek teremtik a valóságot, a látszatot, a tenger és a könny ambivalenciáját. Öngúny és kísértés, egy női arc szépsége eltorzul. Romantikus és színes világot látunk, az őrület, a verseny és a divat világát. Gyorsan elveszted varázsod, ha nem vagy divatosan dögös, formás, szexis és kívánatos nő. Az alkotó a halhatatlanság illúzióját teremti meg, a csapdát, amit nem lehet elkerülni ma. A divat követése kiközösít, elválaszt, szegregál. A médium világát látjuk, a giccs lép a divat, ezzel az élet helyébe is. Az értékek már nem rendelkeznek pólusokkal, egyneművé lesznek, és a közömbösség mámorában élünk. Fantasztikus viselkedésformákat látunk és végletes szenvedélyeket.

Fenyő Miki újraéled, már-már letűnt volna, de Devil, talán tudatosan, újraéli a múltat, retrót hoz létre. Egy érzület, egy életérzés jelenik meg, a körülmények nem számítanak, mert sokan vagyunk ilyen életérzéssel, érzülettel, hiányokkal és információkkal. A facebook beépül mindennapjainkba, tudatunkba, vágyainkba. Egyformák akarunk lenni, miközben arra vágyunk, hogy egyediségünk által ismerjenek el. Különösségünket adjuk fel, mert egy olyan elitbe, társaságba tartozunk, oda akarunk tartozni, ahol elismerik, hogy létezünk. Nem bízunk értékítéletünkben, mindent a szakértőkre hagyunk, ők eldöntik, mi az érték, és hozzájuk igazodunk, miközben ízlésünket tagadjuk meg. Másokra nem vagyunk tekintettel. Baba-világ, Barbie-baba lép közénk, kivilágítva, búgva, bugyi nélkül, szexre éhesen, Colával a kezében, hamburgert szorít a térdei közé. Cigizik, de cigizni köztéren már nem lehet.

A perspektíva a víz, víz közeli állapot, a születés tere, olyan világ, ahol az élet megfogant és meg is született. A víz nőnemű. Önmagát szüli újjá, önmaga forrása. Nincs férfi jelen, ennyiben feminista, kirekesztőnek látszik, mert ironikusan leplezi le, hogy a divatot mennyire túlhajszoljuk, saját testünket tesszük tönkre, csak azért, hogy valaminek megfeleljünk, a versenynek, az idiotizmusnak, a hasonlóságnak, miközben az egyediségünket számoljuk fel.

Devil a disznófejekben a tisztátalanságot és az ártatlanság elvesztését idézi meg. Az ördög kikerülhetetlen, nem Mefisztó és nem is Mefisztófele. Hol van már Goethe Faustja, Margit tisztasága? Demeter istennő bujálkodik, teremt, arat, de a teremtés egyben halál is, valami megszületik és valami elhal. A világ örök, még nem látjuk a fájdalmat, a keserűséget, a hiányt, a másik lény magányát a mi magányunk mellett. Öntudatos nő néz ránk, és szemében felfedezzük az ürességet is, amit el akar takarni. Nincs utópia, csak lírai illúzió. Vagy mese. Hol volt, hol nem volt. Naomi Devil mesél nekünk, színes álmokról, kimondhatatlan vágyakról. Medúzákról, amelek gyilkos lények is. Képesek ölni. Pedig milyen áttetszőek és könnyedén úsznak a vízben.

Forrás:

Deep blue se(a)lf - Naomi Devil kiállítása

A kiállítás megtekinthető: 2012.08.29-09.30

Nyitva tartás: hétfő-péntek: 12.00-01.00 szombat-vasárnap: 16.00-01.00

Szatyorbár, 1111 Budapest, Bartók B. út 36.