Nagy x-T Kriszta „saját magán végzett kísérletet, amely már a sorsává lett. Szakrális értelemben is. Mesterségesen provokálja a balszerencsét. A keréknyomot. A halált. Már nem játszik, hanem teszteket végez és kísérletezik, ami éppen a játék ellentéte (Baudrillard). Az identitását keresi: mi vagyok én? Mit akarok? Hol a másik? Így lesz saját árnyékává. Közben tudja, tudatosítja, hogy nem csak az identitás a tét, hanem a szuverenitása is, azaz nem kell bizonyítania, hogy van, létezik. Saját képére vágyik és létrehozza azt.” – A Kiscelli Múzeumban augusztus 11-ig még látogatható a kiállítás, melyről most Zsadányi Frigyes írását olvashatod.

A Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum egyik kiállítására váltok jegyet, válaszolok egy kérdőív néhány kérdésére, honnan tudok Nagy x-T Kriszta kiállításáról: Tetszélet-Tetszpornó-Tetszhalál. Újság, internet. Sokan tudnak róla, kevesebben látogatják, gondolom. Nehéz nem elfogult szemmel nézni valamit, amiről már hírt adtak, ami botrány, ami csonkolt.

kiállításra készülve

Sinkó Ervin Optimisták-ja és Kassák Egy ember élete jut eszembe, két meghatározó (kissé idejétmúlt?) olvasmányélmény. Gondolat és valóság szembesítése, az értelmiségi lét kínzó kérdései, mit lehet, és mit nem lehet tenni. Eszme és cselekvés. Mindkét könyvet a bennük rejlő leplezetlen szabadságvágy tette számomra izgalmassá. Mindig az embert kerestem, és bizonyos, hogy magamban is önmagam tiszta embersége érdekel a legjobban. – írja Kassák könyve előszavában. Nagy x-T Kriszta sem tehet mást, gondolom optimistán, haladva a kiállító terem felé. Régen lefestették a meztelen test nem kívánatos részét. Fedés, takarás. Csak most nem szőlőt művelünk, ott igenis helye van. Védjük a fagytól a tőkét, a gyökeret. De mit védünk most és ki védi kitől? Száz évvel Klimték után is van valami báj, kő, tekintet, nézés, ami nem emberi lenne? A nő második a férfi mögött? Hiába szül és alkot, teremt, nem lehet első? Valakit várok, késik, elfoglalt, hív, jön. Járom a termeket, körbe-körbe. Ismételten ugyanaz, csak most oldalról, szemből, hátulról.

Kőképek - Jézus, 2013

Kőkepek – Halál – élet-halál, 2013

Kőképek – Mint gésa, 2013 táblái néznek szembe a kiállítótér másik oldalán lévő Kőképek – Jézus, 2013 tábláival. Jézus nő, napszemüvegben, majd ugyanő egy kisdeddel. Nagy x-T Kriszta alakot vált, egyben világot is. Hivatkozik elődjére (Kőképek – Pollock, 2013) és kontyos önmagára, átellenben a Kőkepek – Halál – élet-halál, 2013 táblái. Lehunyt és nyitott szemek, önportrék, önvallomások. A halál mezsgyéjén sétál, szemérmes nő, szereti a galambokat, hol csipeget, hol turbékol.

Kőképek – Sárga halálpillangó, 2013

Kőképek – Kék halálpillangó, 2013

A mészkőtáblákon színfoltok, sárgák, halványzöldek, pöttyök. Idővel lekopnak a mészkőről, figyelmeztet ismerősöm, gond lesz karbantartani. Kőképek – Sárga halálpillangó, 2013 párja a Kőképek – Kék halálpillangó, 2013 lesz. Senki sem száll el, a báb testét sem látjuk, csak a kifejletet, a pillangót. A kiállítótér közepén a Kőképek – Név nélkül, 2013 táblái. Markáns, borostás férfiarc, lehetne éppen valamelyik kalandfilm martalóca is. Nyitott és csukott szem. Élet és halál. Az oszlopok között (mint egy oltárkép) a Kőképek – Mária, 2013 táblái.

Kőképek – Név nélkül, 2013 (részlet)

Miért éppen öt fektetett mészkőlap (3 x 1,5 méter), a terem négy sarkában női és középen egy férfi kettős portréjával? Ez lenne a kopernikuszi világ? Középpontjában a maszkulin bölcsesség, egy isten, akinek arca van? Megyünk az oltár felé, előbb egy női Jézus, majd Mária napszemüvegben, a kisdeddel.

kiállítótér - részlet

A gyermek, inkább csecsemő, a kereszten lóg, feszül. Visszafelé megyünk az időben? Egy női isten uralta világba? Modern korunk nyoma, egy jármű keréknyoma, barnás vonalak, kőporos nyomat. A száguldás, a rohanás pecsétje. Nem cizellált viasznyomat, hanem szálkás, elmosódott, vonalas és széles nyom. Keréknyom. Áldozat van és cserbenhagyás, és nem tudunk róla, csak sejtjük, ez a nyom a sors nyoma, kikerülhetetlen. Szemünket hol kinyitjuk, hol becsukjuk. Nyitott szemmel is meg lehet halni. Ilyenkor fogjuk le a halott szemét.

