Kovács Orsi a nyolcadik kerületben dolgozik szociális munkásként, kábítószerfüggőkkel és tűcserével foglalkozik.
Mondik Noémi a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanul képgrafika szakon, negyedéves.


Összeállt egy kiállításra a magyar mikroblogművészet két szubkulturális szupersztárja, Tinemezeketarobotokatkeresitek Orsi és Mondik Noémi. Kovács Orsi a kortárs magyar szörnyűségeket dolgozza fel óriáslajhárokkal és más döbbent, mesebeli állatokkal, Mondik Noémi pedig a Magyar Lakótelepek Paintben Alkotó Canalettója. Mindketten figurálisak, érthetőek, a témájuk az aktuális magyar valóság, mégis viccesek, és kicsit sem vonalasak. És bár a Tumblr-en szereztek popzenei típusú rajongótábort, a való életben, galériákban, rajongók lakásában és köztereken is láthatók a munkáik.
A Microsoft Paint és a hasonló grafikai programok minden számítógépen, tableten megtalálhatók. Lényegük abban áll, hogy kezelésük a végletekig leegyszerűsített, semmilyen speciális szaktudás nem szükséges hozzá - éppen ez adja sajátos vizuális megjelenésüket is. Bárki, bármikor előveheti, és rajzolni vagy éppen jegyzetelni kezdhet, mintha csak egy darab papír lenne a kezében. Kovács Orsi és Mondik Noémi is ezt teszik: megfigyelnek, lejegyeznek - és az interneten megosztanak. Itt élnek a ma Budapestjén, és így örökítik meg, ami körülöttük történik, közvetlen fizikai, illetve politikai környezetükben. Rajzaikon a kiírom magamból a frusztrációkat-féle terápiás jelleg a karikatúra új életre kapó műfajával keveredik.

Békaperspektíva?

Piknikelek, valahol a város közepén (Piknik II.). Nem tudom, nyár van-e vagy ősz. Valahogy nem kívánok enni, csak fázósan figyelek. Elálmosodom, kövön fekszem. Fölöttem könyvkiárusítás. Kiárusítás. A kép alatt idézet: „Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok, és én boldogan, mosolyogva aludtam el.” – Paul Coelho.

Piknik II.

A Godot Galéria következetesen támogatja a női képzőművészeket, ezzel a női emancipációs törekvéseket. A mű a fontos, tudjuk. Ez most sincs másként. Két név, akiket korábban nem ismertem. Cool vagyok ettől. A kiállításra készülve kerestem az infókat. Mondik… Noémi alig néhány hónapja robbant be a köztudatba, de ennyi idő is elég volt neki ahhoz, hogy meghódítsa a teljes magyar internetet. Olyasmivel rendelkezik, amivel nagyon kevesen. Utánozhatatlan, bármikor felismerhető, egyedi, nagybetűs STÍLUSSAL. Paintalkotásain úgy fogja meg az egyébként minimálisan sem cool magyar valóságot, mint a Szomszédok óta senki.1 Kovács Orsi műveiről írták: Egy igazi, új destruktív nemzeti művészet gyökerei lappanganak a színes pixelek szövetei mélyén.2 Tescóban vagyok, épp fizetnék vagy már fizettem is. Pakolom az árukat és beugrik a kiállításon látott cím Figyelmetlenségem kihasználva óvszert lopott tőlem egy néni a teszkóban. Röhejes és ironikus helyzet. Szőke nő vagyok. Ja, és kékszemű. És nincs is nálam óvszer.

Figyelmetlenségem kihasználva óvszert lopott tőlem egy néni a teszkóban

Tóth Kriszta Pixel című könyve 2011-ben jelent meg, fejezetei pixelkockaként a részekből nagy egésszé állnak össze, az egyes történetek összefüggnek, a kapcsolatok hálóját fedezhetjük fel bennük. Kovács Orsi és Mondik Noémi közös kiállítása is egy pixelháló. A Koszorú utca I. és II. képen egy galamb csipeget, talán ürüléket, majd egy ronda csúszó-mászó bekapja a galambot. Oda a béke. Az óvszer nem kell senkinek, száll a magasban. Használt. A galamb is az lesz. Senkinek sem kell majd. Ürülékké válik. Tárgyi hűvösség és eleven látomás. A kisgömböc meséje éled újjá, de itt nincs szabadulás. A következő képen valaki vizel, egy állomáson. Még elüti valamelyik szerelvény. Bátor férfi, neki nem kell mellműtét. Kár, mert Csepelen kétszázezerért megszámítják. A Határ út végtelen. A képaláírás: Bomlott elméjű hajléktalan úr összeszólalkozik a talajjal, majd levizeli azt. Egy közmunkás figyeli. Mindenre figyelünk, és csak a szokatlant látjuk, és gyakran elfordítjuk a fejünket, vagy egyszerűen keresztül nézünk rajta. Beugrik egy filmjelenet, Nino Manfredi mint vendégmunkás Svájcban, nem talál illemhelyet, kénytelen a fal mellé vizelni, meghurcolják (Pane e cioccolata / Keserű csokoládé, 1973).

