A foci a férfinek a megmérettetés terepe: van a csapat, és van az ellen.A fociban a férfi megtapasztalja a társaság gyönyörét.
A fociban a férfi háborút játszik.
A fociban a férfi közösen vadászik egy kerek, guruló zsákmányra.
A fociban a szabályok jól érthetők.
A labda a férfi G-pontja.
A foci a férfinek a megmérettetés terepe: van a csapat, és van az ellen. A fociban a férfi megtapasztalja a társaság gyönyörét: a csapattagok bajtársiasságán múlik az élete. A fociban a férfi háborút játszik, s mégsem kell fizikailag meghalnia.
A fociban a férfi közösen vadászik egy kerek, guruló zsákmányra, s akkorát rúg bele, amekkorát csak tud, hogy azt végső nyughelyére segítse. A fociban a férfi más férfiakkal van összezárva: együtt szaglanak az öltözőkben, együtt sunyítanak az edzői fenyítés alatt. Együtt tapasztalják meg a nagyvilágot, az ellenfél technikáit: együtt buknak vagy együtt emelkednek; a fociban a férfi úgy olvadhat össze saját nemével, hogy közben nem terheltetik meg az erkölcs tiltó eszméi által, ha tetszik, kis távolságot is tarthat, énjét egyszerre őrzi és adja oda, nyitja meg a közös tapasztalatoknak: a fociban a férfi másokkal együtt lehet önmaga.
A fociban a férfi a csapattagokkal, a harcostársakkal, a katonatársakkal, a vadászhorda tagjaival együtt a harcmezőre, a csatatérre, a dzsungelbe képzeli magát; a fociban a férfi együtt küzd, élete múlik az együttműködésen, s ha nyer, zsákmány és préda várja: jutalma a győzelem és valamennyi állat. (Beleértve az asszonyit is, akit már az Úr is csupán a férfi oldalbordájából teremtett.)
A fociban a férfi megélheti, hogy ő van a csúcson. A labda a férfi G-pontja. A fociban a férfi nedvesen dohogó gőzökkel telt esőerdőben pumát kerget, majomcsapat makogását és örömünneplét hallja a fák lelátómagasából, madárvijjogást az éggramofonból; a fociban a férfi arénázik: vérszagot érez, ráérez az ízére, s addig űzi a vadat, míg ő vagy a másik ki nem múlik. A fociban a férfi vért szagol és érez, de saját vérét megtartja magának: a foci gazdaságos sport – veszteség nélküli, még akkor is, ha veszít.
Ha viszont nyer, a fociban a férfi mitikus hőssé nemesül – az antik héroszokkal egyesül az olimpiászokon. Hüppolitész, Kallimakhész vagy Arión, Atlasz és Héraklész idomai az övé, a tornacsarnokok férfibarátsággal telt levegőjét szívja, meztelenül egyesül a természet erőivel, nap süti vállát, szellő lebegteti hajfonatát, s tiszta értékek mentén rendeződik el a világ: mennyit ér egy szép vádli, egy jól kidolgozott karizom, egy szépen kimunkált, nyolcszögletes has. A fociban a férfi megéli az esti lakomát is, de nem kell a künikoszokhoz, a szofistákhoz vagy más mesterekhez járnia, nem fárasztja Thálész, Parmenidész vagy Empedoklész; Szókratésszel mulat, de nem ebszélget vele – a fociban a férfi megélheti a nemtelen testit anélkül, hogy meggondolná, mit él meg.
A fociban a férfi kimenekül a jelenvalóból. Harcmező vagy dzsungel, tornacsarnok vagy akadálypálya: a fociban a férfi elvándorol, mint a legkisebb fiú, az Óperenciás tengeren, a nagy vizeken, az Üveghelyen túlra, éppen oda, ahol a kurtafarkú malac túr. Se valós méretek, se valós arányok. A fociban a férfi felnőttként élheti meg a mesét, ahol a jó – jó, a rossz – rossz. Az elesettek védelmet találnak a sárga és piros lapok, a kiállítások, a sípszó, a bajtársi kötelesség mögött, ahol mindennek megvan a maga színe, s csak az a színe van; ahol a szabályok egyszerűek és jól érthetők. (Ezért is élvezet tapasztalni, ha a más, a másik /a nő/ nem érti a les-szabályt.). A fociban a férfi anélkül lehet gyerek, sírhat, dühönghet és örülhet önfeledten, hogy ezért kinevetnék.
A fociban a férfi megistenülhet – övé lehet a világmindenség a nőkkel, a pénzzel, a hírnévvel és hatalommal együtt.
A fociban a férfi az a férfi lehet, aki mindig is szeretett volna lenni a focin kívül. Csoda-e, ha a férfi szereti a focit?