Kőképek - Pollock, 2013 (teljes kép és részlet)

Nagy x-T Kriszta hol nyitva, hol csukva tartja szemlét, Mindenütt ő van jelen, de nem érzem, hogy túltengene jelenléte. Sőt inkább hiányérzetem van. Egyszerűsít, élet és halál. Nyitott szem és csukott szem. Mint a számítógép algoritmusa, nulla és egyes. Kettes számrendszer, jut eszembe. Akár a villanykapcsoló, nulla és egyes. Fel és le. Sötét és világos. A pillangó marad, nem repül el, nincs szabadulás sem az életből, sem a halálból. Mindkettőben ott vagyunk.

Értem a művésznő finom fricskáját, a galambok szelíd jelenlétét, az üzenetet, jön a vízözön, vagy már vége tért? Nincs olajág, nincs béke, de olyan idilli módon festettek a galambok hátán a virágok, hogy nem a háborúra gondolok, hanem egy szerelmespárra vagy egy szingli nőre. Mária kőlapjára három madár kerül, a szentháromság jeleként?

Valami elfojtott indulatot sugárzik a keresztre feszített csecsemőből, szelíd, de mégsem. Hol a tigris és a szelíd őz? Intelligibilis világot mutat Nagy x-T Kriszta, olyasmit, ami csak az értelem (intellectus) által fogható fel, az érzékekkel nem. Egyedül vagyok, mint ő, virít a plakáton a felirat. A piros sapkás, meztelen művésznő öleli magához a kisdedet (bábú).

Kőképek - Mária, 2013

Szemüveg takarja el a művésznő szemét. Nem tudni, nyitott vagy csukott. Mária szemét is szemüveg védi. Nem látni ívfényt, vakító sugarat, szoláriumot, amely indokolná, hogy napszemüveg takarja a szemet. Hó sincs, hómező sem. Amundsen sem igyekszik már a Déli-sarkra. Don kanyar sincs. A napszemüveg öltöztet, ötlik fel egy régi reklám. Nagy x-T Kriszta is reklámozza magát. Nem érzem provokációnak azt, amit csinál. Ez nem kopernikuszi fordulat, csak annak kiterjesztése. Női változatban. Jean Baudrillard Az utolsó előtti pillanatban:… a saját célján szélsőségesen túlsodródó gondolkodást – idézi meg. Nagy x-T Kriszta a formák játékát tárja elénk, átalakít, összeláncol, együttállásokat hoz létre. Gondolkodása szélsőséges, sodró lendületű, sőt provokatív, de mindvégig emberséges. Csak látszatra tűnik embertelennek. A látszat foglyai vagyunk.

Sebes képek 1-17, 2008

A Sebes képekben 1-17., 2008 (a kiállítás első termében) is a szimbolikus körforgást vesszük észre. Feloldhatatlan ellentétek fogságában találjuk magunkat. Véget érne a telihold, amely az újhold után tizenhét és fél nappal következik be? Termékenységi és transzformációs szertartások bukkannak fel a rajzokon. Önismeret, verseny, döntések, lelki hiátusok és képességek, szerelem és romantika, pénz.

Az élethez kapcsolt rituálék ki nem kerülhetők. Minden látszat, minden más, mint aminek látszik, forradalom nélkül. Egy beugróban a kisded a kereszten, egy plakát, rajta a meztelen művésznő, karjában a csecsemő, bábúként. A művésznő írja: Azon gondolkodtam még, meg tudja-e óvni egy anya a gyermekét a sorsától. Azt hiszem nem. Azt hiszem, egy anya akkor lehet jó anya, ha elfogadja saját és fia sorsát, és e szerint él Isten akaratában. Ezért a kis Jézuson már csecsemőként ott a keresztje, nem én raktam rá, az övé, már a fogantatásától. Azt hiszem, én nem tudnám eszerint nevelni a gyerekemet, ezért nem szülök, ugyanakkor tudom, hogy anyámtól azt várom el, hogy így viszonyuljon hozzám, mind hiába. Ezért van játékbaba a kezemben a videón, és nem egy valódi csecsemő.

