Kaffka Margit születésnapján a nemlétező magyar nőirodalom-történetre emlékezünk.
"Titkos értelmű rózsa!
Mária aranyház!
Frigynek szent edénye."
Úrnapja, 1912.
A magyar nőirodalom története némileg több mint írófeleségek és költőszeretők listája, több a Nyugatban megjelent nőírók és írások felsorolásánál, több Weöres Sándor remek levéltári szöveggyűjteményénél, vagy az irodalomtörténetek lábjegyzeteinél.
A nőirodalom ott árad az asszonyok bőséges ám privát levelezésében, a megejtett cselédlányok áldozattal taníttatott gyerekeiben, a zárdákban és leányneveldékben mesélt történetekben, és az anyatejjel szívja magába minden generáció, kisfiúk és kislányok ugyanúgy.
’Irodalmunk’ ma is élő és tanított része a 19. század közepétől számít történetnek. Az 1848-tól az első világháborúig tartó lassan gyarapodó és mentálisan érlelődő békés időszak sok írót nevelt, közülük a férfiak beilleszkedhettek a ’hivatalos irodalom’ egyre bővülő intézményrendszerébe, szerkesztőségeibe, könyv- és lapkiadó üzleteibe és tanításába, ezek egy része ma is működik, és rendszerváltásoktól szinte függetlenül szolgálja a férfiirodalmat és a férfi írókat, a nők pedig olvashatták őket. Azonban szinte egyetlen tartósan működő nőirodalmi szervezet sem létesült, amelyik megadhatta volna a nőíróknak a fizetett megjelenés, az irodalmi és szerkesztői munka és a kölcsönös elismerés iránti jogos igényét.
A 20. század elejére az ’irodalom’ már tömegeket foglalkoztatott, általános igény, tananyag és a kollektív tudatunk meghatározó része lett. Hihetjük, hogy közel annyi nő írt mint férfi, ha arra gondolunk, hogy pl egy kis folyóirat, a Nyugat mintegy 70 női szerzőtől közölt írásokat, de közel sem az egyetlen irodalmi lap volt, és közel sem csak ott jelentek meg az írónők.
A jéghegy csúcsa – kánonban író nők.
Önkényesen kiragadok 3 nőírót az elfeledett sokaságból, a 19. század utolsó harmadában született kortársakat, akik női tudatosságban és teljes írói elkötelezettségben alkottak:
Tormay Cecile, Kaffka Margit, Kosáryné Réz Lola. Az írósors Kaffka Margithoz kegyes volt, Tormayt magasba emelte majd megalázta, Kosárynét pedig ifjúsági és lektűr szerzőként fedezte fel és feledte el. A Centrifuga többször megkísérelte mindhármuk nőírói jelentőségét felmutatni.
A 20. század hajnalán jelentek meg első szövegeik, például az ő életművük alkothatná a magyar nőirodalmi kánon és nőtörténet alapját, ha ma, a 21. század hajnalán volna a női irodalomnak akár egyetlen tartósan támogatott intézménye, kiadója szakszervezete vagy tanítható szöveggyűjteménye, és az irodalmár magyar nők képesek volnának elfogulatlanul szemlélni saját irodalmukat.
***
133 éve született Kaffka Margit (1880-1918), máig legnagyobb írónk a magyar nőirodalomban, és a férfiban se kisebb. A Centrifuga Kaffka Margit tiszteletében működött jópár évig a Centrál kávéházban, ma pedig a születésnapján újra Kaffka Margitra emlékezünk.
38 évig élt, hihetetlen mennyiséget írt tankönyvtől remekműig, és ha a halála óta eltelt közel száz évben egyetlen író sem írt volna egyetlen sort sem, Kaffka Margit életműve akkor is megjelenítené a magyar irodalmat, nyelv-anyát és úrnő-tudatot a maga teljes pompájában: esztétikáját, nyelvét, felettes énjét, tudattalanját, érzelmi klímáját, jövőképét, sorskönyveit, és mellékesen a férfi irodalmat.
Kaffka Margit 1918. december 1-én meghalt, vele a fia is, jogdíjai rég lejártak, életműve teljes és nem évülő, azonban ma ritkán említjük. Kaffka halála még a világháború-végi kollektív traumában is megrendítő veszteség volt kortársainak. Viszont nem vált a 20. századi ideológiák és politikai kurzusok áldozatává, mert mégiscsak szerencsésen, nem érhette meg őket, és mert azoknál egyértelműen magasabb (női) értékeket képviselt.