Bomlott elméjű hajléktalan úr összeszólalkozik a talajjal, majd levizeli azt

A játszótér szindróma, a végtelen sorház között börtönudvarok látványát idézi, betoncsúszdával. Legalább egy gyerek feje betört, állítja a képaláírás. Nem spártai nevelés. nincs nevelés. És gyerek sincs a képen. A Lomiparti perspektívája az érdekes. Lenézet, a tizedik emelet tájáról. Terített asztal, védik a kiselejtezett tárgyakat. Pöffeszkednek a fotelben. Nem csak a tárgyak kiselejtezettek, a nyelv, a lomi kifejezés ma használatos gügyögésével (ubi, zsepi) is lefokozó. Itt nincs őrzés, újrahasznosítás.

A betoncsúszda körül véres volt a föld az oviban, mert minden héten legalább egy gyerek feje betört

Freud szerint a humor indulat-megtakarítás, a feszültség oldásának eszköze. „Anya, hordhatok miniszoknyát? – Nem. –Anya, hordhatok tűsarkút? – Nem. –Anya, kisminkelhetem magam? – Nem. – Dehát anya, már 18 éves vagyok!! – Fejezd már be, Pistike!”3  Kovács Orsi és Mondik Noémi nem fejezi be. Elmúltak tizennyolc. Nem az igazságot keresik, nem modern Naszreddin Hodzsák ők. Nem a mesék világából jöttek, bár történeteik humorosak, kerülik, hogy valamilyen bölcseletet, erkölcsi példázatot fogalmazzanak meg. Ha mégis ezt teszik, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd formában. Fejős Éva – Csajok. Elomló mellű nők, mögöttük a reklám, az igazság, az igazi élet. Mi az igazi élet? Akik a metrón ülnek szorosan egymás mellett, azt szeretnék, ha az ő életük is lélegzetelállítóan izgalmas lenne. Vágy és valóság. Vass Virág – Vulévu című kép a fiatalság metamorfózisa. Mivé is lesz egykoron. Álruhás királylánnyá. De már csak az álomban. A Cím nélküli képen fekvő női alak. Punks not dead pólót visel. Kivan szegény. Tárgyai körbeveszik, fütyül rájuk. Gondolkozik. Nem tudjuk, hogy min, de látni, akár egy neutrínó, a lány gondolatai is áthatolnak a falon, az ablakon. Nem lehet felfogni őket. A szorongást igen. Bárcsak bejártam volna az esztétikára és lennének jegyzeteim II. képaláírás ezt igazolja. Még a kávéját sem itta meg. Színes ruházata ellentétes a lelke belső állapotával. Visszatérés az édenkertbe. Egy játszótérre, axolotlgyereket sétáltatva, menyasszonyi ruhában és királynői koronával a fejen. Idill. A Józsefvárosi tűcsere, nyitás előtt 2 perccel képen minden a helyén van, nincs figura, csak a fogadóhely rendje ordít ránk, nézőkre. Semmi sem hiányzik. Az elvonási tünetek sem. A semmi van a képen és ez nem semmi.

Bárcsak bejártam volna az esztétikára és lennének jegyzeteim II.

Fejetlen tyúk szalad, a képen egy felirat: Mi majd megmutatjuk mindenkinek, hogy merre van az arra! (Drogpolitika 2014, Józsefváros) Anyám tyúkja. Morzsi kutyám megugatná. Anyám meg elszédülne, nem bírja a vér látványát. Különösen, ha az egy fejből sugárzik. A tűcsere hely megszüntetése nem véletlen. A kék pont menjen máshová. Hova is? Hol van máshol, ha nem itt? Szlogen felirat: Jobban teljesít. Egy tollaslabda száll a felhők felé. Tollas, madártollas. Kérdés, ki ütötte ilyen magasra és miért? Egy száradó női alsó, bugyi, szemekkel néz ránk a szárítókötélről. Kimosták. Tiszta. Színes. Rózsaszínű kötéltáncos. Miért legyek én tisztességes? – szól ki a képből. Fél hexameter. A háttér színes, sokemeletes házakból áll. Nap süt és látni a hegyeket is. Emberi világ. Csak embert nem látunk benne. Trafik előtt egy álarcos medve, a trafikra mutat. Felidéz, megidéz. … a tűz az egy jó dolog. (Látod milyen szépen ég a város, ezt nem oltja el egy rendelet.) Néró sehol. Alszik.

