Király Farkas költő Novák Zsüliet disznóságairól.

„Csúnya szavak márpedig nincsenek."

Csúnya szavak márpedig nincsenek. Szalonképtelenek vannak, illetlenek is – de csúnyák? Mitől lehetne csúnya egy szó?
Általában a teremtéssel, a genezissel kapcsolatos szavakat szoktuk csúnyának billogozni: fasz, geci, baszás – ilyeneket. Bár semmivel sem csúnyábbak, sem betűképként, sem hangélményként, mint például a tavasz, deci, kaszás. Ezek mellett tiltólistán vannak azon anyagok, melyeket a testünk szükségszerűen kiürít magából: a szar, a húgy, néha a hányadék.
Szerzője válogatja, hogy miről hogyan ír. Novák Zsüliet történetei és azok szereplői igen távol állnak/élnek a szalonoktól. Ha a szerző a fasz helyett a pénisz, a geci helyett a sperma szavakat használná a prózáiban, az egész történetvilág hitelét vesztené.
Amely történetvilág sajnos itt van, mindnyájunktól karnyújtásnyira, a maga súlyos szomorúságaival, nehézkes útvesztőivel, kilátástalan tragédiáival. Közelebb, mint a szerző gondolja.
Szatírát írt volna – kórkép sikeredett.
Egyes szám, első személyben van megírva minden történet – veszélyes, mert az olvasó hajlamos a szerzőt azonosítani a főszereplővel. Ám a kötetben több, egymástól merőben eltérő főszereplő jelenik meg újra meg újra. Világos: a narrátor nem szereplő. Vagy mégis? A kéttucatnyi szöveg elolvasása után történetenként garantáltan mást és mást fog gondolni az olvasó. Olykor csak „csúnya” szavakkal leírható dolgokat…

Király Farkas