Ekaterina Shishkina orosz szerzők műveit ajánlja.
Fjodor Mihajlavics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítot- tak, 1861
(Ф.М.Достоевский: Униженные и оскорбленные)
A regény egyik szereplője, egy fiatal férfi őrülten beleszeret egy szegényebb családból származó lányba, a lány azonban egy arisztokratába, egy hercegbe szerelmes, egy olyan férfibe, akinek nincsenek elvei, sármja pedig gyermeki egoizmusában rejlik. A férfi közvetlensége rendkívül vonzó, bár a legsúlyosabb bűncselekményeket követi el azokkal szemben, akikkel az élet összehozza őt. Dosztojevszkij nagyon jól ábrázolja a lány és a fiatal arisztokrata lelki világát, ám igazán akkor tűnik fel erőssége a jellemábrázolás terén, amikor megjeleníti az elutasított fiatalembert, aki egész életét annak szenteli, hogy a lány alázatos szolgája legyen, és így ismét, immár saját akaratából, az arisztokrata eszközévé váljon rajta keresztül. (Megalázottak és megszomorítottak – Feljegyzések a holtak házából, Európa Könyvkiadó, 1983)
Ivan Alekszejevics Bunyin: A San Franciscó-i úr és más történetek, 1915 (Иван Бунин: Господин из Сан-Франциско и другие рассказы)
A leginkább elhanyagolt figura az irodalmi életben Ivan Bunyin, Oroszország egyik legnagyszerűbb írója, aki Tolsztoj és Csehov mellett az orosz realizmus élvonalába sorolható. Bunyin személyes tapasztalataiból merített inspirációt, erőteljes, visszaemlékező történetei a 19. végén, a 20. század elején, fiatal kora Oroszországában játszódnak, valamint azokban az országokban, melyekben megfordult, főként Franciaországban, ahol élete utolsó harminc évét töltötte. A könyv címadó művében arról ír, hogy egy család divatos európai helyeken túrázik, ám a történet váratlan eseménnyel zárul. A Kései óra egy öreg férfi visszatérését írja le egy, a sztyeppéken lévő orosz városkába, melyet a főszereplő fiatal kora óta nem látott. A Mitya szerelme pedig a szexuális élmény sötét érzelmi visszhangját tárja fel. Bunyin összes írásán végigvonul a létezés bizonytalanságának kérdése, az emberei törekvések és eredmények mindent belengő mulandósága. (A San Franciscó-i úr, Magyar Helikon, 1977)
Alekszandr Ivanovics Kuprin: A gránátköves karperec, 1911
(Александр Куприн: Гранатовый браслет)
Alekszandr Ivanovics Kuprin orosz regényíró, novellista volt, Maxim Gorkij barátja. Katonatiszt volt hosszú éveken keresztül, mielőtt kilépett a szolgálatból, hogy az írói tevékenységnek szentelje életét. A párbaj c. könyvével (1905 – Európa Könyvkiadó, 1980) tett szert hírnévre. Ez a regény az orosz katonai rendszer ellen protestál. Az 1909-ben megjelent Yama: A bánya c. regénye pedig a maga idejében nagy port kavart, mivel témája az odesszai prostitúció. Kuprin a forradalom után elhagyta Oroszországot, de 1937-ben visszatért. A gránátköves karperec, amely először 1917-ben jelent meg, néhány rövid, akciódús és kalandos történetének gyűjteménye. (A gránátköves karperec, Szépirodalmi, 1963)
Alekszandr Alekszandrovics Blok versei (Александр Блок: Стихи)
Alekszandr Blok (1880-1921) az új rendszer igényeit próbálta kielégíteni Oroszországban, de nem volt helye ott a magafajtának. Úgy tartják, hogy verse, A tizenkettő (Двенадцать/ Tizenketten, 1918) az első forradalomról íródott lírai remekmű. Rejtélyes, enigmatikus, emelkedett nyelven íródott, ünnepi hangvételű, egyenesen misztikus. Trockij így írt róla: „Világos, hogy Blok nem közülünk való, de közeledett felénk. És ez törte meg őt.” Borisz Leonyidovics Paszternak és más utódai azonban nagy – ám „nem hivatalos” – mesternek tartották. Korai költészetét misztikus élmények inspirálták, melyek nem teljesen hagyták el a forradalom alatt sem. A Versek a szépséges hölgyről (Стихи о прекрасной даме, 1904) c. munkájában megjelenő gyönyörű nőalak nem az önteltség, inkább a hatalmas erő szimbóluma. (Alekszandr Blok versei, Európa, Lyra Mundi, 1977)
Vera Polozkova: Ostocherchenie, 2013
(Вера Полозкова: Осточерчение)
Vera Polozkova orosz kortárs költő, 1986-ban született. Nagyon inspiráló, ahogy játszik a szavakkal, ahogy új szavakat teremt. Az orosz költők új generációjának jeles képviselője, erős nézetekkel, analitikus gondolkodásmóddal rendelkezik, ezzel egy időben mégis sérülékeny és finom.
Okszana Wiktorowna Robski: Oszt- rigák az esőben, 2007
(Оксана Робски: Устрицы под дождем)
Oksana Robski kortárs orosz író, számtalan díjat kapott hazájában. Regényei személyes élettapasztalatain alapulnak, az emberi kapcsolatokról szólnak, a pénz szerepéről és életstílusokról. Az Osztrigák az esőben nem olyan híres könyve, mint a Casual (Hétköznapi–2006-ban megjelent angol nyelven is), de mindenképpen érdemes elolvasni, mert elgondolkodtatja az olvasót az életről, ami nem más, mint választások sorozata, és összefonódott sorsok története.
Fordította: Debreceni Boglárka
A Megalázottak és megszomorítottak c. regény alapján film is készült (szovjet-olasz-svájci romantikus dráma, 100 perc, 1991)