Mi majd megmutatjuk...

Richard Rorty, amerikai filozófus szerint az ironikus gondolkodás használata segít megőrizni a képességünket a szabadságra, a megújulásra.4 A bemutatott művekben nincs cinizmus, közöny, hitvány, értékeket nem tisztelő magatartás, vélemény. Nem mások identitását rombolják, hanem önmagunkra való helyes, mértékadó látásmódot mutatják fel. Ha kell gúnnyal. Egyikőjük sem fél, ha félnek is, titkolják, nem mutatják. Vállalják önmagukat. A következményeket. Legyenek azok politikaiak is. Nincs magas lóról beszéd. A gyermeki hang miatt ez talán nem is lehetséges. Viszont amikor mások szavait idézed, akkor bizony csak utánzol.5 Az utánzás azonosulás is. Egy gondolattal, egy magatartással azonosulunk. A művészek látásmódjával.

Kriszta 2

Karikatúrákat is látok. Túlzásokat. (Balog Zoltán egy hülye állat. Tényleg.) Az elefánt egy kötélen egyensúlyoz egy lábbal. Lába és a kötél között az RTL feliratú mikrofon. A túlzó ábrázolás célja egy személy, típus vagy emberi csoport külső jellemző vonásait és jellembeli tulajdonságait szándékosan túlzó módon, gúnyos vagy mulattató céllal kifejezni, megjeleníteni. Torzképeket. Reggelre kelve, ahogy ez itt szokás, közértbe megy le tejért János és Tamás. Tudják, tudjuk, hogy a fekete lyuk egy égitest. Mindent magához vonz. Kevesek tudnak humorosak és viccesek lenni egyszerre, élve a művészet szabadságával. Könnyen és könnyedén. Nincs tréfa, ha tréfában is ismerünk magunkra, másokra, egy jelenségre, egy magatartásra. Szellemi minőséget látok, kreativitást. Egészségmegőrzés. Vászonra álmodott fitnesz.

Kriszti 5

Kovács Orsi és Mondik Noémi robbant, virtuálisan is. A Godot Galériában is. Nem rejtvényeket látunk, de látjuk a feszültséget, amit a két felfogott, egymásnak ellentmondó kontextus feszültségéből ered. Takarítanak, és mindenfélét beszélnek, ajkat biggyesztenek, magukra kérdeznek, mosolyognak. Ajtót és ablakot nyitnak novemberben. Friss levegőre vágyva. Nagy Kriszta x-T se ússza meg, ott a parafrázis több képpel. „S ezentúl kritikailag kúrunk, míg tűri személytelen kult-Úrunk?” A képek egységes alcíme: Portréfestést vállalok. Majd jön egy refrén: Mengele néven bujkálok Algír városában, les rám egy szadomachonista, Tisztaságmánikus őrült, akivel együtt lakom.6 Lakom. Lakunk. Ez Magyarország. Most a képen éppen hintázik. Annyi minden nem akartam lenni, aztán annyi minden lettem. Hinta-palinta, vékony lábai nem érik a földet. Hétmérföldes csizmát álmodunk. Magyarország szeretlek!

Deák Csillag

Kult-Úrunk

Dupla grill és dupla drill

Egy nem szokványos kiállítás a Godot Galériában. Kovács Orsi és Mondik Noémi élcelődik, pedig nem alapítottak élclapot. De van tréfás közlemény, időszerű eseményekhez fűződő szatirikus megjegyzés és tréfás rajz, torzkép. Van csipkedés, van nevetségessé tétel, mert a jelenséget, amelyet kifogásolnak vagy a közéletnek azt a szereplőjét, akivel szemben állnak – megjelenítik. Ma is él a Le Canard Enchainé című párizsi szatirikus hetilap, amelybe könyvkritikával nehéz bekerülni. Szász Bélának sikerült. Ez nem vicc. Amit a tárlaton látok, az sem.

