...KEVESEN VAGYUNk és úgy kell helytállnunk, mint egy cunamiban a mentőszolgálatnak...az omló házban végre sikerül összebuherálni a technikát úgy ahogy, de a gyerekek már látták a Shrek mindegyik részét, inkább saját magukat szeretnék látni, vissza a táncversenyt, a dok.filmes csoport munkáját és a játékfilmes jeleneteket. – Újabb nap a Hétes-telepen a Bódis-módszer megvalósítása közben.
...mintha fáradnánk kicsit, mert reggel nehezen érkezik a stáb, mi Mariéknál a gyerekekkel és Dettussal glédában állunk, várunk, hogy elkészíthessük a mézes kenyereket, végre megérkeznek, bekeverjük a szörpöket, össsze a vajat a mézet, 300 szelet kenyér, ezzel jó sok idő el is megy, ragadunk...
...a Hétesben már állítják Pongóék, Zoliék a sátrat, agyagozással és gyöngyfűzéssel szeretnénk a többséget lefoglalni, hogy a három kisebb csoport, vagyis a dok.filmes, a fényképész és a játékfilmes különmehessen.
...közben a szendvicseket is szétosztják a nagyobbak, Dodi az innivalót és megérkezik Peti Péter, Pongóék hoznak üstöt, a gyerekek egy része fát vág, a férfiak főznek
....a filmes csoportom végre elvonulhat, már reggel óta jelentkeznek egyre másra, hogy mikor folytatjuk, Jancsi tűnik a legrátermettebbnek, és nagy meglepetésemre Arany, aki egy pillanat alatt olyan remek jelenetet produkál, és ő is élvezi, érti is miért olyan jó, a feladata az, hogy a földre került barátját hazatámogassa, több pár nekifut a jelenetnek, de Arany remekel, csak azt sajnálom, hogy nem tudtuk kipróbálni milyenek volnának ketten Jancsival. Megint Ilonyéknál nézzük vissza a filmet, illetve engem elhívnak a kicsik, ugyanis az agyaggal a nagyobbak dobálózni kezdenek, én meg elkeseredetten kezdek kiabálni az egyik nagy fiúval, amelyik orvul engem is fejbe dob, végül kibékülünk, eközben Franciscoék felvesznek egy újabb jelenetet, és Jancsi felajánlja, hogy nézzék vissza náluk a filmet, sajnos ebből éppen kimaradok, Francisco meséli, hogy bent Jancsiéknál legalább tíz felnőtt ült a szobában, nagyjából tele is lett a hely, és az egész család nagy figyelemmel nézte a film-részletet, ez olyan jó és különösen Jancsinak esett jól, aki majd másnap délelőtt azért nem tud velünk forgatni, mert kukázni megy a család, amit viszont nekem nem vall be, azt mondja, hogy azt a rengeteg cuccot a vásárban szedték össze, pedig valahogy próbálom neki jelezni, hogy én nem nézem le, ha valakinek kukázásból kell megélnie, de ő nagyon szégyelli, összeszorul a szivem
...a lányok nagyon szép gyöngykarkötőket fűznek a drótokra, amiket a húgom hajlítgat nekik, a legdivatosabb ékszerek kerülnek elő a kezeik közül, tényleg ezek a gyöngyök gyönyörűek és ők is értékelik, hogy ilyen szép anyagokkal dolgozhatnak
...Pongó három fia olyan gyönyörű rajzokat készítenek, hogy ők minden nap külön kérnek és kapnak tőlem valami új eszközt, hogy kipróbálhassák, temperát, filcet stb, külön és hozzák a kidolgozott, szebbnél szebb rajzokat ragyogó szemmel, és vissza a maradék tollakat, a végén nekik külön csomagot készítek ilyen eszközökből
...Francisco néhány érdeklődő fiúnak a kezébe adja a professszionális kamerát, s ők elindulnak, hogy maguk is kipróbálják, az utolsó nap, amikor F nincs velünk és én rögzítem az egyik jelenetet, valamit elállítok, ügyetlenkedem, később Jancsi és Peti is kezébe veszi a gépet, és látom, hogy azonnal megtalálják a hibát, és azokat a lehetőségeket is, amiket én meg sem próbáltam megkeresni, egyszerűen és otthonosan fogják, használják a gépet
...az ebéd osztás kitűnően sikerül, ezt már teljes egészében a helyiek csinálják Pongó vezetésével, csak azon kapom magam, hogy első alaklom, hogy én is eszem, mert Pongó Iván a kezembe nyom egy adagot, nagy szelet kenyérrel, Kriszta egyél, a fia üdítős poharat ad a kezembe, mosolyognak, legszívesebben megölelném őket, olyan jól esik a egész
...ebéd utánra filmklubbot és az anyagok (fotók, filmek, dokumentációk) közös visszanézését terveztem
...valahogy mégsem sikerül semmi sem úgy, ahogy előző este elképzeltük, az alkotások visszanézése kivitelezhetetlen egyetlen tévével, a furgon alkalmatlan arra, hogy belül fölállítsuk a tévét, mert túl kicsi az ajtónyílás, senki nem lát semmit.
...az omló házban végre sikerül összebuherálni a technikát úgy ahogy, de a gyerekek már látták a Shrek mindegyik részét, inkább saját magukat szeretnék látni, vissza a táncversenyt, a dok.filmes csoport munkáját és a játékfilmes jeleneteket.
...siralmas, hogy mennyire bénák vagyunk, most dühöngök magamban csak igazán, hogy nem sikerült projektort és vásznat szereznem, (ingyen kellett volna, mert arra már nem futotta), hogy nincsenek székek, a gyerekek szorosan a tévé köré állnak, senki nem lát semmit, Marika hiába üvölti rekedtre magát, én hiába utasítgatom Dodit és Franciscot ingerülten, a lehetetlen gépekkel és adottságokkal, ha megfeszülnek sem tudnak megbirkózni, végül csak a dokfilmes csoport amatőr felvételeit tudjuk nézni.
...Kati a számítógépén egy darabig (kint elbújnak egy lépcsőn) meg tudja mutatni az állandóan változó (szerencsére minden, mindenkit érdekel és ezt hagyjuk is) fotós csoportjának, hogy miket csináltak, és még egy kis érdemi beszélgetésre is akad lehetőség, figyelem, de aztán körülötte is megnő a tömeg, és a helyzet tökéletesen alkalmatlanná válik a munkára.
...KEVESEN VAGYUNk és úgy kell helytállnunk, mint egy cunamiban a mentőszolgálatnak
