„Magabiztos, nyers, szórakoztató” – írta Shani Boijanjiu regényéről a New York Times.
„Nem háborúkról, üldöztetésről beszél, hanem speciális élethelyzetekben megélt belső küzdelmekről. [...] Az ismerttől és az ismeretlentől, az eseménytelen mindennapoktól és a váratlan eseményektől való félelem ábrázolása [...] egyik központi eleme Boianjiu regényének.” - írja róla Debreceni Boglárka. Ma az ő recenzióját olvashatod a Libri kiadónál megjelent regényről, melyet korábban itt ajánlottunk figyelmedbe a blogon.
Shani Boianjiu könyvének eredeti címe (The People of Forever Are Not Afraid / Az örökkévalóság emberei nem félnek) többet mond, mint a magyar kiadás hatásvadász fordítása, a Bátraké a mennyország. A szerző Kunt Anna kulturális antropológusnak adott interjújából kiderül, hogy a „people of forever” kifejezés egy régi nacionalista szlogen, utalás a zsidóságra, amely „örök” (kiválasztott) népként gondol önmagára. (Tinédzser lányok a seregben, Kunt Anna interjúja Shani Boianjiuval, kötvefűzve, 2013.05.02.) A fiatal izraeli író ezzel az apró, finom szókapcsolattal hivatkozik az egyetemes zsidó szenvedéstörténetre, könyvében árnyaltan, indirekt módon jelennek meg a történelem lenyomatai.
Nem háborúkról, üldöztetésről beszél, hanem speciális élethelyzetekben megélt belső küzdelmekről. Hétköznapi szituációkat vázol fel, átlagos fiatalok hadseregben töltött idejéről ad számot, ami különösen izgalmas lehet azok számára, akik nem tettek szert hasonló jellegű tapasztalatokra.
A külső szemlélőnek talán meghökkentő az a racionális érvek alapján hozott döntés, hogy nem csak férfiakat soroznak be érettségi után, és 38 éves koráig tartalékos marad minden nő, Izraelben azonban kevesen tiltakoznak a sorsuk ellen, hiszen egyfajta beavatási rítusnak, a felnőtt életre való felkészülésnek, a közösség érdekében végzett társadalmi munkának tartják a szolgálatot, valamint a nemek közti egyenlőség, a hazaszeretet szimbólumának. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a lányok félelem nélkül készülnek a katonaéletre, vagy szorongás nélkül teljesítik kötelezettségeiket. Az ismerttől és az ismeretlentől, az eseménytelen mindennapoktól és a váratlan eseményektől való félelem ábrázolása ennek köszönhetően egyik központi eleme Boianjiu regényének. Az aggodalom, a nyugtalanság érzése a tinédzserkor velejárójának tekinthető, a katonaságnál töltött idő alatt azonban fokozottan jelentkeznek a pszichés tünetek, a kiképzés és a gyakorlati idő alatt elszenvedett testi, lelki traumák hatására. A látszólag értelmetlen, egyszerre idegőrlő és agytompító feladatok – mint pl. egy adott falszakaszt mutató monitor előtt való ücsörgés, sorompóőrzés egy forgalmatlan úton, a várakozás, egy valószínűleg soha meg nem érkező telefonhívásra – végrehajtása közben a létezés, a katonalét hiábavalóságának érzése tölti el az ifjoncokat.
Szabó Katalin a következőket írja: „(…) valójában ez a regény a halottak története, azoké, akik a történelem kezdete óta nem élnek túl.” (Szabó Katalin: Az örökkévalóság érzelemmentessége, Folyó, 2013. 10. 01.) Valóban az, de nem csak a zsidóság története, hanem mindnyájunké, hiszen földi létezésünk véges, mégis a túlélésről szól. Boianjiu képes volt ezt a feloldhatatlan ellentétet nyersen, egyszerűen, lényegre törően, olykor kamaszos bájjal, máskor adomázva, mégis érzékletesen és könyörtelenül lefesteni.
A szerző három elbeszélőt szerepeltet könyvében, részletesen bemutatja a személyiségjegyeiket, a közöttük lévő azonosságokat és különbségeket. Az identitás kérdéseit feszegeti, a felnőtté válás folyamatát kíséri végig, amikor Jáviság, Lea és Jáel történetét meséli el, E/3-as személyben. Műve nem rendelkezik folyamatos cselekményvezetéssel, a fejezetek párhuzamosan, lineárisan, de látszólag önkényesen követik egymást. Boianjiu, miközben életről, halálról, árulásról, viszálykodásról vagy barátságról ír, sohasem moralizál, nem kényszeríti a bűnös, a megváltó vagy az áldozat szerepébe alakjait. Hűvös, távolságtartó, objektivitásra törekvő stílusának köszönhetően szakadékot teremt múltja és jelene, az izraeli katonalányok és a többi nő között, így az olvasónak sem támad kedve ítélkezni szereplői felett. Nem véletlen, hogy az amerikai National Book Foundation 2012-ben az öt legjobb 35 év alatti szerző közé választotta.
Boianjiu nyilatkozata szerint a könyv nagy része fikció, de sok megtörtént szituációt dolgoz fel. Több helyen említette, hogy a katonaságnál betöltött unalmas munkájának köszönhető, hogy író lett, ugyanis szolgálati ideje alatt kezdett el történeteket kitalálni, saját szórakoztatására.
Debreceni Boglárka
Shani Boianjiu: Bátraké a mennyország
Libri, 2013
Fordította: Toth Gitta
388 oldal