Annyi minden nem akartam lenni, aztán annyi minden lettem

Izompróbát látnék? Szőnyeg alá söprést? Blablát? Kellér Dezső szerint: „a halandzsának nincs értelme, a blablának van értelme, csak éppen nincs értelme".7 A virtuális lét szabadsága egyben azt is jelenti, hogy a valóságban nincs szabadság? Elfoglaljuk azt a területet, ahol úgy érezzük, kifejezhetjük gondolatainkat a világ állásáról? Invokáció a két művész megszólalása? Kerülöm az ábrándos idealizmust, a kép elé ráncigálást, nézd, nem hiszek a szememnek. Hiszek. Muszáj hinnem. Félszegen és csúfondárosan. Kikacagva önnönmagamat, mert itt saját magunkról is szó van (Piknik II.). Szót érthetünk önmagunkkal, a világgal. Belépni egy intim centerbe, központ lenni egy pillanatra, vagy egy Subwayben falatozni, zsírmentesen, karcsú formánkra vigyázva, olyan érzés, amely nem mindennapi, még akkor sem, ha mindennap belépünk valahová, házunk és szobánk ajtaján, egy épület kapuján, egy szex shopba. Fecseg a felszín, hallgat a mély? Közhely és gúny. Két enfant terrible, vásott kölyök, szörnyű, nyugtalan gyermekek. Mindkettő nő. Képzőművész. Nem mesealak egyik sem. Bizalmas dolgokat fecsegnek ki, nekünk látogatóknak, illetékteleneknek. Sohasem válnak felnőtté? Tudós csecsemők maradnak? Sok a kérdés, választ aligha kapok egyikre is. Tiltott és szentségtörő játékot játszanak, tekintélyt nem ismernek. Öngúnyt is érzek a művekben, a printekben. A felnőtt világ hipokrízisét teszik gúny tárgyává (Figyelmetlenségem kihasználva óvszert lopott tőlem egy néni a teszkóban). Gyermeki szókimondásuk megmosolyogtató, gyakran fogott el a röhögés. Röhöghetnékem támadt a sorokat, a képi látványt nézve és olvasva. Egybe olvad szöveg és kép, egymást erősítik. A korszellem kerül látókörükbe, és lesújtó véleményt formálnak erről a korszellemről, amely egyben visszatérő szellem is. A múltból tér vissza, elpusztíthatatlannak mutatkozik.

Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el

Nem lehetünk közömbösek a képekkel kapcsolatban. Szeretet és becsület, gyűlölet és elutasítás, közömbösség és tisztelet keveredik a képeken. A karakter páncélját ragadják meg, hol áttörhetetlen, hol könnyedén behorpad ez a védelmet nyújtó tárgy, harci eszköz. A külső látvány. Mechanizmust látunk, egyfajta működési módot, ahogy a független személyiség kitekint a világba, látja az elnyomást, a butaságot, a szellemi restséget, alkalmatlanságot. Itt élni nem rossz… tárlaton ott van a száradó női alsó J. A. parafrázisaként. Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!/ Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.8 Az elhagyott, eldobott óvszer is mindennapjaink világába visz.

Miért legyek én tisztességes?

Nem mondhatom magamról, amit Lacan mondott magáról: „az vagyok, aki elolvasta Freudot”. Gyermeki állapotban maradni és gyermeki lélekkel nézni a világba, különös és nem mindennapi tény. Kovács Orsinak és Mondik Noéminak igen, mindennapi érzés és vágy. A szellemi függetlenségük hangsúlyozottan és rejtve van jelen (Fejős Éva – Csajok). A csacskaság zavarba hoz, nem a tettenérés miatt, hanem az hoz zavarba, hogy mennyire nem szoktuk meg, hogy gúny tárgyává is válhatunk, a legszentebb dolgainkban is. Ez nem megalázás, nem kiforgatása a szent ügyeknek és gondolatoknak, csak annak jelzése, hogy az élet sokszínű, ahogy bornírtságaink is. Rendszer-független jelenség ez.

Fejős Éva: Csajok

Mindketten a társadalom tekintélyelvű nézeteivel állnak szemben. Polgárpukkasztás lenne az egész? A formai tökéletességre való törekvés, a megformáltság gondossága kizárja, hogy itt csak valakinek a bosszantása lenne a cél (Bomlott elméjű hajléktalan úr összeszólalkozik a talajjal, majd levizeli azt). Inkább felmutatás, bemutatás, emlékeztetés arra, hogy ki vagy és milyen vagy. Csodagyerek és fenegyerek, mindkettő. A valóságra ébresztenek, miközben eltúlozzák a létezőt, felnagyítják és le is fokozzák. Huncut, haszontalan, pimasz, csintalan kópé – vállalják a billogot, a megbélyegzést. Csíntevés és nagyzolás, valami érdekében, hogy kiderüljön az igazság és lelepleződjön a hazugság.

