Ekaterina Shishkina igazi világpolgár. Miután elköltözött Oroszországból, beutazta egész Európát, de Ázsia több országában is járt.
Tanult, szabadúszóként tevékenykedett és önkénteskedett, huzamosabb ideig élt Olaszországban, Norvégiában, Németországban, valamint Angliában, jelenleg Finnországban tartózkodik.
Öt nyelven alkot.

Tanulmányok


A nevem Ekaterina Shishkina. Oroszországban születtem, egy kis, északi városban, Shenkurskban, 1986. május 31-én. Tizenhét évesen jöttem el otthonról, mert ez volt az egyetlen esélyem arra, hogy felső szintű oktatásban részesüljek. Arkhangelskben kezdtem el tanulmányaimat, szülővárosomtól kb. 400 kilométerre, északra. Senkit sem ismertem ott, eleinte nagyon féltem, ugyanakkor izgatott is voltam. Az első évben pedagógiai főiskolára jártam, az egyetemi felvételi vizsgákra készültem. Első diplomámat nyelvészetből, illetve angol és francia nyelvről való fordításból szereztem, az arkhangelski Északi-sarki Szövetségi Egyetemen. Később társadalomtudományi képzéssel egészítettem ki a bachelor fokozatomat az Északvidéki Egyetemen Norvégiában, Bodøban. Mielőtt elkezdtem a mesterképzést, beutaztam Európát, dolgoztam, szabadúszóként tevékenykedtem és önkéntes munkákat végeztem. Az Európai Önkéntes Szolgálatnak dolgoztam Olaszországban, Forlìban, mozgássérült emberekkel foglalkoztam egy szociális egészségközpontban. Ez a tapasztalat felejthetetlen. Közben olaszul tanultam, csodálatos barátokra tettem szert és hasznosnak éreztem magam, úgy éreztem, “megtaláltam a helyem”. Aztán kiválasztottak transzkulturális európai külhoni tanulmányokra, az Erasmus Mundus Mesterprogram keretein belül. Két éven keresztül az Egyesült Királyságban, Norvégiában és Németországban éltem, a diplomamunkámat Londonban írtam meg, ami az egyik kedvenc városom. Tanulmányaim közben művészeti és sportfesztiválokon önkénteskedtem (többek között az Oszlói Snowboard Bajnokságon és az Oszlói Filmfesztiválon), valamint rengeteg nemzetközi konferencián és nyári iskolán vettem részt (pl. az EU Élettudományok konferencián Berlinben, vagy az ENSZ Modellen Blagoevgradban).



Kösz, jól


hány értékes másodpercet
pazarolunk arra,
hogy megkérdezzük, „hogy vagy?”
anélkül, hogy valóban
érdekelne, hogy vagy?


nagyjából annyit,
amennyit a válaszra,
„kösz, jól”
pedig nem is vagy jól,
és nem is köszönöd.


valahol, mélyen legbelül,
azt kiáltod:
„nézd,NemVagyokJól,
OlyannyiraBelevesztemAmindennapjaimba,
HogyÚgyÉrzem,SosemJönElaTavasz
(EljönMégAtavaszValaha?)
hallgasd, AZÉNVILÁGOM
SOKKALHANGOSABB
MINTAZENEAFÜLHALLGATÓMBAN


Stb.
       Sóhaj.


valaki közeledik feléd,
hogy megkérdezze, „hogy vagy?”
de.
nem a megfelelő személy.
ha nem szánod rá magad,
hogy kinyisd a szád, vagy a világod,
mindenkinek.


tudod mit
fogsz válaszolni?
„kösz, jól”.




