Pál Dániel Leventével Tóth Ditta készített interjút.

Pure Poetry sorozat I.
Fotó: Bach Máté

A zombitámadás után is megőrzött humor

A verseidben sokszor megjelenik egy elfojtott szexuális dinamika, ami kíváncsivá tesz. Szeretnék beszélgetni veled ezért arról a tapasztalatról, melyben az „én” a szexualitás alanyaként ismer magára. Viszont annyira erőteljesen artikulálódik ez az „én” ezekben a sorokban, hogy nem tudok olyan kérdéseket feltenni, melyek ne rád vonatkoztatva érdekelnének.

Nem fogom félreérteni: én érdekellek. Egyáltalán nem ragaszkodom ahhoz, hogy versekről beszélgessünk.

Szóval olvasom a verseidet, előszivárog belőlük az erotika, ami aztán mégsem kap erőre, nem ránt bele a vágyba, csak készenlétben tart. Gyengéd rezgés ez, amit időről időre megszakít egy nyers szó vagy kép. Afféle nyelvi ejakulációkként élem meg őket, „finoman lüktető egymillió vagy egy kicsi halál”-ként – Ami című versedre utalva…

Kedves vagy. Köszönöm.

Miért van ez a lefojtás, ez a fegyelmezettség? Miért óvatosan lappang és nem árad szét vadul?

Megsimogathatom az arcodat?

Igen.

Érted már?

Dilinyós vagy.

Ezt így még ilyen formában nem mondta senki.

Adriai-tenger
Fotó: Durmits Ildikó

A szexualitásban mi a természetes és megengedett, mi az, ami bűnössé teszi az erotikus kontextusba helyezett „én”-t, és mi az, ami tiltott számára?

Szexualitásról vagy társadalomról beszélgetnénk? Ez két majdnem összeilleszthetetlen világ. Folyamatos és nagyon régi köztük a konfliktus. De egyik nyelvével sem lehet megérteni a másikat, legfeljebb hosszan filozofálgatni vagy kitűnő regényeket írni.

A Telefonszex című versed a maszturbációról szól, ami „viszi előre a szerelmet a tökéletesség felé”, ami „letépi a látszatvilágról a fátylat”, az emocionális cselekmények védőburkaként is említed, sőt „preparálja a szexualitást” és megérthető belőle a „férfi-nő kapcsolat leglényege”. Beszélnél erről részletesen? Mi az a „leglényeg”, ami az önkielégítésen keresztül érthető meg?

Nagyon kevés verset írtak az önkielégítésről. Gondoltam, írok egyet. Abba minden hülyeséget beleraktam, ami csak eszembe jutott. Nem tudok ehhez sokat hozzáfűzni, nem különösebben érdekel. Egyébként meg szép, ha valakit annyira kívánsz, hogy nem tudsz uralkodni magadon. Így sem.

A verseidben a gyönyörök gyakorolását érintő gondolkodásban hármas stratégia figyelhető meg: a test szükségleteinek megélését (elcsábított férjes asszonyok, szeretők mellett), a pillanat hevületét (melyet akár egy felbukkanó, ismeretlen nő látványa vált ki az utcán), vagy a lírai szubjektum érzelmi állapotából adódó helyzetét, amelyet vagy szerelmi érzékiség jellemez (pl Mara és Szonyecska iránt), vagy vágytalan, kiégett szexualitás. A Három szerelmes állapot versed pont ez utóbbit mutatja be: „Ronda cuppanás, ahogy/ ágyékom ágyékodba fogy”, vagy a kedvencem, az Öreg cukor című, amelyben szerepel egy feleségként megszemélyesített fotel, egy nyalakodó macska és a fotelre maszturbáló „én”. Mesélj ezekről a megtapasztalásokról. Miért fontos ezeket bemutatnod? Ezeken keresztül mit tapasztal meg önmagából ez a lírai én?

Szépen összefoglaltad. Valahogy így van. Köszönöm. De ezek csak versek, nem kell túl sokat belemagyarázni.

FISZ tábor, Visegrád, 2014
Fotó: Haraszti Ágnes

Ha már az Öreg cukornál és feleségnél tartunk, több (eredetileg fészekmeleg) tárgyat látsz el negatív asszociációval. Megjelenik a foltos fotel, egyre több a magányos párna, a testeket elválasztó faliszőnyegek stb. Mikor mondható ki az, hogy rossz egy házasság?

Pontosan akkor, amikor kikelsz a szeretett nő mellől – legyen az például a feleséged – és ilyenek jutnak eszedbe, vagy ilyen baromságokat írsz le. A helyett, hogy megölelnéd, cirógatnád, csókolgatnád, amíg alszik vagy fel nem ébred hozzád.

Milyen egy jó szerelem?

Ha tudjátok egymásról, hogy egy zombitámadás után is megőriznétek a humorotok. Egy ilyen nőt a sírig – ami zombik esetén elég nagy marhaság – tudnék szeretni.

Tóth Ditta interjúja