Vass Virág: Vulévu

Szerepeket látunk, hol a metrón, hol másutt. Betöltik és kitöltik. A pohár üres, vagy majdnem tele van. Szomjazunk a viccre, a groteszkre. magamat kigúnyolom, ha kell,/ De hogy más mondja, azt nem tűröm el! - mondja Cyrano.9 Kérdés, nem vagyunk-e rokonai Cyranónak, ha mi válunk valakinek a céltáblájává? A két művész álnaiv is, úgy tesz, hogy valamit nem vesz észre, vagy észreveszi, de eltereli figyelmünket a nyilvánvaló ténytől, a látványtól. Végig saját identitásukat mutatják fel, mivel azonosak és mivel nem. Nem fallikus-agresszív módon szólnak hozzánk. A jelenség szociális oldalát is tekintetbe véve az ilyen típusú komolytalan felnőttek — talán éppen gyors észjárásuk, szókimondásuk miatt — nem haragot, megbotránkozást, kiközösítést váltanak ki, hanem éppen ellenkezőleg, megbecsülik őket, a társaságok középpontjában vannak, könnyen azonosulunk velük, “végre jól megmondta” — helyettünk is.10 Emberi ideálok és társadalmi normák ütköznek a printeken (Lomiparti). A felettes-én szigora megmarad, mert önmagukhoz hűek, nem tesznek engedményt az olcsó poénoknak. Saját gyermeki szintjükre rántják le a felnőtt világ abszurditásait. Legyen az társadalmai vagy politikai jelenség. Az immoralitást kezdik ki, gúny tárgyává teszik, nem beszélnek mellé, miközben folyton mellébeszélnek. Szándékosan. Olykor torokszorító nevetésre ingerelve a nézőt.

Lomiparti

Határt feszegetnek és határt lépnek át. Könnyű szívvel. Könnyek nélkül, miközben szemük folyton könnybe lábadna a nevetéstől. Lázadnak a sérelmek, az őrültségek ellen. Lelepleznek, és lelepleződnek (Bárcsak bejártam volna az esztétikára és lennének jegyzeteim II.). Teszik ezt szeretetreméltóan, szókimondóan, infantilis felnőtt módjára, a társaság kedvenceként. A bírált jelenségre fókuszálnak, a figyelem centrumába emelik az esendőt, a torzat, a bődlit, a kivagyiságot. A kicsúfolt jelenség ellenszenves vonásait felnagyítva, erős emocionális kifejezéssel utasítják el. Az alkotásokban megjelenik az irónia is (Portréfestést vállalok). A bemutatott jelenséget látszólag elfogadva, helyeselve mutatják be annak abszurd és nevetséges voltát: Mi majd megmutatjuk mindenkinek, hogy merre van az arra! (Drogpolitika 2014, Józsefváros). A humorban megnyilvánuló fölényük vitathatatlan. A gúny demokratikus vonalát erősítik. Természetes módon élnek a túlzás eszközével. A gúny okozhat belső lelki törést? Aki önbizalom-hiányos, mint én, annál talán igen. Engem ne nézzenek le olyanok, akik nem ismernek és nem tudják kivagyok.11

Kölüs Lajos

Koszorú utca I.

 1 http://2012coollisthungary. blog.hu/2012/12/14/1 mondik noemi
 2 Plankog: A lány, aki lerajzolta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lelkét (http://444.hu/2013/11/17/a-lany-aki-lerajzolta-a-nemzeti-egyuttmukodes-rendszerenek-lelket/)
 3 Uo.
 4 Pehl Ildikó: Mi a különbség az irónia, a szarkazmus és a cinizmus között (http://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/2014/09/22/mi-a-kulonbseg-az-ironia-a-szarkazmus-es-a-cinizmus-kozott/)
 5 Uo.
 6 Vígh Mihály: Mániákus depresszió (http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/6894/balaton-trabant/maniakus-depresszio-zeneszoveg.html)
 7 Fogarasi Miklós: Szó és szólásmagyarázatok (http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/tanulmanyok/mny-nyr/fogarasi_miklos1981.pdf)
 8 József Attila: Két hexameter, 1936. november-december
 9 Edmond Eugène Alexis Rostand: Cyrano de Bergerac, 1898 (Cyrano, I. 4.) - Fordította: Ábrányi Emil
 10 Nemes Lívia: AZ ENFANT TERRIBLE ALAKJA A PSZICHOANALÍZISBEN (http://www.c3.hu/scripta/thalassa/96/3/03nem.htm)
 11 Risupoems: Gúny (http://risupoems.blogspot.in/2010/11/guny.html)

Koszorú utca II.

Kovács Orsi és Mondik Noémi: Itt élni nem rossz és itt élni nem jó című kiállítása
2014.10.17. – 2014.11.15.
Godot Galéria
1114 Budapest, Bartók Béla út 11.

Cím nélkül