Istenkirály, űrlény, marslakó – ilyeneket mondanak az idén Michael Phelps amerikai úszócsodára, az olimpia csúcsfigurájára, minden idők legeredményesebb olimpikonjára. Hát igen, rengeteg az úszószám, hangoztatják irigyei, így könnyű nyerni. De nem, nyerni egyáltalán nem könnyű, arra születni kell, nyerni elsősorban testi adottság, és munka, és szponzoráció, na itt a bibi.



Phelps androgün lény, nem is ember, hanem cápa. Iszonyú hosszúak a karjai, ha kinyújtaná, magasabb volna, mint egy átlagos kínai ember, kiváló a delfinmozgása, és biztosan jó hosszú lábai vannak, meg lábujjai. Alig kell őket mozgatnia, úgy szeli a vizet az új Speedo dresszben, mint egy termetes tengeri hal. Phelps és a dressz, ez az idei olimpia csúcsteljesítménye, szponzor és marslakó egymásra találása. Bush elnök is kijárt neki, külön ellátogatott az uszodába megnézni az amerikai csodát, amikor 400 vegyesen megverte a mifiúnkat, Cseh Lászlót. Phelps, mikor megúszta nyolcadik aranyát, alig várta, hogy anyja és nővérei végre megöleljék. Ez azért sokkal szebb, mint a háború fegyverekkel és emberéletekkel. Csakhogy ennek nagyon is sok köze van a háborúhoz, az USA demonstrál a szuperúszóval és a szuperdresszel. A végeredmény pedig a biológia hataloműzése, az aranyérem a laborban dől el, vagy a NASA egyik támaszpontján, legkevésbé a döntőben. Az államok űrkutatói és orvosai összefogtak, a legújabb dresszeket és a legújabb doppingszereket is Phelpsen tesztelték, sőt, erről még sajtóközleményeket is kiadtak, megszólaltak az orvosok, tehát nem titokban készültek az olimpiára, mint a hidegháború idején. Visszafordítva a dolgot, a sport a hatalmi versengés eszköze, férfiak harca, ezt jelenti számomra idén a kínai olimpia, és ebben már csúnyán Kína a ludas.



Amikor Phelps csúcsot dönt, üvölt. Szoros, cipzáras kezes-lábasát lehúzza, és egészen a nemi szervéig tolja. Fantasztikus úszó, fantasztikus test, az arca nem szép, de ez sem számít, maradjon csak mókás elálló füleivel és hangtalan közhelyes mondataival. A cápa minden úszását megnéztem, ahogy mondják − csak a stopper az ellenfele, tényleg jó úszó, de nem zseni, nem űrlény és nem is hal. Esendő ember, akit cégérre tűztek. Voltak már ilyen zsenik az úszás történelmében, de azok valahogy szórakoztatóbb egyéniségek voltak, Darnyi és a kis Egér, velük úszott el a régi rendszer; Mark Spitz, nőzött, kokózott, csalt, többször New York bárjaiban szedte fel olimpiai sikerének utolsó eredményeit - de féltették, mert amerre ment, terroristák fenyegették. Phelps csak a nézők szemében földönkívüli, csak a hétköznapi embernek csodalény, a sport ismerőinek nem akkora szám. Csak 1 csoda, mondanám – s mondanám még, hogy az igazi csoda maga a sport, a vesztes keserűsége és a győztes lángolása, merthogy mindkét ellenfél ugyanannyit „dolgozott” a döntőért, csak az egyik folyton lecsúszik a dobogóról, míg a másik szárnyal.

Már kezdtem elmerülni a gondolatban, hogy hát igen, az idei olimpia is csak a férfiuralom bizonyítéka; férfibírók, férfiedzők, férfidiktatúra, Kína némi erőszakkal kinevelt sportolói, és az éremátadó, egyébként igen dekoratív hoszteszek, hangtalan, passzív résztvevők – aztán egészen máshol lyukadtam ki. A mostani pekingi úszás felbontja a nemek szokványos hierarchiáját, nekem ez most nagyobb meglepetés okozott, mint egy űrlény jelenléte az úszómedencében. Nincs szétúszás, összeúszás van, ha szaknyelven kellene fogalmaznom. Az úszónők férfiak lettek.

