Az irodalmi Centrifuga vendégei 2005. december 1-jén Závada Pál és Palya Bea voltak, akikkel egyaránt szóba került a regények meghökkentően leleplező férfiképe és Weöres nőképe.
Závada Pál író a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az ELTE szociológia szakán szerez diplomát. 1982-93 között az MTA Szociológiai Kutató Intézetében szociológus. 1990-től a Holmi folyóirat szerkesztője.
Ami a Centrifugába kerül:
A hagyományos férfi irodalom középpontja és hőse – a spirituális férfi – helyett Závada trilógiájának férfiképe meghökkentően leleplező.
Ondris (Jadviga párnája) szívósan, kitartóan szenved a nőért, saját feleségéért, de mindhiába. Szexuálisan frusztrált, érzelmileg függő, egzisztenciálisan megrendült impotens és inkompetens alkoholista figura.
Milota (Milota) öntudatlanul követi a családi és társadalmi mintázatot. Mariskáját, akinél jobb feleséget és fiának jobb anyát nem is kaphatott volna, a mézes hónapok elteltével magára hagyja, hadd élje a családi rabszolgák szokványos életét, míg ő maga az asszony által működtetett háztáji gazdaság lefölözésével foglalatoskodik, társadalmi életet él és anyagbeszerzői karrierjét építgeti. Ráadásul hiszi – minél többet hangoztatja annál inkább - hogy soha, egyetlen gondolattal sem fordult el övéitől, hogy szerető férj és apa, míg a család mindennapjaiból már régen átevickélt a méhészetébe, a téeszébe és más asszonyokéba.
Koren Ádám (A fényképész utókora) érzelmeit iskolázva transzgenerációs traumák elveszettjeként tutyimutyizgatja át hétköznapjait, szerelmet és történelmet egyaránt. Hogy mennyiben tudatos, mennyiben reflektált ez a férfikép? − ezt centrifugázzuk Závada Pállal.
Palya Bea új CD-je Weöres Sándor Psyché-je alapján készült. Mit jelent számunkra, számára a férfi irodalom által konstruált nőkép a művek valóságában, képesek vagyunk-e nőként azonosulni a számukra írott szerepekkel, miközben száz éve az is forradalmi volt, ha ugyanúgy gondolkodtunk magunkról, ahogyan írtak rólunk.
Závada Pálról
A Jadviga párnájáról
A Milotáról
A fényképész utókoráról
Palya Beáról
Závada Pál író a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az ELTE szociológia szakán szerez diplomát. 1982-93 között az MTA Szociológiai Kutató Intézetében szociológus. 1990-től a Holmi folyóirat szerkesztője.
Ami a Centrifugába kerül:
A hagyományos férfi irodalom középpontja és hőse – a spirituális férfi – helyett Závada trilógiájának férfiképe meghökkentően leleplező.
Ondris (Jadviga párnája) szívósan, kitartóan szenved a nőért, saját feleségéért, de mindhiába. Szexuálisan frusztrált, érzelmileg függő, egzisztenciálisan megrendült impotens és inkompetens alkoholista figura.
Milota (Milota) öntudatlanul követi a családi és társadalmi mintázatot. Mariskáját, akinél jobb feleséget és fiának jobb anyát nem is kaphatott volna, a mézes hónapok elteltével magára hagyja, hadd élje a családi rabszolgák szokványos életét, míg ő maga az asszony által működtetett háztáji gazdaság lefölözésével foglalatoskodik, társadalmi életet él és anyagbeszerzői karrierjét építgeti. Ráadásul hiszi – minél többet hangoztatja annál inkább - hogy soha, egyetlen gondolattal sem fordult el övéitől, hogy szerető férj és apa, míg a család mindennapjaiból már régen átevickélt a méhészetébe, a téeszébe és más asszonyokéba.
Koren Ádám (A fényképész utókora) érzelmeit iskolázva transzgenerációs traumák elveszettjeként tutyimutyizgatja át hétköznapjait, szerelmet és történelmet egyaránt. Hogy mennyiben tudatos, mennyiben reflektált ez a férfikép? − ezt centrifugázzuk Závada Pállal.
Palya Bea új CD-je Weöres Sándor Psyché-je alapján készült. Mit jelent számunkra, számára a férfi irodalom által konstruált nőkép a művek valóságában, képesek vagyunk-e nőként azonosulni a számukra írott szerepekkel, miközben száz éve az is forradalmi volt, ha ugyanúgy gondolkodtunk magunkról, ahogyan írtak rólunk.Závada Pálról
A Jadviga párnájáról
A Milotáról
A fényképész utókoráról
Palya Beáról
