Mióta nincsenek kisbírók és hírnökök, a faluközpontok hirdetőtáblái, a kocsma és a kisbolt vagy a szószék a legalkalmasabb terep a kihirdetésre. A Kultrajzás stábja a négynapos, öt helyszínen járó vándormozi és beszélgetéssorozat előtti napokban ezeket a lehetőségeket kereste, hogy elhíresztelje filmvetítéseit – Tormáson, Baranyajenőn, Magyarhertelenden, Abaligeten és Orfűn jártunk Fekete Ibolya Böjte Csabáról szóló filmjével, Bódis Kriszta Báriséjével, a Nyóckerrel és a Volverrel.



A Kultrajzás címmel megrendezett, az NKA és a MASZRE által is támogatott sorozat július 17-től július 20-ig járta körbe a Pécs környéki falvakat: a legtöbb helyszínen két filmet, egy dokumentumfilmet és egy játékfilmet vetített a Civil Művek Közművelődési Egyesület és az Irodalmi Centrifuga összefogásában.

Tormáson, a magyar falu településszerkezetének hagyományai szerinti térben a kocsma melletti művelődési ház (könyvtár és E-pont) nagytermében vetítettük le Fekete Ibolya 2004-es dokumentumfilmjét, az Utazások egy szerzetessel-t. „Nemhiába mondták, hogy kétfajta dokumentumfilmes van Magyarországon – aki már forgatott Böjte Csabával és aki még csak fog” – mondta a rendezőnő már 20-án, vasárnap Orfűn a Muskátli vendéglőben − „én mindig a hiteles embereket keresem, csak azokról érdemes forgatni. A Csaba ilyen ember. Egy alkalommal egy zarándoklatra kísértem el, aztán több napig jártuk vele a vidéket, kísértük mindennapjait.”

Fekete Ibolya filmje 2005-ben a 36. Magyar Filmszemlén dokumentumfilm-kategóriában fődíjas volt, a Böjte Csaba ferences szerzetes által Déván, Szászvároson és Szovátán létrehozott gyerekotthonokat, az erdélyi szórványmagyarság szegényeinek sorsát és az egyetlen személyiség erejével létrehozott birodalmat mutatta be − komoly adományhullámot is kiváltva. A filmet mind Tormáson, mint 20-án Abaligeten érdeklődéssel fogadták a nézők – utóbbi helyszínen a píárba a hitélet is besegített: az abaligeti pap a misén hirdette ki a filmvetítést és javasolta a híveknek a látogatást – úgy tűnik, jobb módszer erre továbbra sincs, ez működik.

A Nyóckert, Gauder Áron filmjét Tormáson vetítette a Kultrajzás – mivel a faluban a nézőtoborzáson sokszor hallottuk a „megvan már DVD-n, köszi” választ, a szervezőcsapat taktikát és filmet váltott: Baranyajenőn ugyan elkezdte vetíteni a
filmet, de a megcsappant érdeklődés nyomán inkább egy lehetséges önképet közvetített a helyi nézőknek Almodóvar Volver-ének nőalakjaival. Itt a filmek után a közönséggel Takács Mária dokumentumfilmrendező-szervező és Gordon Agáta beszélgettek.



Tudás és világnézetek rajzottak körülöttünk. A 3 film 3 nézőpont, 3 valóság, 3 szellemiség, amelyek átszövik és –értelmezik egymást.
A hamis premisszákkal operáló világot bemutató Nyócker aratott legkevésbé. A közönség fele cigány volt ugyan de lányok és asszonyok, akiknek a macsó cigány férfiterror nem jött be, inkább kimentek a filmről, a túl ismerősen erőszakoskodó, ordító, trükköző és tarháló férfiak filmes világából, a valóságban ezt ritkán tehetik meg.
A filmben megvizsgált életvezetési alapelv a pénz, pénz, pina. Ez durván torz és használhatatlan, azonban a nyóckerben cigány kiskamasz Kolompár Rómeónak nem adnak jobb útravalót a felnőtt férfiak egyik oldalról sem.



Magyarhertelenden már Bódis Kriszta is jelen volt a Báriséj vetítésén. „A férfi más, mint a nő. Egy férfi több mindent megengedhet magának, egy nő semmit. Társaságban a nők külön mennek, a férfiak dolgába nem szólhatnak bele, a hajukat nem vágathatják le, csak szűzlánynak lehet lakodalma, hosszú szoknyában illik járni, az asszonyok mindent eltűrnek” − hirdette ajánlóként a lovári cigányság szokásairól és a generációs változásokról forgatott dokumentumfilmről a Kultrajzás plakátja.

