Angyal Szása gettóból gettóba kirándul.
Amikor elhagyja a nyóckert, akkor hazatér otthonába, melyet egy ideje átmeneti cicaotthonként is működtet. Az otthonban most heten vannak cicák, akik valahogy odakerültek és egy időre legalább mentesülnek az éhezés, a rejtőzés és a rontás félelmeitől. Nem egy emberes munka, Szását többen segítik, akik maguk is tudják, hogy ennyi esély nélkül nehéz volna életben maradni cicáknak és angyaloknak egyaránt.

Így sem egyszerű. Például Szirénát Angyal Tibi hozta, megmentette az életét.
Hogy egy anya szülte, egy apa nemzette, ez lényegtelen. Ahhoz képest, hogy
angyal Tibi megváltotta és átmeneti cicaotthonba küldte. Az viszont elég fontos, hogy egy pincében rekedt három napra, anyját nem látta többé, és három napon át szirénázott, könyörgött, veszekedett és imádkozott az életéért, mire meghallotta egy mentőangyal, és elment érte.



Elég jelentős történet két földi faj két egyede között. Ez az, amit sorsnak vélünk, küldetésnek vagy kiválasztottságnak, bármelyik oldalán éltük meg az élet megmentését. Emberként vagy macskaként. (Vagy a macska népében, bolhaként, vagy emberen túl angyalként.)

Hogyan tudta a (nemtő-?) mentőangyal megfogni a halálra rémült menekülő kis lényt? Mit mondhatott neki? Amikor itt azonnal a szekrény alá menekül és ott is marad, csak szirénázik? A mi Szirénánk iszonyúan bátor, már előmerészkedik, az otthon lakóinak nem túl barátságos figyelmétől övezve. Sziréna, nem vársz te túl sokat az élettől???

Körben ülünk a szekrény sarkánál, amely mögött sziréna leskelődik. Mind itt vannak. a gyönyörű lányok, Sárika és Gyöngyike, hófehéren háromszínű tarkák, csupa szelídség és szeretet lények. De most kissé izgatottak, Gyöngyike befúj a sarokba. Nem örülök, de tudom, hogy őket is így fogadta Keke Mária, aki hét éves, és még mindig nem tudja, hogy hány lába van. Mossatok kezet, szólt rá finnyásan a lányokra akik tényleg kicsit szurtosak voltak többnyire, míg ő sugárzó ezüst. A lányok pedig kinevették, hiszen mindannyian négy lábbal állnak a földön.



Hányszor fújt és pofozott a kislányokra, amikor azok csodálattal néztek rá, és arra vágytak, hogy nekik is olyan hosszú ezüst bundájuk legyen, mire nagylányok lesznek, mint Keke Máriának, aki nem perzsa, az elég snassz, hanem karthauzi rongybaba.
Azt még nem tudják, hogy sosem nő hosszú szőrük, mert az ő anyuk viszont cigány macska, csóró falusi, aki a helyi angyal kamrájában, a diós kosárban hagyta kölykeit. Az anyjukra nem emlékeznek csak Gerda angyalra, aki megmentette őket és az átmeneti cicaotthonba juttatta.

Most elmesélem nekik, hogy aki ott szirénázik a szekrény alatt, az egy kisbaba, egy náluk sokkal kisebb cica, aki cicafeletti teljesítménnyel küzdött az életéért, három napon keresztül egyedül étlen szomjan egy pincében. Így nézzenek rá. Ez aztán a bátor kölyök.

És őt is angyal Tibi hozta, ahogy Sámsonékat. Persze, volt anyjuk, de elmenekült, otthagyta őket a helyi angyal menekültszállásán, ahol kaptak enni. És az ő angyaluk is Tibi volt, így hát Szirénával testvérek. Tibi angyal váltotta meg az életüket, és küldte őket az átmeneti cicaotthonba. Ahonnan terápiás hasznosításra újabb angyalokhoz kerültek.
Vagyis egy földi faj szaporulata egy másik földi faj szellemi táplálékává lett. Macskák és emberek.



Az átmeneti cicaotthont angyal Szása üzemeltette, nonprofit civil szervezetként, a macskafil szövetség támogatta időnként, de alapvetően személyes terápiája érdekében költötte rá a fizetése jelentős részét.
Angyal Szása ugyanis előző életében állatbántalmazó volt. Vezekelnie kellett, méghozzá mélyen, mert akármeddig tekintett vissza őseire, gyaníthatóan azok is állatbántalmazók voltak, amint ez írva van a bibliában.
A. Szása személyesen több alomnyi cicaszaporulat teljes kiirtásáért felelős, mint indítványozó és irányító, aki megnyomta a végrehajtó gombot.

Sziréna közben bejárta a szobát, végig szirénázva, mint egy járni tanuló kisgyerek. Bájosan ügyetlen, szégyenlősen boldog és visítozva kukucskál hol innen, hol onnan.
Szása le van nyűgözve, Sziréna levette a lábáról, és megint nem gondol azokra a lényekre, akiket hirtelen felindulásból megrúgott, megpofozott, megszégyenített, az előző életében, cicanemzedékek beláthatatlan sorával ezelőtt.



Sziréna érkezése és története példátlanul hatásosnak bizonyult.
A. Szása nyugodtan aludt az ágyában, alig zaklatták, a szirénát se hallotta.
Majd hajnalban ébredt, és meglepődött a szokatlan nyugalmon.
Kiment a konyhába, Sámsonkáék ébredezve követték, a nagylányok sehol.

Ki járt itt? Tűnődött Szása, amikor meglátta az ülőkét felhajtva, majd kinézett. A kertből iramodott befelé Gyöngyike és fájdalmas cicasírást hallott a pince felől. Szivükre vették Szirénke sztoriját, és most kipróbálták, milyen is lehet egyedül, árva elhagyott cicaként az éjszakában...

******
A Jelenségek a gettóból korábbi részei:
Jelenségek a gettóból 1.
Jelenségek a gettóból 2.
Jelenségek a gettóból 3.