Zilahi Annáról Kemény Lili költő, filmrendező írt.

Annát a kamaszkora végén, 2008 tavaszán ismertem meg Sárváron. Próza kategóriában kapott aranyat, de zokogott, mert a verses nevezése, amit néhány nappal később adott fel a postán, nem érkezett meg a Diákírók-Diákköltők Találkozójának a címére, és így nem versenyezhetett mindkét kategóriában. A társaság legközepe volt, excentrikusan kacagott, türkiz magassarkúban átugrotta a pocsolyákat ahelyett, hogy megkerülte volna. Ez volt az utolsó Sárvárja, érettségizett, persze mindent maxpontszámmal, ahogy kell. Ezután, a nyáron írta az első jó versét. Korábbi versei lányosak voltak, tele szenvelgéssel, idealizált szerelmekkel, önsajnálattal. Az ezutáni versei kemények, kimunkáltak, sűrűek lettek. Vitte a hátán az újonnan alapított Körhinta Kört. Nagyon karakán szervező volt, mindenkinek alkalmazkodnia kellett ahhoz, ahogy a dolgok szerinte korrektek. A műhelymunkákon semmivel nem értettem egyet, amit mondott. John Lennonon kívül nem volt átfedés a kedvenceink között. Csoda, hogy barátok lettünk, pedig azok lettünk. Az igazi kacagását a JAK-táborban hallottam először, ahol közös ágyat kaptunk. Ekkor volt Sárvár óta először együtt a Körhinta Kör. Énekeltünk, szavaltunk, bekiabáltuk a válaszokat a hajnali tévésvetélkedőnek. Utána mindenki feljött Pestre, és egy darabig úgy éltünk, mint a sitcomokban a nagyon vicces emberek, akik folyton együtt lógnak és ezért mindenki irigyli őket. Anna prózát és verset ír, fotóz, énekel, valami érthetetlen okból még a dizájn is izgatja, így eléggé meglepő volt, hogy a Corvinusra ment. De jót tettek neki a közgazdasági és politikai ismeretek, másfelé, szélesebben tájékozódik, mint a korosztályunk általában. Négy nyelvet beszél. Képes külföldön élni. Sose értettem, hogy tud valaki ennyire önálló lenni. Képeslapokat küldött mindenhonnan. Mindenhol megvette a legrondábbat és kiegészítette nekem. Lassan kiállítást lehetne csinálni belőlük. Aztán megszűnt a Körhinta. A barátságaink nem. Anna lassan befejezi a Corvinust és elkezdte a Képzőt. Azt hiszem, épp összeáll a fejében valami nagyszabású.

Kemény Lili