Szabadszombat
Felvonulás a gyűlölet ellen
Erődemonstráció
A csendes többség vonul
Angyalok a Hazatérés templománál

Felvonulás a gyűlölet ellen
Erődemonstráció
A csendes többség vonul

Dédé költő perui pásztornak öltözve jön,
Angyalok szép számmal angyalzászló alatt,



Szivárványosok,
Zöldek,
Narancsok,



Biciklisek és kutyások,
Idős nők
Öregemberek



Rollerozó gyerekek,
Nagycsaládok, 18 évesek.




Az ég szürke, a lég hűvös,
A menet lassú és csöndes.



Védelem teszi a dolgát, sok a nő közöttük, mosolyogva bámészkodnak.
Kicsit akadályozák a vonulást.

Média is teszi a dolgát, a menet elé áll, belassítja, kattogtat, örökít.



A menet tarkább mint az idő.
Sokan vagyunk, a sok jó!



A sok nem árt meg. Annyian vagyunk, hogy jól érezzük magunkat.
Ismerős arcok, mosolyok, kérdések.






 

(fenti 1 fotó: hírszerző.hu, fotós: Győrffy Anna)

Honnan ez szép ruha?
Miért vagytok itt angyalok?



Vonulók Szegedről Debrecenből, Pécsről, Jászberényből, Győrből, Miskolcról, Szombathelyről, innen, onnan.



Média és Gyurcsány kölcsönös és kizárólagos függésben. Egymással foglalkoznak.

A többiek az eszménnyel, a szeretettel és kiállással.



Elhúzódó identitásválság:
Hazai állapotunk.
Indulatokkal szeretünk,
kirekesztően vagyunk befogadók,
félünk egymástól,
rosszra gondolunk.





Liberálisokkal alázzuk a gyerekeinket,
jobbikkal ijesztgetjük a szüleinket,
fárasztó család vagyunk.



Félénk a tarka magyar.
Ahogy hitet tesz,
az egy cserkész eskü.





Ahogy hazaküld békével,
az sietős és elterelő.



Szívből jön a zene.
Lehetne több is.





Békével oszlik a tarka magyar.
Többen van és jobb.
Jó együtt lenni, jó sokan lenni.



De hogy mit csináljunk így ennyien?
Miről beszéljünk?
Mit tegyünk?
Erre valahogy még nem gondoltunk.



De jó együtt.
És tudni fogjuk a dolgunk!



 

Angyalkommandó a tarka és békés erődemonstráció után
szívében elfogadással és szeretettel a hazatérés templomához indult,
angyalok közül 4 angyallal.

Megnézni a másik oldalt, amelyik jobbiknak hívja magát,
amelyiket dobáló ordító utcai bűnözőkkel azonosítunk ezen az oldalon,
amelyet ők cigánybűnözőnek és szeméremsértőnek látnak onnan.

em vagyunk kirekesztőek
legyűrjük ellenérzésünket,
amelyet makacs ellenérzésük tart fenn
és vakságuk a mi jóságunkra.

Nehéz megtalálni a hazatéréshez vezető utat,
a rendőrök nem ismerik,
járókelőknek fogalmuk sincs,
angyalok mennek az orruk után.

Aztán meglátunk egy buzogányt egy lakóépület tetején,
lépcsősor felett a bejáratot,
bejárat felett piros-fehér és piros-fehér-zöld zászló.



A hazatérés temploma.

Már sötét van, megállunk a fák között az épület előtt,
fehér ruhánk világít,
a lépcső tetején álló férfiak felfigyelnek, nem mozdulnak.

Lassan közelebb megyünk
egyikük leereszkedik.



Kérdései elutasítók, kirekesztők.

Kik maguk
ki küldte ide
mi ez a jelmez
mit képzelnek
minek jöttek?

Nem enged be a hazatérés templomába
hogy meghallgassuk sokak szerint bölcs vezérük üdvözletét
és híres feminista szónokuk beszédét.



Mosolyogva fényképezkedünk: kicsit fellélegeztünk,
viszolyogva lefényképez: angyalok kizárva.

Maguk között azonban
a lépcső tetején álló öltönyös idős férfiakkal
láthatóan jól érzik magukat,
a résre nyitott rácson beengedett jobbakkal láthatóan szintén.



Még nem kellenek hidak
nem kellenek összekötők
nem kell együtt gondolkodni.

De kezd jó lenni együtt
az egymáshoz hasonlóknak.



Angyalok ráérnek.
Angyalok itt maradnak.


 

Író: Gordon Agáta
Képszerkesztő: Györe Gabriella
Fotók: Czapáry Veronika - Gordon Agáta - Györe Gabriella