Valami egészen fantasztikus dolog kápráztatott el. A másodlagos nemi jelleg eltűnése, a biológia csodája. Látványban legalábbis teljesen eltűnt a különbség nő és férfi közt a medencében. Kapcsolom a tévét, és több perc után esik le, nők vagy férfiak úsznak-e. Régen azonnal tudtam, ki van a vízben, melyik „nem” úszik, vagyis melyik „nem” úszik lassabban, természetesen a „hátrányos helyzetű” nők. Ma eltűntek a régi kedves arcok, a szocialista országoknak nem kell nyugatra utazni egy-egy jobb felszerelésért, a melltartók és a mellek sincsenek sehol, a vékony csípőket és a puccos fenekeket végkép hiába pásztázom. Mindenki a cáparuhában versenyez. Márpedig ebben a sportban egyáltalán nem volt eddig mindegy, ki úszik. A női és a férfi csúcsidők között több másodperces különbségek vannak, a férfiak rajtja, karja és fordulója tíz évekkel erősebb a nőknél. Egerszegi Krisztina egyszer nagyon közel került a férfiak kétszáz hátas csúcsához, de megúszni soha nem tudta volna. Ma nagyon pici lett a nüansz, egyre keskenyebb a sáv nő és férfi sport között. (Na jó, nem csak az úszókat pécéztem ki, a súlyemelés nőalakjainak a látványa az olimpia legkellemetlenebb jelenségei közé tartozott.) Semmi más nincs e mögött, mint a férfitest utánzása. Mindehhez vegyük hozzá az új cápadressz becézést. A Recordbraecker Bodyskin vezette a ranglistát, a medencében nem emberek úsztak Pekingben, hanem új formaruhák. A király szponzor meztelen: az új ruha kötelező edzésanyag, természetesen női kivitelben is kapható, látványra nagyjából ugyanolyan, mint a férfi. Mióta februárban bemutatták a dresszt, 68 úszóvilágcsúcsot döntöttek meg azok, akik ebben úsztak. Igen, nem véletlenül nevezik ruhának, háromnegyed óra, míg felvesszük és hosszabb távon fulladni is lehet benne.



Egy ilyen úszódressz ára 550 dollár, állítólag még az amerikai csapat tagjai is cserélgetik egymás között. A magyar válogatottban – egy sajtóközlemény szerint - minden úszó saját maga vette a dresszét, mert minket az Arena szponzorált, és nem az agresszív kampányát lefolytató Speedo. De ez legyen a mi bajunk. Persze úgy lenne igazságos, ha az úszók meztelenül ugranának vízbe, mint ahogy a francia király is felvonult Párizs utcáin. Vagy van más megoldás? A dresszt úgyis mindenki beszerzi, valami ilyesmit sugall már az az 50 méteres gyorsúszás is, ahol nincs szintidő, bárki elindulhat. Az a negyven fekete-afrikai úszó is mind cápadresszben lépett fel, aki bekerült a surranó pályákra.

Volt egy kínai kislány, kétszáz gyorson, rövid karokkal és lábakkal, rendes mellekkel, reményeken kívül. Fecskében úszott az elődöntőben, mert nem engedték meg neki az idegen amerikai szponzor ruháját, a másolat pedig még nem jött le a kínai gyártószalagon. Aztán bejutott a döntőbe és ott adtak neki egy kölcsöndresszt, a gyártó letakartatta a logót. A lányt összelapították, kegyetlenül lenyomták a cicijét, mintha fuldokolt is volna kicsit. Kényelmetlenül érezhette magát, és hát persze hogy nem lett érmes... Egy nő nem hasonlíthat a cápára, most pedig Phelps a cápa.