Marczinka Csaba versei
Zombi vagyok…
Zombi vagyok, tán zombinak is
születtem!... Az életem sem az,
ami (vagyis hamis, nem igaz)…
A „nagy álom” is már rég semmis! 
A lányok is zombik, kik velem
túl sokat romantikáznak!
(Vagy tán vámpírnőkké válnak?)
Zombilétté vált az életem…
Úgy vagyok itt, hogy már igazán
nem is – csupasz csonttá torzul már
vékonyult bőr az arckoponyán!
Lehel-e életet roncsba immár:
egy izgalomra vágyó kislány?
Avagy: tovább porlok élve már?
***
„Anyás” rabságból
Gy.R. „Párváti”-nak
Bukott „Anyuistennők” és pótmamik
alól kéne kihúznod, ha mered!...
Egy ábrándos kislányistennőnek,
tudom, már ez is túl macerás helyzet!
A mamik majdnem annyira becsülnek,
mint egy praktikus, jófajta kispárnát.
Seggük vagy puncijuk alá gyűrnek,
mellüket gyakran a fejemre teszik…
Néha még dicsérnek is, hogy „hasznos
kisfiú” vagyok, nem dilizek sokat!...
Ráadásul mamihisztire vagy épp
pofonra lekushadok hamar egy
biztos helyre (tengerimalac mögé)
(utóbbi mégis becsesebb személy)…
A pótmamik persze biztosra mennek:
rettegek a magánytól-árvaságtól!...
Tán egy kicsit „anyás” kislányistennő
(leányka anyai vonásokkal)
esetleg kirángathatna innen!...
Párváti durgák és kálik ellen?!
(Mernél-e küzdeni a túlerővel?
Férfivé avatnál-e Huncut Kislány?)
***
Forrás:
Marczinka Csaba vagyok, 45 éves. Eddig 2 verseskötetem és egy történelmi
esszékötetem jelent meg. Újabban egyre több prózát is írok, s drámaírással is kísérletezem. Megjelent verseskötetek: "Előszó a halálhoz" (1997, Alterra Kiadó), "Ki lopta el az ortho-doxámat?" (2001, Littera Nova). Esszékötetem: "Impériumváltozás fazonigazítással" (esszé az ún. "rendszerváltásról") (Nap Alapítvány,2009).