A legteljesebb képességek birtokában írt, végig tudatosan és szerényen, soha nem felejtve, hogy a nőknek fogalmazza meg a 20. század hajnalán, hogy kik ők és mi a sorsuk.
Én pedig Kaffka Margit sorsára gondolok, médiumként (és életművének ismeretében) próbálom megidézni a születésnapján. A kislányt, aki 6 évesen zárdába kerül egy családi tragédia miatt, és e szigorú, kényelmetlen de biztonságos női közegben él és tanul felnőttkoráig.
El tudom képzelni a napjait és az érzéseit, a gyászát és kiszolgáltatottságát. Első nagy sikerű rövid-regénye segít ebben: a Levelek a zárdából.
Tudunk két férjéről, az elsőtől elvált, hogy miért is, talán megértjük a novellából: Egy házasság.
Egyedül nevelte tovább a kisfiát, és azt hiszem, mindenki ismeri ezt a kisfiút az édesanyja verséből: Petike jár.
Szerényen élt és a küldetésének, látom megmaradt képein a vonzó nőt, világos szemét, kicsit takart arcát, de nem látom a képeken a lelki lényt, aki ma is velünk van a szövegeiben. Egy elbeszélésében vélem fölismerni szeretett író nővérem szépségét, személyiségét, külső és belső tisztaságát: Szép Olga.
Láthatom anyját és nagyanyát a Színek és Években: „Néztem az anyám nagy, teljes, fokozhatatlan és egyszerű szépségét, és nem hangolt le. Az én erős, magát felszínen tartó, tekintélyes, szép famíliámnak minden vonását, erejét én büszkén éreztem frissnek, töretlennek önmagamban még. Éppen csak hogy én öntudattal tudtam már, felszámoltam magamban sok olyat, amit anyáim csak sejtve találtak el még.
"Én megint másféle leszek!" - gondoltam. A lényem egészben elevenebb volt, mozgósabb, összetettebb, nyughatatlanabb. Mintha egyszer, utolszor, bennem virágzott volna ki még a mi ősi asszonyosságunk - elevenségre, örömre; de már zavarokra is és változások elé.
Az anyám élete előttem folyt - szerettem, és büszke voltam rá. Éreztem benne a bátor fitymálást; a szép, erős, lesett és irigyelt - titokban gáncsolt szabadosságot. Nekünk lehet! "Zimán Klári, aranyrózsa", leste, tárgyalta a fél város, és senki se láthatott rajta bánatot, csak gőgös, hetyke haragja van, nagy fennszós jókedve, könnyedén kerít minden ujjára új hódolót. Olyan legényjárás volt a házunkban mint eladó lány idején - mondogatta néha grószi komolyan, de ellenvetés nélkül. Úgy látom ezt!
Piros meg sárga rózsák feseltek épp,
a nagy virágágy üveggolyós karói izzón tüzelték
vissza tarka színeikkel a déli nap hevét,
a kertkapu felől malacok sivítoztak éhesen az ólban,
és szállt az érett málna erjedt aromája,
s a szemétdomb fülleteg, meleg párái reszkettek
enyhe hullámokban a forró levegővel. "
És újra olvashatom idén 100 éves novelláit, a 33 éves, krisztusi korú és tisztánlátó író töprengéseit a közelítő világégés előtt. Fekete karácsony, Wagner Fridrik, Egy régi katonáról, Az üvegkisasszony, Lefekvés előtt, Mirjam, Májusi zápor itt olvashatók.
Ma is tanulságosak és mélyek, kollektív tudatunk nem haladta meg a 33 éves Kaffka tudását, érzelmileg ma is hasonló klímában éljük le magyar női sorsunk, Kaffka novellái pedig felébrednek Csipkerózsika-álmukból, és újra tanítani kezdenek minket, az ébredő nőket a 21. század hajnalán.
***
A Centrifuga élő irodalmi estként indult 2004-ban a Centrál kávéházban, tudatosan léptünk ezzel a Kaffka Margit Társaság szellemi örökébe, amely szintén itt tartotta estjeit. Most az alapítvány mint adminisztratív szerv megszűnik, a Centrifuga szellemi ereje pedig visszatér a Kaffka Margit Társaság kebelébe.
Gordon Agáta
Forrás:
KAFFKA MARGIT (Nagykároly, 1880.június 10. – Budapest, 1918.december 1.)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kaffka_Margit
Novellák: http://mek.oszk.hu/04500/04566/index.phtml
Regények: http://mek.oszk.hu/05900/05909/index.phtml
Színek és évek: http://mek.oszk.hu/02000/02028/index.phtml
http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/kaffkam.htm