A vetítésre érkező beás és magyar fiatalok számára ez a szokásrend már nem volt ismert, azonban a férfi és női szerepek különbségeire érzékenyek. A fiúk kevésbé érezték jellemzőnek azokat a nőket lépésképtelen helyzetbe hozó mintákat, melyeket a filmben láthattak, a lányok szerint azonban e minták a házasságban valóban tovább élnek − ha a szűz menyasszony tabuja vagy a lány kvázi-bebörtönzésének szokása nem is él már az itteni beás és magyar közösségben.

A Báriséj volt a nézők kedvence. Cigány lányként vagy asszonyként végre – talán életükben először – valódi elismerése a film a női szépségnek, a női sors szépségének. A hagyományos női szerep dicsőül meg a lovári közösség hetedhét országra szóló lakodalmán, mélázik cigány nézőnő, aki cigányokról szépet még sose hallott senkitől. Most viszont láthat. Ünnep ez és katarzis. Valami önérzet mozdul...



Magyarhertelenden más élmény is érte a filmes különítményt: a legszürreálisabb vadnyugati csehóba toppant az uniós igényeknek megfelelően felújított, itt csak ’a kastély’-ként emlegetett kúriában, ahol a Country Banditák ünnepelte egyéves évfordulóját. Ha valaki minket Pesten azzal húz, hogy Magyarhertelenden tábortűz mellett bográcsoznak, (még csak hagyján, de) műbikán rodeóznak, odabent pedig amerikai zászlók alatt minden egyes nótára más-más összeforrott koreográfiát táncol a falu lakosságának teljes spektrumát képviselő mulatozó közösség cowboycsizmában-kalapban, fodros szoknyában és farmerben, fogpiszkáló-tűkkel tűzdelt papírmasé kaktuszok között, minimum nem hisszük el neki és legjobb esetben is whisky-cola vagy a sör-unikum delíriumra gyanakszunk. De valóság! Lánydobálással, tortával, hózentrágeres Tom Sawyer-alkatú nagypapával és balra négyet −húzd utána – csípőkörzés koreográfiával nyomuló szelíd motorosokkal együtt. Nem csoda, hogy a Volver alig rúgott labdába – de azért itt sem jártunk hiába.



Július 20-án vasárnap a mozi Abaligetet és Orfűt látogatta meg – Fekete Ibolyától számos részlet derült ki Csaba testvér munkájáról, elhivatottságának mértékéről is − a rendezőnő mesél a 39- Magyar Filmszemlén bemutatott filmjéről is, mely beljebb kalauzol: a csángók szokásait, életét, lehetőségeit térképezi fel.

A most vetített filmben belecsöppenünk az erdélyi magyar szegénység cigánymély bugyraiba, utazunk egy szerzetessel. Itt kapjuk a legtöbbet, hitet és küldetést a szenvedés ellen. Csaba testvér a film hőse, ferences szerzetes. Napi 1 euro megment egy gyermeket. És olyan gyönyörűek ezek a gyermekek. „Hát nem megéri?”− kérdi a hiteles férfi és nemcsak kérdez, csinálja is. Sokgyerekes, nyomor alatti létben tengődő, nyelv-, munka-, és identitásvesztésben élő családokat látogat. Ad, kérdez, segít, gyerekeket vesz magához és gyerekotthonokat alapít. Fáradhatatlan, szeretni tanít és közösségben élni, reményt ad és hitet. Ez a küldetése.
Hit és küldetés, szüntelen tűzoltás, lélekmentés.
Kötelező vetítés volna a magyar gárda tagjainak is.



Ráadást is vittünk, hogy lássunk már túl is végre a végeken, a szub-európaiság használhatatlan férfimintáin és identitás válságain: Almodóvar Volverét. A cigányok imádják a spanyol nőket: ők a jövőképük. És a spanyol nők is csak most tartanak ott, hogy a családok összes nőgenerációját megrontó inceszt-tabukról beszéljenek. A kimondás balzsam a zsákfalusi asszonyoknak...

A kultrajzás nagy tanulsága, hogy a női esélyegyenlőség nem úri huncutság és városi rafinéria: a zsákfaluban élő cigány nők is tudják és várják az igazság minden pillanatát.

Gordon Agáta - Györe Gabriella