Költészet


Valójában mindig is alkottam. Hivatalosan 8 éves korom óta írok, de már azelőtt is kitaláltam rövid történeteket és versikéket, mielőtt papírra tudtam volna vetni azokat. Amikor úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy írásba foglaljam a munkáimat, megtöltöttem velük egy egész jegyzetfüzetet, amit Színes Verseknek neveztem el. Mindezt egy kis önmenedzsment követte, így tehát hamarosan híressé váltam a rokonok és a közeli barátok köreiben. Úgy éreztem, gyerekként nagyon könnyű és élvezetes sztár költőnek lenni, így később elküldtem néhány versemet a helyi újságnak. Őszintén szólva nekem mindig tetszett, amit írtam, de önkritikusnak tartottam magam, és szerettem volna, ha kapok valamiféle visszacsatolást. Mindig csak pozitív véleményeket hallottam, ami egy idő után meglehetősen unalmassá vált. Egy időre abbahagytam az írást, harcolva a saját magam által generált „tiniproblémákkal”. Abban az időben több iskolatársam írt a szerelemről (a viszonzatlan szerelemről, természetesen), és én akkor azt gondoltam (a mai napig is így gondolom), hogy a szerelmi költészet a legnehezebb műfaj, mert ha valaki jó szerelmes verset szeretne írni, annak fel kell fednie nyomorúságát, panaszait éppúgy, mint imádatát. A legjobb vers a szerelemről: egy üres papírlap.
Hogy kipróbáljak valami mást is, verseket fordítottam angolról és franciáról orosz nyelvre, amit nagyon élveztem. Részt vettem egy fordítóversenyen is, Yekaterinburgban, Szibériában. Boldogan vonatoztam három napon keresztül, hogy ott lehessek, hogy átvegyem a díjaimat és az okleveleimet. Később több figyelmet fordítottam a prózára, mellőztem a rímeket.  

Jelenleg 5 nyelven írok: oroszul, franciául, angolul, olaszul és finnül. Minden nyelv nem alkalmas arra, hogy kifejezzük vele az érzéseinket, de minél több nyelvet tud az ember, annál több lehetősége van (ez igaz a költészetre is).
Szeretek kísérletezni a formával és a tartalommal, az „elrejtés” eszközével, a „grafikus” megoldásokkal, a szójátékokkal, a hanghatásokkal. Témáim változatosak, a személyestől a társadalmi-környezeti kérdésekig (és fordítva) minden foglalkoztat.




Mi lenne, ha


Mikor a belsőd és külsőd
Hervasztó viszályban áll,
Mikor végigkíséri
Életed a bujaság.
Mikor ösztön-éned
Bemocskolja az ID-d,
Mikor a csalárdság magja
Beszennyezi a CD-d.
Mikor a bűnt éltetve
Folyton bűnben élsz,
Mikor a God csak egy fordított D&G
0-val a közepén.
Mikor az almafa MAC
tiltott gyümölccsel etet,
Mikor a GMO elmék
Hamisak és értéktelenek…
Fenntartható szemét
Az apokalipszis peremén.
Ha Istennek lett volna Twittere,
Vajon hány ember követné?




Utazás

Az utazás a kedvenc hobbim, tulajdonképpen az életstílusom. Eddig körülbelül negyven európai országban jártam, és megfordultam néhány ázsiai helyen (Thaiföldön, Kambodzsában, Vietnámban) is. Nem mindig könnyű megvalósítani az utazással kapcsolatos terveimet, mert nincs pénznyomdám, és a családom sem nagyon törekedett arra, hogy támogassa a külföldi utazásaimat. Hogy mit lehet tenni? Szerencsére mindig is szerettem az idegen nyelveket, kihasználok minden lehetőséget, hogy gyakorolhassak. Jobban szeretek jókat beszélgetni idegen emberekkel, mint éjszakai klubokba járni, nem érdekelnek a divatos ruhák, a drága éttermek. (A helyi, ízletes ételek nem mérhetők össze a drága ételekkel!) Rengeteg ösztöndíj program, csereprogram, önkéntes lehetőség van – csak jelentkezni kell, nem panaszkodni. És még valami. Sose gondold azt, hogy Párizs szürke és piszkos, vagy romantikus és sikkes, csak menj és nézd – tiéd az egész.




Mi van akkor...
("magyaros" fordítás)


Mikor a belső és a külső
Hervasztó viszályban áll,
Mikor sosem hal el benned
A nemi vágy,
Mikor a freudi Ösztön-én
Beárnyékolja személyiségedet,
Mikor a csalárdság magja
Megfertőzi kompaktlemezed,
Mikor a bűnt éltetve
Folyton bűnben élsz,
Mikor Isten csak I&N,
HasíTékkal a közepén,
Mikor az almafa egy Apple
Tiltott gyümölccsel etet,
Mikor a génmanipulált organizmusok
Üresek és íztelenek…
Fenntartható szemét
Az apokalipszis peremén -
Vajon, ha Isten twítelne,
Hány ember követné?



Fordította: Debreceni Boglárka