Kőlap, fotó, poszter, video, kereszt. A nő metaformózisát látjuk, egy férfivilágban teljesedik ki, nővé válik, anyává, de egyúttal el is veszti ezen egyedi vonását, szingli marad, pár nélküli lény. Miközben egy konvenció ellen lázad és küzd, maga lesz egy új konvenció-formává. Titokzatosságát veszti, leleplezi önmagát. Nagy x-T Kriszta csereberél és az öntudatlan másság lehetőségét fedezi fel nekünk és általunk. Levegőt! – írta József Attila. Óh, én nem így képzeltem el a rendet./ Lelkem nem ily honos. Keressük, kutatjuk a normalitás határait, provokatív módon és eszközökkel. Beavatás is történik. Ha a látogató nem is olyan radikális, mint a művész, a látott műveken keresztül beléphet egy olyan világba, amelyben él, gondolkodik, csak nem veszi észre, ha észre is veszi, nem tudja megfogalmazni mibenlétét. Csak az érzések gyötörnek bennünket, hogy valami nincs a helyén.

Mapplethorpe sorozat – Tesztpor – No – Photoshop: 1, 2, 5, 7, 8 és 10, 13, 14, 15, 16 (Fényképezte: Kamondi Zoltán), 2013 képeiben is ott a szeretet, az ajándék, a kitárulkozás, legyen az mosoly, egy kitárt öl, egy fedetlen mell, a hónaljban felsejlő vágás (vagina), a keresztbe rakott láb, felöltöztetett test és az eltakart térd bizalmassága, vággyal telisége, végül az üres Berger fotel.

Az embereknek először is van sorsuk, utána van történetük. De nem vagyunk kötelesek egybevetni a kettőt. – írja Baudrillard. Nagy x-T Kriszta egybeveti sorsot és a történetet. Ez a tétje a mostani kiállításnak. Falakat és tabukat dönt. Vízióját nem lehet tagadni, igaz, nem is kell elfogadni. Minket, látogatókat szólít és érint meg, ha akarjuk, ha nem. Arra ösztönöz, hogy rekonstruáljuk az álmainkat. Amelyek talán az utolsóak, nem tudjuk.

bejegyzés a vendégkönyvben

A művésznő saját magán végzett kísérletet, amely már a sorsává lett. Szakrális értelemben is. Mesterségesen provokálja a balszerencsét. A keréknyomot. A halált. Már nem játszik, hanem teszteket végez és kísérletezik, ami éppen a játék ellentéte (Baudrillard). Az identitását keresi: mi vagyok én? Mit akarok? Hol a másik? Így lesz saját árnyékává.

Közben tudja, tudatosítja, hogy nem csak az identitás a tét, hanem a szuverenitása is, azaz nem kell bizonyítania, hogy van, létezik. Saját képére vágyik és létrehozza azt. Nem akar a hálózat tagja lenni, kitör a megkülönböztethetetlenségből, autonóm emberré akar válni. Még úgy is, hogy oldalba pisili a Parlamentet, szeretkezik egy híres médiaszemélyiséggel, egy másikhoz feleségül akar menni, majd szerepel egy nagy nézettségű tévéshowban. (Cséka György: Kukkolni kell a művészetet)

Nagy x-T Kriszta szembe megy a sok ezer éves hagyomány szellemével. A nőnek nem biztos, hogy alázatos tisztelettel sütnie-főznie, mosnia, takarítania kell. Gondoljátok meg, proletárok. A kiállítás a szabadságról szól. Az össze nem szorult gyomorról, mert úgy nézhetünk valamit, halált, életet, pornót, hogy nem kell közben éreznünk, mi most teszteljük magunkat, mit bírunk, és mit nem bírunk ki. Pózolunk mi is, akár Nagy x-T pózol a Sebes képek sorozatában.

Sebes képek, részlet

Hegek, flitterek, piros foltok és vonások. Az élet sebesít meg bennünket. A művésznő írja: Azt a gondolatot akartam körbejárni, hogyan is érezheti magát az ember ilyen egyedül, mint én, ha csak nem azért, mert Isten saját képére teremtve az embert, egyedül lévőnek teremtette, mint önmagát, az egy Istent. És akkor, mit nekem egyedüllét, ha Isten is egyedül van?! Nem él együtt, nem szereti szerelemmel, nem érinti meg, és nem érinti szerelemmel gyermeke leendő anyját. A mágusok csillagát láthatjuk. A 17-es szám ezt is jelenti. Benne a spirituális erő, béke és szeretet, a halhatatlanság, szerencse, az embert túlélő hírnév. Végül egy állítás, Kassákra utalva, hogy Nagy x-T Kriszta önmaga tiszta emberségét tárta elénk ezen a kiállításon.

Nagy Kriszta x-T kiállítása:
TETSZÉLET -TETSZPORNÓ – TETSZHALÁL
2013. június 13–2013. augusztus 11.
Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum,
1037 Budapest, Kiscelli u. 108.